Ajax-loader

'kortárs' címkével ellátott könyvek a rukkolán

 


A ​toszkanai Villa San Girolamo, az egykori apácazárda előbb német erősség, majd szövetséges kórház. Ahogy a háború észak felé mozdul, a betegeket elviszik. Csak Hana, a fiatal kanadai nővér marad ott, és megszállottan ápolja a feketére égett "angol" betegét, Almássy László grófot, akit beduinok szabadítottak ki lángolva lezuhant repülőgépéből a sivatagban. Aztán megjelenik Caravaggio, a tolvaj, Hana elesett apjának barátja, akinek két hüvelykujját kémkedés gyanúja miatt lecsapták a németek, és a fel nem robbant bombák után kutató Kip, az angol hadsereg szikh utásza. Négyük világa egyszerre zárt és nyitott. Mert minden gondolat és mozdulat kapcsolódik valamilyen korábbi érzéshez, élményhez. Minden megnyilvánulásának nagyobb a jelentősége önmagánál. Keveredik múlt és jövő, képzelgés és valóság. Négyük sorsa - múltban, jelenben, jövőben - találkozik és szétválik. Számukra a vallomások, beszámolók, az önvizsgálat ideje ez: iszonyú sok minden történik a világban és a lélekben. A Villa San Girolamo egy sziget a háborúban, egy sziget a reménytelenségben és reményben.

Az ​ötvennégy éves Renée egy párizsi magánpalota házmestere. Kövér, tyúkszem van a lábán, hitvány ételeket eszik és szappanoperákat néz. Csakhogy Renée-nek van egy titka: hihetetlenül művelt. Szereti a filozófiát, a zenét, és a japán művészetet. Álarca mögül mélyen lenézi a luxuslakások gazdag lakóinak üres életét. A 12 éves Paloma, az ötödik emeletről, látszólagos engedelmességgel igyekszik belesimulni a tizenévesek popkultúrájába, de ő is kimagasló intelligenciát takargat. És mivel lesújtó véleménnyel van a világról, azt tervezi, hogy tizenharmadik születésnapján felgyújtja lakásukat, majd véget vet életének. Ők ketten a regény főszereplői és egyúttal narrátorai. Meg a házba költöző dúsgazdag japán férfi, aki puszta létével, no meg azzal, hogy átlát a szitán, izgalmas mozgásba hozza az eseményeket...

„Sejer ​tekintete reflexszerűen az ösvényre tapadt. Nem mintha attól félne, hogy megbotlik valamiben. Avatott szeme nyomokat keresett. Ha tényleg történt valami, nem árt előrelátónak lenni (...) Az iszapos vízben egy nő holtteste feküdt, oldalára fordulva, háttal feléjük; testét csupán egy sötét esőkabát takarta. Amúgy teljesen meztelen volt." Karin Fossum igazi írói tehetség, aki olyan árnyalt karaktereket teremt krimijeiben, melyek ritkaságszámba mennek a bűnregények műfajában - nem véletlenül hívják a „krimik norvég királynőjé"-nek. Megragadja cselekménye légkörét, a viszonylagos elzártságban élő skandináv vidéket és lakóit, és tökéletesen adja vissza azt az atmoszférát, melynek látszólagos békéjét a mélyben lappangó indulatok és félelmetes titkok valósággal szétfeszítik. Az 1995-ben megszületett Sejer-krimik főszereplője nem „csodanyomozó", nem valamiféle sztárrendőr, hanem precíz, megfontolt detektív, aki lépésről lépésre cserkészi be a „vadat". Okosan, a maga útját járva, mégis némileg Maigret nyomdokain haladva...

Louisa ​Clark elégedett az életével: szereti a csendes kisvárost, ahol születése óta, immár huszonhat éve él, a munkáját a városka egyik kávézójában. Szereti a családját, a mindig hangos, zsúfolt házat, ahol apjával, anyjával, az Alzheimer-kóros nagyapával, a család eszének tartott nővérével és annak ötéves kisfiával él. És talán még Patricket is, a barátját, akivel már hét éve vannak együtt. Egy napon azonban Lou szépen berendezett kis világában minden a feje tetejére áll: a kávézó váratlanul bezár, és Lou, hogy anyagilag továbbra is támogathassa a családját, egy harmincöt éves férfi gondozója lesz, aki - miután egy motorbalesetben teljesen lebénult - depressziósan és mogorván egy kerekes székben tölti napjait... Will Traynor gyűlöli az életét: hogy is ne gyűlölné, amikor egyetlen nap alatt mindent elveszített? A menő állása Londonban, az álomszép barátnője, a barátai, az egzotikus nyaralások - mindez már a múlté. A jelen pedig nem is lehetne rosszabb: nem elég, hogy önállóságától és méltóságától megfosztva vissza kellett térnie a szülővárosába, ebbe az álmos és unalmas városkába, a szülei birtokára, most még egy új gondozót is felvettek mellé, anélkül hogy kikérték volna a véleményét. Az új lány elviselhetetlenül cserfes, idegesítően optimista és borzalmasan felszínes... Lou-nál és Willnél különbözőbb két embert keresve se találhatnánk. Vajon képesek lesznek-e elviselni egymást, és -pusztán a másik kedvéért- újraértékelni mindazt, amit eddig gondoltak a világról? "Igazán gyönyörű könyv. Nevettünk, mosolyogtunk és sírtunk, mint a kisgyerekek - egyszerűen muszáj elolvasni!" (Closer) "Varázslatos és szívszorító. Olvasás közben vízálló szempillaspirál használata ajánlott." (Marie Clarie)

