Ajax-loader

'magyar' címkével ellátott könyvek a rukkolán

 


Shane ​Negrin hajdan zsaru volt, akárcsak kedvese: Ohio di Giacomo. Fiuk született. Seregnyi bűnözőt lakatoltak le együtt. Például a pszichopatát. És a bombászt. Egy rossz napon szakítottak Shane nőül ment a lélekgyógyászához. Eltelt tíz év. Shane szóvivő lett, felszedett néhány fölös kilót, érzése szerint agyára is. Házassága ellaposodott, fia idegtépően kamaszodik. A bombász sittideje letelik. A pszichopata megszökik. Shane önfeledten mazo-tornázik, hogy újra 36-os méretű ruhákban járhasson: a valaha Grand Machónak becézett-gúnyolt, máig zsaru Ohio oldalán. Az elmebeteget és a robbantót hidegvérűen hagyják mézédes tervei. Ők Shane-t akarják:ölve és halva. De nem csak ők.

Az ​egyik legnépszerűbb hazai gasztroblog a Lila Füge - szerzője, Havas Dóra pedig az egyik legismertebb gasztroblogger. Kimondottan könnyen elkészíthető, fantáziadús, izgalmas, szerethető receptjeit ezrek olvassák naponta az interneten. Most végre csokorba gyűjtötte legújabb kedvenceit - 75 olyan ételt, melyek még sehol nem voltak olvashatók. A szerző utánozhatatlan, és oly népszerű stílusában megírt recepteket a blogtól megszokott, kiemelkedően magas színvonalú fotók egészítik ki ebben a látványos, tartalmas és jól használható szakácskönyvben.

Évtizedekkel ​keletkezésük után olvasva ezeket a döbbenetesen eleven és változatlanul katartikus hatású művészi látleleteket a korabeli Magyarország és az egykori ormánsági élet mindennapos drámáiról, egyre inkább igazat kell adnunk magunkban egykori kritikusának, Németh Lászlónak, aki azt írta e Kodolányi-novellák naturalizmusáról, hogy az nem más, mint "a közelről nézett élet fényjátéka."

Covers_133991
Larousse ​babakönyv Ismeretlen szerző
0
8

Kezdő ​anyukáknak és apukáknak -200 fotón, részletes leírásokban követhető nyomon az újszülött gondozása. - A magyar viszonyokhoz igazodó kézikönyv újdonsült szülőknek az etetéstől és az öltöztetéstől a babakád kiválasztásán keresztül az oltási rendig és a nehézségek kezeléséig. - Tanácsok fiatal anyukáknak, hogyan nyerhetik vissza régi formájukat.

A ​könyv Magyarország látnivalóin vezet végig városról városra. A híres helyek, építmények és épületek történetét a sok látványos fotó teszi igazán szemléletessé. A könyv három nyelven íródott: magyar - angol - német.

Nagy ​Britannia kietlen romjain áll Londinium sötét metropolisza, amely az emberi civilizáció utolsó mentsvára. A növények szinte egytől egyig megsemmisültek, állatok sem maradtak a Földön, az éhhalál csupán két módon kerülhető el: farmerként zöldséget termeszteni a radioaktív talajon, vagy nemesként farmerek húsát enni Londinium fényűző éttermeiben. Az örök álmodozó parasztfiú, Demetrius Wannamaker útra kel, hogy szó szerint „eladja a húsát” a közösség polgármesterének, akinek lánya, Abigail éppen házasodni készül. Demetrius jó eséllyel pályázik rá, hogy őt magát szolgálják föl lakodalmi főfogásként, s ezzel megmentené családja tönkrement farmját – elsősorban haldokló édesanyját. Ám a nincstelen vegetáriánusfiú feltétlen önfeláldozása becsvággyá fajul, ahogy beleszeret Abigailbe, miközben a város sötét csatornarendszereiben lázadás készül a kannibál-társadalom szétzúzására…

Koós ​Annának nem hétköznapi sors jutott osztályrészül. A legendás lakásszínház tagjaként társaival együtt az állambiztonsági szolgálat látómezejébe került, végül szinte erőszakkal távolították el hazájából. Ebben nagyon is szemérmes, irtózik mindenfajta "hőskölteménytől", saját üldöztetésükről a legminimálisabbat közli. Nem kérkedik vele. Az igazán szokatlan az, hogy amikor visszatért Magyarországra, csak akkor ismerkedett meg szülei addig titkolt ÁVH-s múltjával. Így tudta meg azt is, hogy szemben azzal, amit gyerekként mondtak neki, édesanyja 1953-ban nem Moszkvába utazott, hanem letartóztatták. Mert mindezzel szembenézni, a végére járni, s kíméletlenül megírta. Ez nem egyszerűen egy család története, hanem maga a 20. század. A magyar olvasóközönségnek ugyanolyan elementáris szükséglete ez a könyv, mint volt egykor a világ számára névrokona, Anna Frank naplója.

Az ​Udvari asszony regényének nevezhetnénk ezt a művet, olyan értelemben, ahogyan Castiglione az Udvari Ember kifejezést használta. A XV-XVI. század fordulója már férfi-erényeket is követel a nőtől, az iménti értelemben vett Udvari Asszonytól: azt, hogy folyamatosan uralkodjék értelmével szenvedélyein, érzelmein és érzékein, azt, hogy legyen benne valami "démoni tárgyilagosság" önmagával és az udvarokkal szemben, azt, hogy a test és a lélek szépségei az értelem uralma alatt harmonizáljanak benne. Passuth László ilyenféle nőről írta regényét. Hősnője Cecilia, a ciprusi király törvénytelen lánya, aki Velencében a nagyvilági kurtizán életét éli, s közben - hol titkon, hol nyíltan - bonyolult diplomáciai feladatokat old meg a velencei Signoria megbízásából. Egy darabig úgy látszik: Cecilia értelme szigorú kordában tartja testét, lelkét, érzelmeit, de amikor egyik diplomáciai útján megismerkedik Giorgionéval, a századforduló nagy festőjével, az Udvari Ember erkölcsi és értelmi tartása egyszeriben értelmetlenné válik személyében, üresnek és öncélúnak kezd tetszeni neki az, ami életeleme volt, s megsejt egy új asszonyi eszményt, mely felé vágyódással tekint. A regény más alakokon keresztül vezet rá a mondanivaló lényegére: az az életforma, melyből Cecilia kitörni készül, már bomlóban, s föltartóztathatatlanul halad a pusztulás felé, jóllehet ez a dekadencia csak két évszázad múlva válik teljesen láthatóvá. Morosini figurája példázza ötletesen és szépen ezt a haldoklási folyamatot, éppen azokban a gesztusokban, melyek Ceciliával kapcsolatosak.

A ​vörös postakocsi Napraforgó Kleofásné kakasa Az útitárs Asszonyságok díja Hét bagoly Valakit elvisz az ördög Boldogult úrfikoromban

Dokumentumgyűjtemény ​- magyar és angol nyelven Amellett, hogy sűrített és hiteles áttekintést adunk Erdély földrajzáról, történelméről és kultúrájáról, szükségesnek érezzük azt is, hogy különös figyelmet szenteljünk a nemzeti kisebbségek problémáinak, a kisebbségi jogoknak, valamint egyéb összetett emberi tényezőknek, amelyekkel szemben nem lehetünk többé közömbösek, sem mint az emberiség társadalma, sem pedig mint a nemzetek közössége" – írta Wass Albert 1977 márciusában. Szomorú szellemtörténeti tény, hogy e nagyszerű és igényes összeállítás magyar kiadása közel 30 évet váratott magára! A kérdéskör jelentősége – sajnos – változatlan maradt. A világnak meg kell ismernie Erdély igaz történetét és azt a megszámlálhatatlan igazságtalanságot, ami az erdélyi magyarságot érte és éri Trianon óta