Néhány ​fős expedíció indul a mélyűrbe azzal a céllal, hogy az emberiség megismerje a Naprendszer legtávolabbi pontjait. A legénység tagja Cormac Easton is, akit újságíróként azzal a feladattal bíztak meg, hogy egy blogon dokumentálja az utazás eseményeit. Amikor azonban az űrutazók felébrednek a sztázisból, holtan találják a kapitányukat, és a Földi Irányítástól szigorú utasítást kapnak: bármi történjék is, a küldetést végig kell csinálniuk. A holttestek száma fokozatosan nőni kezd, Cormac pedig magára marad, és egyre elkeseredettebben küzd azért, hogy elkerülje, ami rá vár. James Smythe klausztrofób sci-fije igazi különlegesség a műfaj kedvelőinek.

Szaska, ​a tizenhét éves iskoláslány anyjával nyaral a Fekete-tengernél, amikor egyszer csak észreveszi, hogy egy titokzatos, fekete ruhás, fekete szemüveges férfi követi. Próbál előle menekülni, de hiába. A férfi megszólítja, és szörnyű felelősséggel ruházza fel: egy látszólag egyszerű feladattal, amit azonban ha elmulaszt, az tragikus következményekkel jár. A szeretteit féltve Szaska hamar megtanulja a leckét, és a következő év őszén, az ismeretlen ösztönzésére, beiratkozik a sosem hallott Torpa nevű városban a Speciális Technológiák Főiskolájára. Itt különleges tantárgyakkal tömik a fejét, és a legapróbb vétségekért is kemény büntetés jár. A katonás fegyelem és a jó tanulás jutalmaként azonban, a felsőbb évfolyamok tanulói azt pletykálják, csodálatos adományok kárpótolják majd a végzősöket. No persze csak ha megérik. A népszerű ukrán szerzőpáros, akiket 2005-ben Európa legjobbjainak kiáltottak ki, mesterien szövik át életünk hétköznapjait varázslattal, kézzelfoghatóbb, realisztikusabb, mégis álmokkal, mesével teli, komoly, felnőtt alternatívát nyújtva a Harry Potter-jelenségből kinőtt, ám a könyvek szeretetét megőrző olvasóknak.

A ​seductive and evocative epic on an intimate scale, that tells the extraordinary story of a geisha girl. Summoning up more than twenty years of Japan's most dramatic history, it uncovers a hidden world of eroticism and enchantment, exploitation and degradation. From a small fishing village in 1929, the tale moves to the glamorous and decadent heart of Kyoto in the 1930s, where a young peasant girl is sold as servant and apprentice to a renowned geisha house. She tells her story many years later from the Waldorf Astoria in New York; it exquisitely evokes another culture, a different time and the details of an extraordinary way of life. It conjures up the perfection and the ugliness of life behind rice-paper screens, where young girls learn the arts of geisha - dancing and singing, how to wind the kimono, how to walk and pour tea, and how to beguile the most powerful men.

Forgatom ​a szót a számban: PÓTKULCS. Keresem az ízét. De nincs neki. A madarat nem kulcscsomójáról ismerem meg. De a mókusfarkas ipséket éppúgy elkerülöm, ahogy a kis autós táskásakat. A kulcs arra való, hogy ne találjam. Annyira, hogy nem lenne gyerekem, ha Juditnál, több mint tíz éve nem lett volna pót. Apám nem adott könnyen kölcsön, ráadásul mindig megkérdezte, hogy mire kell. Én meg nem adtam oda a lakásom, és pótkulcsot is csak azoknál hagytam, akikben százegy százalékig megbíztam. Vagy éppen szakítottak velem, és akiknek a szívét ezzel akartam visszaszerezni. Sikertelenül. Svéd gyártmányú autóm pótslusszkulcsát akkor találtam meg egy virágcserépben, amikor az új tulajdonosnak oda kellett adnom mind a két gyárit, mert nélkülük meghiúsult volna az adásvétel. A kulcsoknak ugyanis, akár a gazdájuknak: lelkük van. És durva tévedés, hogy mi használnánk őket. Mert a Szent István körút négyben például ő dirigált nekem. Hagyott cserben. Állt más szolgálatába, kisemmizve engem, vagy inkább Ferenc Pétert, akiről ez a könyv szól.

Stefano ​Benni regénye napjaink szórakoztató Odüsszeusz-története. Egyrészt fordulatokban bővelkedő, izgalmas olvasmány egy fiatal férfi válságáról, másrészt irodalmi utalásokkal teli szöveglabirintus, melyben azonban nem vesznek el a nagyon is hús-vér főhős problémái. A fantasztikus elemekkel teli regény nemcsak a szereplők lelki történéseibe enged bepillantást, hanem apokaliptikus víziókat felvillantó társadalmi szatíra is, mely kíméletlen öniróniával mutat rá globalizált világunk visszásságaira: a politikai elit korrupciójára, a média hatalmára és a kétezres évek gazdasági válságára.

Audrey ​hetek óta nem teszi ki a lábát a lakásból. Édesanyja szerint olyan, akár egy törött porcelánváza. A szomszéd srác szerint olyan, akár egy lökött celeb, aki napszemüvegben ül az elsötétített szobában. Linus szerint pedig olyan, akár a rebarbara, ami csak árnyékban érzi jól magát. A pszichológusa szerint… na, azt inkább hagyjuk. Audrey szorong és pánikol. Mindentől és mindenkitől. A számítógépes játékokra rágyógyult öccsétől, a női magazinokból nevelődő anyjától, a sportkocsikról álmodozó apjától, de legfőképpen Linustól, akinek olyan a mosolya, akár egy gerezd narancs. Audrey valahol útközben elvesztette önmagát, és úgy tűnik, minden összeesküdött ellene, de egy váratlan találkozás, egy óvatos séta a Starbucksba és egy szintén különös srác közeledése talán mindent újraírhat a lány életében.

Lovasival ​2002-ben sodort minket össze az élet, azóta okoskodunk, koncertet rendezünk, disznót vágunk, pálinkázunk, csajokat és dalokat elemzünk. Vagy éppen könyvet írunk. Ez egy életrajzi könyv, egy rockzenész életrajza, a kulissza viszont egy teljes generációnak lehet ismerős: ragacsos savanyú cukor, bányásznap, vállalati beutaló, péntek esti KISZ-klub buli, Postinor és Garázs, őrség a laktanyában, Siótour diszkó. Az öröknek hitt rendszer finom, szinte megfoghatatlan áttűnése egy másikba. És persze a rockéletrajzoknál kötelező elemek sem hiányoznak: egy kis drog, egy kis szex, a rock n rollról nem is beszélve. Olyan, mint az ország, amiben élünk: magyar szex, magyar drugs, magyar rock n roll. Nehogy szájukra vegyenek a szomszédok. "Ha engem kérdeznek, biztos nem haverkodnék magammal, ezt szögezzük le elöljáróban. Sokszor idegesítő fasz vagyok. Az izgága, szemüveges csávó a szomszéd asztaltól, aki hangosan okoskodik, és mindenről van véleménye. Megvan? Ezt a megnyerő karakterrajzot azért skicceltem fel a legelején, mert ez az én sztorim, vállalom az összes hibájával, hülyeségével, torzulásával és korlátjával együtt. Lelkem rajta."

A ​harmincas évei elején járó Kathy gyermekkorában a festői angol vidéken nevelkedett, a Hailsham nevű magániskolában. Itt a gyerekeket óvták a külvilágtól, és arra tanították őket, hogy különlegesnek számítanak, és hogy kiváló egészségük, jólétük nem csupán önmaguk számára döntően fontos, hanem a társadalom számára is, melynek tagjaivá lesznek. Kathy már jó ideje túllépett az idilli múlton, ám amikor váratlanul felbukkan az életében két iskolai barátja Hailsham-ből többé nem áll ellen az emlékek csábításának. Így hát mialatt megújul, és megszilárdul barátsága Ruth-szal, és miközben Tommy iránti egykori tinivonzalmát tápláló érzések kezdenek szerelemmé érni, Kathy felidézi a Hailsham-ben töltött évek emlékeit. Feleleveníti az együtt cseperedő fiúk és lányok boldog életét, melynek nyugalmát nemhogy zavarta volna, inkább növelte elszigeteltségük. Ám másféle emlékek is felmerülnek: különös félreértések, zavaró ellentmondások, és mindezek arról árulkodnak, hogy valamiféle sötét titok bújt meg Hailsham - talán csak látszólagos - biztonságot ígérő falai között. A tisztánlátáshoz vezető visszatekintés felismerései következtében a barátoknak szembe kell nézniük a gyermekkoruk hátterében rejtőző igazsággal, mely felnőtt létüket is meghatározza, új dimenzióba helyezi.A napok romjai című film alapjául A főkomornyik szabadsága, valamint az Árva korunkban világszerte igen népszerű szerzőjének legújabb regénye már több nyelven óriási sikert aratott. Hosszú hónapikra felkerült a bestseller-listákra Londontól Kanadáig és rövid fél év alatt számos irodalmi díjjal - sőt még egy-két sci-fi - műnek járó elismeréssel is - jutalmazták. A megtévesztő egyszerűséggel kibontakozó regény a csalóka látszatot levetkőzve rendkívüli érzelmi mélységet tár fel - talán Ishiguro minden korábbi regényénél kitűnőbb művet kap kézbe az olvasó.