A ​Zöldségmesék sorozat első kötete. 15 kedves mese, versike, mondóka a gyerekeknek és jó pár hasznos tanács a szülőknek. Közülük is a legfontosabb, hogy együnk több zöldséget! Ha csak egy anyukának egyszerűbb a Zöldségmesék után zöldséget adni a gyermekének, már megérte. Neveljünk egészségesebb felnőtteket! Üdvözlettel: Bakó Eszter (dietetikus, 2 gyermek édesanyja) Meggyőződésem, hogy a gyermekek zöldségfogyasztási szokásai szülői minta hatására alakulnak ki. Ha a családi étkezésekkor asztalra kerül a saláta, a picik apró, de fontos lépéseket tesznek meg: a keverékekből kezdetben kiszemezgetik az édes kukoricaszemeket, aztán külön csoportosítva ropogtatják el a csillagformára vágott sárgarépát, végül megszeretik a jégsalátát is. Így ízlelgetve tapasztalhatják meg napról napra, hogy a zöldségfélék nem-csak egészségesek, de izgalmasak és finomak is. Mesés napokat kívánok! Gazsi Zoltán (3 gyermek édesapja, az Eisberg ügyvezetője)

A ​magyar arisztokrata családból származó Adam Inczédy-Gombos - újságíró feleségével, Asa-val - egy kis szigeten él, Svédország északnyugati részén. A férfi beteg: mániás-depressziós, ami azt jelenti, hogy életvezetésében felhangolt - mániás -, és nyomasztóan reménytelen - depressziós - hangulatok váltakoznak. Az Ádám könyve lenyűgöző hitelességgel mutatja be az egészséges ember természetes hangulatváltozásai, és a kóros lélek beteges csapongásai közti különbséget. Ez azonban nem csak egy különleges sorsú tehetséges, beteg ember ábrázolása. Asa Moberg és Ádám kapcsolata a szerelem megpróbáltatásait és a szó legtisztább értelmében "gyógyító erejét" mutatja be.

A ​gyógyítás XVI-XVII. századi helyzetéről, színvonaláról, ágazatairól és irányzatairól kap átfogó képet az olvasó ebből, a művelődéstörténet máig feltáratlan területére kalauzoló összeállításból. A kötet a Melius Péter 1578-ban megjelent Herbárium-ától az első szintézisig, Pápai Páriz Ferenc 1690-ben kiadott Pax corporisáig tartó időszak leglényegesebb, legjellemzőbb, nyomtatásban és kéziratban terjedő kézikönyvei alapján mutatja be az orvoslás gyakorlatát, Ezekben a széles körű szakmai vagy házi használatra szánt, sebészeti ismereteket, otthon is elkészíthető orvosságrecepteket, belgyógyászati és gyermekgyógyászati kórisméket és gyógymódjavaslatokat tartalmazó írásokban a reneszánsz emberközpontú szemlélete a reformáció vallásos betegségfelfogásával és anyanyelvi programjával ötvöződött. S mivel az orvosi kézikönyvek voltak hosszú időn át a magyar nyelvű természettudományos művelődés egyedüli eszközei, nem csupán tudománytörténeti szempontból értékes dokumentumok e nyomtatásban jórészt most először megjelenő művek.

Mintha ​varázsütésre (fotocella), hangtalanul kinyílik előttünk a mesterien megmunkált kovácsoltvas kapu (1. sz. műremek), s végiglépdelhetünk egy elhagyott, ismerősnek tűnő allén. Az utat porcukorhó borítja (sóőrlemény?), minden léptünk látszik, feltéve, ha van bátorságunk visszapillantani. (Valakik majd kővé dermednek. Mi?) Súlyos döndülés, a kaput becsukták. (Haydn?) Megérkeztünk - hová is? Melyik századba? A huszadikból a huszadikba? (Többek közt.) Vallomásokat olvashatunk az Esterházyakról, a nem-Esterházyakról, vallomásokat Magyarországról, történeteket történelmünkről (fehér foltok: porcukor, porsó, por, hamu, isa). Sorstörmelékek, sorsőrlemények, mi. Most lett vége a huszadik századnak.