Drew ​Silverről messziről látszik, hogy elrontotta az életét. Valaha dobos volt egy pillanatnyi sikert besöprő rock bandában, de már ez is a múlté. Egy bérházban lakik, ahol mintha kizárólag hozzá hasonló, elvált férfiak tengetnék magányos életüket. Abból csinál pénzt, hogy esküvői fogadásokon játszó zenekarokban lép fel. Ex neje éppen most készül férjhez menni egy férfihoz, akit Silver még csak utálni sem képes. Középiskolás lánya pedig őt tiszteli meg a bizalmával, és bevallja neki, hogy terhes... Jonathan Tropper a New York Times fiatal bestsellerírója, számos sikeres regény szerzője. Ebből a regényéből hamarosan film készül.

Sophie ​Apperlyt, a fiatal angol lányt nyomasztja, hogy túlzottan intellektuális, ám szegény családtagjai lekezelően bánnak vele, és gyakorlati képességeit sem becsülik semmire. Amikor legjobb barátnője, Milly meghívja magához New Yorkba, él a lehetőséggel. Hamarosan úgy érzi, mintha egy romantikus kalandfilm kellős közepébe csöppent volna, és úgy dönt, minden percét kiélvezi. Ismeretsége Matildával, a dúsgazdag idős hölggyel és annak vonzó, ám kissé arrogáns unokájával, Luke-kal, nem várt események sorát indítja el. A férfi vonzó javaslattal áll elő: segít Sophie-nak, hogy megmentse családját az anyagi csődtől, cserébe viszont apró szívességre kéri. De vajon milyen ellenszolgáltatásra gondol?…

A ​legendákkal övezett híres londoni viktoriánus temető, a Highgate szomszédságban áll egy fura ház, a Vautravers. Mielőtt rákban elhunyt, itt élt az excentrikus Elspeth, aki lakását Amerikában élő ikernővérének huszonegy éves ikerlányaira, Juliára és Valentinára hagyta. A lányok birtokukba veszik Elspeth hagyatékát, beköltöznek a lakásba, és lassan felfedezik Londont: megismerik szűkebb környezetüket, a baljós árnyakkal teli temetőt, a bogaras szomszédokat, sőt, Elspeth volt szeretőjét, a megtört lelkű, gyászoló Robertet is. Az ikrek kapcsolatára azonban rányomja bélyegét Valentina rossz egészségi állapota, a folyamatos egymásra utaltságuk, és egy szörnyű titok, amely miatt anyjuk és Elspeth valamikor régen örökre eltávolodtak egymástól. Amikor Valentina és Robert kapcsolata elmélyül, kiderül, Elspeth kísértetként még mindig a lakásban él, és egyáltalán nem nézi jó szemmel a bimbózó viszonyt... Az időutazó felesége szerzőjének legújabb regénye igazi megható mese a halálon túl is tartó szerelemről, a gyász feldolgozásáról, és az igazi testvéri összetartásról.

AMIKOR ​EGY TÖRTÉNET VÉGET ÉR, MINDIG ELKEZDŐDIK EGY ÚJABB... Hogyan tehetjük túl magunkat azon, ha elveszítettük, akit mindennél jobban szerettünk? Hogyan győzhetjük meg magunkat arról, hogy érdemes tovább élni? Lou számára a Will utáni élet azzal jár, hogy meg kell tanulnia újra szeretni - vállalva mindazt a veszélyt, ami ezzel jár. Többé már nem egy hétköznapi életet élő, hétköznapi lány. A szerelmével töltött varázslatos hónapok után a magányos élet csupa fájdalom és küzdelem. Amikor egy szerencsétlen baleset következtében kénytelen visszaköltözni a családjához, óhatatlanul úgy érzi, pont ugyanott tart, ahol azelőtt, hogy megismerte Willt. A sérülései lassan gyógyulnak, ám a szíve és lelke mintha tetszhalott állapotban rekedt volna, a rátelepedő gyásszal nemigen tud megbirkózni. Így keveredik el aztán a Továbblépők nevű terápiás csoportba, ahol megtapasztal örömöt is, bánatot is, és ahol a barátok mellett mindig gyalázatosan rossz keksz várja. Meg talán új ismeretség is - hacsak egy Will múltjából felbukkanó személy meg nem hiúsítja Lou reményeit azzal, hogy a jövőjét egészen új irányba tereli. Jojo Moyes világszerte óriási sikert aratott kötete, a Mielőtt megismertelek meghökkentő könyv: a főszereplő szerelmespár egyik tagja a regény végén meghal. A Miután elvesztettelek elmeséli, mihez kezd életével a magára maradt Lou. A szerző a már ismert és még ismeretlen szereplőkkel ismét lenyűgözően remek történetet alkotott, amelyben nem kíméli sem a rekeszizmunkat, sem könnycsatornáinkat. JOJO MOYES korábbi kötetei a Cartaphilus Kiadónál: Az utolsó szerelmes levél Akit elhagytál Páros, páratlan Tiltott gyümölcs Mielőtt megismertelek