Népbetegség ​a figyelemzavar és a hiperaktivitás? Vagy csak a gyerekek szenvednek tőle? Honnan ered és hogyan gyógyítható? Máté Gábor nemcsak magát tartja figyelemzavarosnak, de három gyermekét is hiperaktív figyelemzavarral diagnosztizálták. Nem csoda hát, ha a téma mélyére akart látni, és meg akarta ismerni a betegség eredetét, hogy közelebb kerüljön a gyógyításához is. A Szétszórt elmék teljesen új szemlélettel közelíti meg a témát, és új módszereket kínál, hogy segítsen azoknak a gyerekeknek és felnőtteknek, akiknek nap mint nap meg kell küzdeniük a figyelemzavar és a hiperaktivitás okozta gondokkal. A Szétszórt elmékben Máté Gábor - Bebizonyítja, hogy a figyelemzavar nem örökletes betegség, hanem visszafordítható károsodás. - Elmagyarázza, hogy a figyelemzavaros agyban az érzelmek és a figyelem kontrolljáért felelős területek nem fejlődnek ki kisgyerekkorban - és azt is, hogy miért. - Megmutatja, hogy élettapasztalatunk pszichológiai "terméke" - már az anyaméhen belül is! -, hogy a figyelmünk elterelhető, hogy gyakran "kikapcsolunk". - A szülőknek segít megérteni, miért tikkelnek a figyelemzavaros gyerekek, a figyelemzavaros felnőtteknek pedig megmutatja, hogyan értelmezhetik érzelmeiket és saját viselkedésüket. - Reménnyel tölti el az olvasót, hogy a figyelemzavar felnőttkorban is megváltoztatható. - Programot ajánl, amely a gyermekekben és felnőttekben ezt a változást elősegítheti.

"- ​Közeledik a Vérfarkas éjszakája - mondtam. Szemrehányóan rám nézett, és megcsóválta a fejét. - Feltétlenül le kell mennünk abba a kocsmába? Mintha idefenn nem ihatnánk whiskyt vagy sört... Éppen válaszolni akartam, hogy megígértük, amikor a telehold ezüstös tányérja megszabadult a felhők fogságából, és felragyogott a hegycsúcs fölött. A fenyők felé pillantottam, amelyek mozdulatlanul álltak, mintha ezüsttel öntötték volna le őket. Villámgyorsan megragadtam Müller karját, és kiütöttem belőle a zseblámpát. Még a száját is befogtam, nehogy kiáltani tudjon. Nyöszörgött és hánykolódott a karjaim között. - Nyugi - mondtam, és megszorítottam a csuklóját. - Nincs semmi baj, csak azt akarom, hogy ne kiáltson. Fordítsa lassan a fenyők felé a fejét... És nehogy kiáltson, az istenért! Müller felhördült, és kimeredt a szeme a rémülettől. A ragyogó holdfényben, az ezüstszínű fenyők előtt ott állt a Vérfarkas, s megbabonázva meredt a Havasi Kürt kivilágított ablakaira."

Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

"Csak ​magamról beszélhetek. Arról, ami történt velem. Mi is történt? Várj csak. Voltaképpen semmi. De sokat képzelődtem." Kosztolányi Dezső 1933-ban adta közre _Esti Kornél_ című kötetét, mely a magyar irodalom egyik remekműve. Egy olyan könyvet jelentetett meg, melynek darabjai egymástól távoli időben jöttek létre, a kötetben viszont úgy élnek egymás mellett, mintha mindig összetartoztak volna. Esterházy Péter _Esti_ című könyve már a címével rokonságot vállal elődje művével, hogy aztán megírja saját útirajzát, regényes életrajzát (melyben arról is számot ad, hogy a hős hányszor halt meg álmában). De marad töredék. Füzér. Esti Kornél és Esti valamikor felszálltak egy villamosra észrevétlenül, majd megszokták, hogy hol robog velük, hol csikorognak a kerekei, hol csönget egy picit, de egy idő után csak arra tudtak gondolni, hogy egyszer eljutnak a végállomásig. Esti nem azonos Esti Kornéllal, ahogy Esti Kornél sem azonos Kosztolányival, mint ahogy Esti sem Esterházyval. Csak zötyög a villamos. ,,Mindazonáltal jó volna még élni egy darabig."