_„Megkaphatsz, ​de vagyok, aki vagyok…”_ A középkorú Julian, egy sikeres New York-i reklámfilmrendező élete nagy gödréből próbál kievickélni. Válogathatna a szebbnél szebb fiatal színésznők közül, de ő dalokkal vigasztalja magát. Mindig a zene volt az egyetlen szilárd pont az életében, ez a legfőbb apai öröksége, a támasza, a zene segíti át a válságokon, a zenén keresztül értelmezi a világot. De az után, hogy összeomlott az élete – kislánya meghalt, felesége elhagyta –, már a dalok sem segítenek túl sokat. Egyik este egy klubba véletlenül betévedve megpillant egy ír énekesnőt, Cait O’Dwyert, s a nő egyénisége lenyűgözi. Julian mind többet hallgatja Cait amatőr bandájának demóját, majd elmegy az egyik koncertjükre, és söralátétekre írva és rajzolva fogalmazza meg tanácsait a lánynak. Így kezdődik a „kapcsolatuk”, amely e-maileken és dalokba rejtett üzeneteken keresztül egyre mélyül, anélkül hogy találkoznának. Julian folyton halogatja a pillanatot, míg végül követi a lányt az egyre népszerűbb zenekar európai turnéjára, s Budapesten talán sor kerülhet a nagy találkozásra… A Prága, Az egyiptológus és az Angelica szerzője ezúttal is bámulatosan eredeti regényt alkotott: egy nagy „love story”-t, melyben az intimitás és a felejtés vágya küzd egymással, s közben végig szól a zene, mely éppúgy segít elviselni, mint újra és újra felkavarni legnagyobb fájdalmainkat. Arthur Phillips Minneapolisban született, és a Harvard Egyetemen szerzett diplomát. Volt gyerekszínész, dzsesszzenész, beszéd- és reklámszövegíró, bukott vállalkozó és a Jeopardy című népszerű televíziós kvízműsor ötszörös győztese. 1990-ben egy amerikai befektető cég munkatársaként Kelet-Európába jött, hogy testközelből lássa a történelem nagy fordulatát. Két évet töltött Budapesten, s magyarországi élményeit dolgozta fel Prága című első regényében, amely 2002-ben bestseller lett Amerikában, s Phillipset világszerte mint az amerikai irodalom új nagy tehetségét mutatták be. Világsiker lett 2004-ben megjelent, nabokovi ihletésű regénye, Az egyiptológus és a 2007-es Angelica is. Művei huszonöt nyelven jelentek meg. New Yorkban él feleségével és két fiával.

_"Esterházy ​regényével a magyar irodalom egy nagy könyvvel lett gazdagabb, és végre nagykorú."_ ________________________________________________ _Nádas Péter_ A cím, kérem tisztelettel, nem zsákbamacska. A mű tényleg egy nőről szól. Vagy sok nőről. Vagy egy férfiról. (Ahogy azt egy férfi elképzeli.) Szóval rólunk van írva. A testről. A test árulkodásairól. Kapcsolataink kusza egyszerűségéről. Az érzékiség hatalmáról, midőn e hatalom csúcsán érezhetjük magunkat. S midőn - a lábainál. (Lába válogatja.) A nagysikerű _Egy kékharisnya följegyzéseiből_ kiderült, Esterházy szereti néven nevezni a dolgokat. Hát itt sem történik egyéb, mint a dolgok folyamatos néven nevezése. Mindössze a megközelítés tárgya változott... (nővé).

Esther ​tízévi házasság után, búcsú nélkül hagyja el férjét, a fényűző életet élő sikeres írót. A szakmájában elismert, háborús tudósítóként dolgozó nőnek látszólat semmi oka nem volt, hogy kilépjen a nyitott házasságból. Lehet, hogy kényszerítették, elrabolták, megölték, vagy egyszerűen megunta kiüresedett kapcsolatát gazdag és befolyásos férjével? Megannyi válaszra váró kérdés. Aztán egy szép napon feltűnik egy különös fiatalember, Mikhail, aki ígéretet tesz a szerzőnek, hogy elvezeti feleségéhez. Az utazás Párizs csillogó termeiből Mikhail háború sújtotta szülőföldjére, Kazahsztán sztyeppéire vezet, ahol az író egy élő spirituális hagyomány segítségével különös felfedezést tesz... Coelho önéletrajzi ihletésű, új műve nemcsak a tőle megszokott bölcsességről és emberismeretről tesz tanúbizonyságot, de bepillantást enged a brazil szerző életébe, tükröt tart vágyainak és kétségeinek, feltárja féltve őrzött titkait.

Paulo ​Coelho 1988-ban megjelent regénye, Az alkimista minden idők legnagyobb könyvsikere az író hazájában, Brazíliában, ahol eddig közel kétszáz kiadásban látott napvilágot. A spanyol pásztorfiú története - jelképes zarándokútja - arra ösztönöz bennünket világnézetünktől függetlenül, hogy merjünk hinni álmainknak, vegyük kezünkbe sorsunk irányítását, találjuk meg elrejtett kincsünket, ami csak a miénk, s közelebb van hozzánk, mint gondolnánk. Ez a legendás mű úgy lett világsiker néhány év alatt negyven nyelven, sok-sok millió példányban, hogy irodalmi értékét is mindenütt elismerték.