"Ha ​Toldi Miklós a magyar Héraklész, akkor János vitéz, a leleményes és horgaseszű, a magyar Odüsszeusz, Nauszikája pedig Iluska... Petőfi ezt a költeményét nagyon fiatalon, huszonegy éves korában írta, alig egy hét alatt. Egy csodagyermek műve ez, melyen az egész világ csodálkozhat, mert egy népnek sincs és nem is volt ilyen lírai költője, aki huszonegy éves korában ilyen bensőséges humorral, ilyen áldott kedéllyel szemlélte volna az életet." (Kosztolányi Dezső)"Az apostol a költő eszméinek szótára. Hogy mit jelentenek műveiben ezek a szavak: boldogság, szabadság, isten, pap, lázadás, zsarnokság, király, arra ez a modern hősköltemény felel..." (Ilyés Gyula)

"...A ​hagyományos kínai orvoslás szerint az emberi test szerves egységet alkot, s a belső szervekben végbemenő kóros elváltozások jelet hagynak a test felszíni szöveteiben is, mindenekelőtt a kéz különböző területein. Ha pl. a vérben túl sok a zsírsav, az dombokat alkot a tenyérben, amelyek torzítják az ott meghúzódó vonalakat is, a rendellenes légzés a test kémiai egyensúlyát borítja fel, s ezt jelzi a tenyér bőrének színe, állapota, stb. Kötetünk segít a jelek felismerésében és értelmezésében, tehát biztosítja, hogy módunk legyen idejében orvoshoz fordulni...."

T. ​G. Oaks boldogan élte a kanadai magyarok álmosítóan unalmas életét egy hamiltoni kertes házban: önként hódolt be bolondos felesége egyre-másra következő aktuális hóbortjának, néha meglátogatta kissé bogaras édesapját az öregek otthonában. A hirtelen jött örökség értékesítésének ügyében nagy duzzogva a Balatonhoz utazik, ám a magyar tenger és annak édesvízi mediterrán lüktetése szépen lassan felőrli minden ellenérzését az óhazával kapcsolatban. A tóparti falu különc lakói először ugyan az őrületbe kergetik, de egy jó balatoni halászlé és egy pohár hűs kéknyelű után máris más színben fest az a bizonyos öreghegyi szőlőskerttel körbevett Fenséges Rom, amelyet ráadásul még egy titokzatos legenda is övez. Tóth Gábor Ákos háromkötetesre tervezett sorozatának első részében a kiváló toszkán és provanszi minták ihlette élményirodalomba kóstol bele, hogy soha nem látott szemszögből mutassa be a Balaton-felvidék ellenállhatatlan hangulatát.

Szinnyei ​Júlia a szerelemről, a boldogság-keresésről ír új regényben. Az igazság szeretetétől fűtött, iróniával s bölcs kritikával átszőtt regény lélektani nyomozással villantja fel a házasság problematikájának megoldatlanságát. A regény voltaképpen egy házaság története, mely szerelemmel indult és mégis zátonyra futott. Márta, a regény fiatalosan bátor főhőse, egy napon élete fordulópontjához érkezik, és döntenie kell. Visszatekint az elmúlt évekre, feltárja magában házassága egész történetét, egyben nyomon követi a velük párhuzamosan futó vagy az ő útjukat keresztező házasságok felszín alatti mélyáramlásait is. Márta nem akar megalkudni, s döntése, ha keserű is, végül az életet, annak végső, legalapvetőbb célját szolgálja: a fennmaradásért, a folytatásért. Ez a morális szemlélet biztosítja az írónő nemegyszer kényes, de mindvégig érdekfeszítően előadott mondanivalójának emelkedettségét a regényben.