Hisztizik ​a kisgyerek - nem akar öltözködni, ebédelni, rendet rakni, vagy éppen csak fel szeretné hívni magára a figyelmet. A könyv meséi válsághelyzetben születtek: síró-rívó, hisztiző kisgyerekei megnyugtatására találta ki őket a szerző. A kedves, rövid kis történetek a mindennapok apró, de sokszor megoldhatatlannak tűnő nehézségeit segítenek áthidalni a 2-4 éves apróságoknak és szüleiknek. A gyönyörű illusztrációk és rövid párbeszédek az állandóan lapozni vágyó, türelmetlen gyerekek számára is felolvashatóvá és élvezhetővé teszik a meséket. A kötet elején - bevezetés helyett - egy szülőknek szóló, bátorító-vigasztaló "igaz mese" található. A könyv végén pedig egy ráadásmese, amelynek semmi különös tanulsága nincs, egyszerűen a derűs pillanatokra való.

Őskor ​mitikus falu Lengyelország keleti részén. Négy arkangyal teremtette, akik őrt állnak a folyóktól körbezárt falu körül. Ezeknek az arkangyaloknak a szemével látjuk, ahogy az első, majd a második világháború felkavarja az apró falu életét. Miközben zajlik előttünk természet és modernitás, nők és férfiak összecsapása, lassan minden a könyörtelen idő allegóriájává válik. Visszaemlékezések, álmok, fantáziák, szóbeszédek, elmondatlan történetek és inszomniás képzelődések teremtik meg Tokarczuk világát.

Felkavaró ​és provokatív mű, az új magyar próza fontos eseménye a könyv megjelenése. A Zsidó vagy? című könyvével Németh Gábor végre megírta azt a regényt, amit olvasói régóta várnak tőle. Az elbeszélő gyermekkora tragikusan fájdalmas pillanatait felidézve keresi leküzdhetetlen idegenségérzetének eredetét. Ezt az érzést azonban nem származása értelmezi és igazolja, hanem annak az ismétlődő tapasztalata, ahogyan mások félreértik és stigmatizálják. A regény kivételes egyensúlyt teremt történetmondás és az elbeszélői reflexiók között; nyelvileg rendkívül pontos és kiérlelt mű.

Giordano ​Bruno - egykori szerzetes, költő, tudós és mágus, a római inkvizíció szemében eretnek - keresztülvág Európán, nehogy hitéért, miszerint a Föld kering pályáján a Nap körül, megégessék. Mert ennyi is elegendő lenne, hogy máglyára kerüljön, és akkor arról még nem is beszéltünk, hogy előszeretettel tanulmányozza az okkult filozófiákat és a mágia gyakorlatát. S. J. Parris magával ragadó regényében éppen ez a ritka tudás utáni vágya hajtja az Erzsébet-kori Angliába, ahol váratlanul beszervezik kémnek és titkos ügynöknek, és immár kettős megbízatással érkezik Oxfordba, az egyetemi városba. Hivatalosan egy királyi vendéget kísér el útján, és mellesleg a kopernikuszi világegyetem-elméletről tart előadást és vitát. Nem hivatalosan azonban a királynő ellen szervezett katolikus összeesküvést kell feltárnia és lelepleznie. Küldetését drámai fordulatok nehezítik: hátborzongató gyilkosságok sora és egy okos, szépséges lány felbukkanása is mind hátráltatják őt szokatlan munkájában. Ahogy Bruno szeme előtt kezd összeállni a gyilkosságok közti kapcsolat, arra is rádöbben, hogy Oxfordban senki sem az, akinek mutatja magát. Ráadásul a gyilkos, akit meg kell állítania, az eretnekség és az igazság keskeny mezsgyéjének megszállottja.

_"Semminek ​sincs értelme, ezt régóta tudom. Ezért semmit sem érdemes csinálni. Erre most jöttem rá."_ Ezekkel a szavakkal hagyja el Pierre egy nap az iskolát. Osztálytársai elhatározzák, hogy bebizonyítják neki - és maguknak - az ellenkezőjét. Egy régi pajtában gyűjtenek össze mindent, aminek van értelme. Ám először csak egy fejetlen játékbaba, egy zsoltároskönyv, régi fényképek, elszáradt rózsaszirmok gyűlnek össze - ezért a gyerekek azt találják ki, hogy mindenkinek valami számára különlegesen fontosat kell odaadnia. Olénak a bokszkesztyűjét, Hansnak a vadonatúj biciklijét, Hussainnak az imaszőnyegét... Minél nagyobb az áldozat, annál nagyobb az értelme. Ami ártalmatlan játéknak indul, hamarosan kontrollálhatatlanná válik. Ekkor lépnek közbe a szülők és a rendőrség, no meg felbukkan a média. Csak Pierre marad flegma, akinek ezért súlyos árat kell fizetnie...

"- ​Irtó ronda ez a ruha rajtad... A nagymamám varrta nekem. Szépen tud varrni, de már nem lát. - Azzal a szájába tömött egy másik karamellát, és hozzátette: - De nem ez a legrondább. Azt majd holnap veszem fel." Ezzel a párbeszéddel indul két kislány életre szóló barátsága az ötvenes években, és hamarosan elválaszthatatlan társuk lesz egy harmadik is, akivel a poros amerikai kisváros közismert trióját alkotják. Évtizedekkel később még mindig törzsasztaluk van Earl mindenki által kedvelt, Amennyi beléd fér nevű vendéglőjében. Itt ebédel - családostul - a vasárnapi istentiszteletek után a három, immár középkorú barátnő is: a különös képességekkel bíró Odette, Clarice, a háziasszonyok gyöngye és a gyönyörű Barbara Jean. Már mindhárman megtalálták lelki nyugalmukat, de nem akármilyen éveken vannak túl. Hogy mi történt velük és Amerikával a megelőző évtizedekben, azt fergeteges humorral beszéli el a szerző, aki úgy mesél emberi gyarlóságokról és érzelmekről, hogy közben minden figurát megért és szeret. Edward Kelsey Moore, a chicagói csellista-író könnyes-vidám regénye kiváló szórakozást ígér.

„Válassza ​inkább az ember mindjárt a poklot, ott biztos nincs akkora bűz.” Egy nap özönvízszerű eső zúdul Lisszabonra, s a belvároshoz közel beomlik a talaj – a szakadékszerű gödörben eltűnik két ember: António, a vak ügyvéd, és João, egy nyolcéves cserkészfiú. A víz a csatornahálózatba sodorja őket, így kénytelenek elindulni Lisszabon bugyraiban lefelé, a folyó irányában, hogy kijáratot találjanak. Ők ketten az évszázadok alatt összeeszkábált város mélyén küzdenek életükért a mocsokban – míg fönt António legjobb barátja, a bibliai csodákat látványos trükkökként megelevenítő különc bűvész a csatornahálózat térképét keresi, melynek alapján megtalálhatják őket. António-t és João-t a történetmondás tartja életben: a vak ügyvéd visszaemlékezésein keresztül terítékre kerül mindaz, ami a modern Portugáliát – vagy általában a modern világot – jellemzi: korrupció, korcs igazságszolgáltatás, a hazugság és csalás tobzódása… Míg Rui Cardoso Martins első regénye, az És ha nagyon meg szeretnék halni az öngyilkosságba menekülő portugál vidék rögvalóságát ábrázolta, második műve a nagyváros átláthatatlan, kusza, veszélyes és mocskos mélyébe vezeti le az olvasót. A regény 2010-ben elnyerte a Portugál Írószövetség Nagydíját, és Cardoso Martinst világszerte a saramago-i hagyomány legígéretesebb, legkiválóbb örökösének tekintik.

"Denisa ​Wry-nak mintha nem volna elég, hogy zsaruként - meggyilkolt lányra lel egy kísérteties házban; - és lemészárolt gladiátorra bukkan a huszadik század végén; - ezenközben mélységesen belekeveredik egy különös betörő rejtelmes ügyeibe. Ráadásul: - egy hisztérikus teherautósofőr rosszvoltából kórházba kerül; - ám onnan hamarost megszökik; - népes családja összejövetelt rendez, kultiváld a kakás-mamást! jeligére; - társa, Laco szexkórság áldozata lesz; - akit helyettesítvén Zsötem, a tesztoszteron-túltengéses, újonc zsaru szakad a nyakába; - miáltal gyakori összeveretésben részesülnek; - cserben hagyott kezelőorvosa is mániákusan üzenget érte. Az égnek hála, segítség is kínálkozik: - Daniel Belloq (alias Mogorva); - a furabogár barátok (Cyd, Dalia, Quasimodo); - valamint a Fellini-kedvence alkatú jós és léleklátó asszony, Ramona személyében.

„...Talán ​órák is tovatellettek, mire demilitarizáltam az atlétát. Minthogy a kérő szó mit sem ért, kénytelen voltam tettleg érvelni. Elvettem tőle a saját fegyverét, meg a találtat, de még a rojtosra rágott fogpiszkálót is kiszedtem a szája sarkából, mielőtt rádöbbent volna, hogy azzal is harcolhat. Időközben a mérkőző pasasok a medencében kötöttek ki, s a vádliig érő vízben pozdorjázták egymást, meg-megbotolva a fenéken elrejtett csövekben. A bejárat felől zsarumobilok közeledtek üvöltő szirénával, a másik irányból az óriáskerekes ember érkezett, homlokán redőkkel, kezében cipőmmel. Az eső, akárha az estémet siratná, dühödten rázendített, lila villámok cikáztak körülöttünk, pofonok dörögtek a szökőkútban, az égbolt üvöltött rá feleletül. A kollégák négyfelől robogtak a márvánnyal borított dísztérre, hogy közrefogják a medencét. A vijjogó kocsik kormányozhatatlanná váltak a síkos kövön. Előlük menekülvén a vízbe ugrottam, és megint elveszett a cipőm. Az egyik zsarumobil a pánikszerű fékezéstől két kerékre billent, és siklórepülésbe kezdett. Felém tartott, nőttön-nőtt.”