1925-ben ​születtem Békésszentandráson. Édesapám falusi kovács volt. Két házasságából nyolc gyermek született, én voltam a negyedik - a harmadik fiú. Keresztszüleim neveltek, s iskoláztattak később. 1944-ben érettségiztem a zilahi ref. Wesselényi Kollégiumban. Kolozsvárott majd a budapesti Eötvös Loránd Tudományegyetemen tanultam. Nyelvésznek - néprajzosnak készültem, de diplomát már nem szereztem, mert közben "felfedeztettem": a Színművészeti Főiskola, az Állami Balettintézet tanára lettem, s egyidejűleg a Magyar Néphadsereg Művészegyüttesének egyik művészeti vezetője, koreográfusa. Ezt az iramot - a szakmai alapok híján - 1954-ig bírtam, de utána is megmaradtam a hadsereg kötelékében. Különböző művészeti kisegyütteseim voltak, köztük a felszabadulás utáni első hivatalos pantomimegyüttes. 1964-ben a hadsereg egyik központi intézményének politikai munkatársa lettem. A színpadtól, az aktív művészeti munkától való elszakadásom azonban nem ment simán. Bekövetkezett a törés, lázadásaim, majd az elbocsátás. Szerencsémre hamar regenerálódtam. 1966 szeptemberében a Fővárosi Szállítási Vállalatnál jelentkeztem exportcsomagoló munkásnak. Azóta is az vagyok, s 1971 óta kiváló dolgozó. Ha a körülményeink engednék, s a magam nyugtalansága hagyna, boldog ember lehetnék. Különböző szakmunkáim, főként táncművészeti, néprajzi cikkek, füzetek s könyvek ugyan már 1947 óta többfelé megjelentek, teljesebb igénnyel azonban csak 1967 óta dolgozom ebbena "szakmában". Azóta jelent meg a Nagy Magyarok idegenben című kötetem (1971). Előkészítés alatt áll egy történelmi tárgyú kisregényem és egy szociológiai munkám. Tizennyolc ember elmondja az élettörténetét. Az idősebbek legkeservesebb élménye a háború: a doni front megpróbáltatásairól, esetleg a hadifogságról beszélnek. A fiatalabbak a felszabadulással megnyíló lehetőségekről, a nagy nekirugaszkodásokról, a csalódások árán megtalált egyensúlyról. Ma valamennyien munkások. Van köztük, aki summás, napszámos volt, életmódjában máig is a falusi szegénység terhét hordozza, s van, aki nincstelen pesti kispolgárból lett üzemi munkás. Akad, akinek sváb származása miatt a kitelepítéstől kellett rettegnie, és akinek a családja kitelepítettek házába költözhetett. Hárman-négyen már a felszabadulás előtt kapcsolatba kerültek a munkásmozgalommal, egynek viszont az apját jobboldali múltja miatt vonták felelősségre. Tizennyolc ember szoros közelségben dolgozik együtt. Akarva, akaratlanul közösséggé formálódnak. Összeköti őket az egymásrautaltság, a közös erőfeszítés és az erőfeszítések szüneteiben a közös lazítás. Különböző koruk, különböző múltjuk, többé-kevésbé eltérő életmódjuk, életszínvonaluk ellenére véleményeik összecsiszolódnak, tapasztalataik kollektív tapasztalattá olvadnak. Hogyan él, hogyan cselekszik, hogyan gondolkodik a tizennyolc ember közössége? Hogyan látják önmagukat, és hogyan létük tágabb kereteit: az üzemet, a társadalmat, a világot? Képesek-e felismerni közös érdekeiket, és milyen feszültséget teremtenek köztük eltérő érdekeik? Tudják-e érvényesíteni közös szándékaikat a csoportjukon belül, és hat-e közös akaratuk a maguk közvetlen közegén túl? Mit jelent a proletárszolidaritás mindennapjaik gyakorlatában? Ezeket a kérdéseket teszi föl önkéntelenül az olvasó, és a feleletekhez kap adalékokat László-Bencsik Sándor könyvéből. A Történelem alulnézetben egy brigád életrajza és tizennyolc brigádtag életrajza. A termelőmunkában létrejött közösség történelme és a magyar társadalom mélyrétegeinek történelme.