„Különleges ​nőt keresek. Olyat, aki talán sohasem válaszolna erre a hirdetésre. Ízig-vérig nőt, aki attraktív, intelligens, gondoskodó, érzékeny és őszinte. Keresek egy lányt, aki egyedül is boldog és sikeres, érzelmileg felnőtt. Úgy 27 és 37 közötti, és alig várja, hogy végre megtapasztalja, milyen egy érzéki, intellektuális, harmonikus párkapcsolatban élni.” Ezzel a pár sorral indul Ádám, a Sohaférfi története. A Sohaférfival már mindannyian találkoztunk. Pontosan tudjuk, mi fán terem, még sincsen rá rendes szavunk. Így kénytelen voltam egy regényben megírni. A Sohaférfi egy jelet keres, de sajnos mindeddig hiába. Nem a szerelemtől fél, hanem attól, hogy nem múlik. Talán ez a legnehezebb számára, megszokni az érzéseit. Olyan őrült súllyal nehezedik rá a magány, hogy néha maga is csodálkozik, hogy képes felemelni a lábát a földről. Ádám a Kígyó utcai legénylakásában éli felhőtlen vadászéletét, míg egyszer csak betoppan Éva. Minden történetben meg szokott érkezni. Csakhogy ebben a regényben nem önszántából teszi. Évának esze ágában sincs elcsábítani Ádámot. Egyikük sem akar rabja lenni az érzéseinek. Nincs is annál fordulatosabb krimi, mint amikor az elfojtott érzések lelepleznek valakit. Hepiend lesz? Igen. Lehetséges. A huszonegyedik századi élet tökéletes dramaturgiával rendez minden egyes jelenetet, a szerzőnek több hozzáfűznivalója nincs. Vass Virág

Ez ​a könyv, pontosabban mostani új kiadása, több okból kivételes állomás írói életutamon: elsősorban amiatt, hogy míg készült, szüntelenül azt éreztem, hasztalan tettem papírra, senkit nem fog érdekelni Szeredás Emerenc, még kevésbé az én nem is valami vonzó arcképemet rögzítő gyónás, mely összetört tükörcserepekből egybetákolt keretbe szorítja az írót és a megsérthetetlen, mégis megsértett igazságot. A mindig is mitológiai személyiségnek érzékelt Emerenc aztán megtette első csodáját: az első kiadás megjelenése utáni héten már nem volt kapható története, a könyv üzenetét, amelynél magánabb magánügy igazán nem volt elképzelhető, személyes ügyüknek vállalták fel azok, akik az írót élete minden buktatóján átsegítették: az olvasók. A sepregető öregasszony, aki ha teheti, mindenki útjából el iparkodott seperni a bajt, veszedelmet, áthágta a magyar határt, alakját éppúgy ismerik német földön, mint az Északi-tengernél vagy Svájcban, a Columbia Egyetem Kelet-európai Arcképek sorozatából holdtükör arcába nézhetnek az olvasni szerető New York-iak. Lakásomat vadidegenek keresik fel miatta, állnak az erkélyemen, ahonnan még látni egykori otthonát, kértek tőlem már fényképet róla és valami emléket Viola kutyáról. Az Európa Könyvkiadó is nyilván Emerenc ösztönzésére döntötte el, hogy mikor újraindítja a szerző életműkiadását, nem a pályakezdő Freskó megjelentetésével teszi, amikor az arénába visszatért fiatal író szenvedélyének lángjai először lobbannak a higgadttá modulált mondatok között, hanem Az ajtó-val, amely alkotója jelenlétét harmincnégy nyelven igazolja vissza a nemzetközi könyvpiacon. Testi anyámnak, Jablonczay Lenkének megépítettem a síremlékét a Régimódi történetben, negyedszázad eltelte után nem hittem volna, hogy lesz még egy kifizetetlen adósságom. De lett, s ennek kiegyenlítése Az ajtó: halott anyám kezéből Emerenc munkától elformátlanodott ujjai vették át legjobb önmagam irányítását. Mindent értett bennem, jobban eltájékozódott életem zilált szálai között, mint én magam. Becstelen adósa volnék, ha én el nem mondtam volna róla azt, amit meg én tudtam.

Alain ​Bonnard, egy kis párizsi művészmozi tulajdonosa, javíthatatlan álmodozó. Feltűnik neki, hogy szerdánként az esti vetítésen gyakran ott ül egy csinos, piros kabátos fiatal nő, aki a 17. sornak mindig ugyanarra a helyére vesz jegyet. Alainnek megtetszik a lány, és meghívja vacsorára. Csodálatos estét töltenek el, ám a szépséges idegent ekkor látja utoljára. Hova tűnhetett? Alain mindent elkövet, hogy a nyomára bukkanjon, s közben filmbe illő kalandokban lesz része.

Kollekciók