A ​Szamos, a Felső-Tisza és a Túr által közrefogott Erdőhát szinte az ország élő múzeuma. A középkor tárgyi emlékei - halászok, pásztorok, földművelők ősi szerszámai - itt kézen forognak még. S mintha különböző évszázadok emberei élnének együtt: a sokáig terméketlennek vélt homokos-lápos talajon jól jövedelmező almáskertek virulnak, szomszédságában azonban a nomád életmód maradványai láthatók, s néhol az elmaradottság ijesztő képei kísértenek. Ez a táj volt Végh Antal fölnevlő dajkája. Jánkmajtison született 1933-ban, a nagy múltú debreceni kollégium diákjaként tanult, s majd tíz esztendeig a Nyírségben tanítóskodott. Elbeszélései és regényei a különös-furcsa miliő végletes helyzeteit és elárvult alakjait jellemzik. Hősei nemcsak a földdel s a nyomorúsággal küszködnek, de lefojtott indulataiknak is rabjai, a mában élők pedig új életformákkal, a várossal, a nagyüzemmel ismerkednek. Végh Antal szociográfiai igényű műveit az eleve sokat sejtető, sokrétű tényanyag, a megjelenítő készség és a szenvedélyes igazságkeresés teszi értékes - és egyben érdekes - olvasmánnyá. Penészlekről írt riportja is ezért válhatott ki az \"országos feltűnés\"-nél fontosabb vitát, hasznos gondolatcserét. Sok utazás, megannyi \"megfejtésre váró\" élmény előzte meg ennek a könyvnek a születését, melynek második kiadását fogja kezébe az olvasó. A térképen megtalálható minden helység, amelynek teméntelen gondját vállára vette - és biztonságosabbá váló életét is a sajátjaként kezeli - az író. Szabolcs-Szatmárt hírből sokan ismerik (többek közt a szabadító Báthoryak, Rákócziak történelmi tettei révén), emberközelből viszont kevesen látták az 1970-es, még sokáig emlékezetes árvíz előtt. Állítólag ezen a vidéken leckéztette urát Lúdas Matyi, s ami már tény: gyilkoltak apát a fiútestvérek, hazánkban itt a legmagasabb a gyermekszaporulat, s innen jár a legtöbb férfi a legtávolabb eső munkahelyre. Kereskedők ide járnak \" a legszívesebben\" a \"legpirosabb\" jonatánért, a \"legízesebb\" borjúhúsért, pecsenyebárányért. És sürgős segítségként itt realizálódnak a szocialista Magyarország nagy beruházásai, hogy \"lekössék a hallatlan nagy munkaerő-felesleget\". Honnan indult s milyen a nyírségi ember? A korszerű mezőgazdaság térhódítása és az iparosítás hogyan hat az itt élők szemléletére? Honnan jut a mátészalkai ócskapiacra a sok tetszetős ruhadarab? Mit érdemesebb termeszteni a Szamosháton? Ilyen - és ezekhez hasonló - kérdésekre keres zavarba ejtő és megnyugtató, de mindenképp elgondolkoztató választ Végh Antal. A mulasztásokkal szemben cseppet sem elnéző, ugyanakkor - szülőföldje éltető légkörét érezve s gazdag hagyományait becsülve - a Ma igazáért is küzd, sőt a legkisebb erőfeszítést is méltányolja, ha az a köz érdekét s jövendő javát szolgálja.

Észrevettem, ​hogy a hatvanak évek óta megjelent könyveim borítólapjain közzétett életrajzaim kétségbeejtően hasonlítanak egymáshoz. Egyetlen, bár számomra lehangoló különbség fedezhető fel köztük: az öt kötet megjelenése közben tíz évvel öregedtem, noha születési évszámom - 1910 - semmit sem módosult. Az egyhangúságot megtörendő - kiadóm engedélyével - a következőket közlöm. A Mikó utca és a Logodi utca sarkán álló házban születtem, Márai Sándor felett egy emelettel és pont szemben Kosztolányival. Ezért - noha orvosnak készültem - író lettem. 1933-tól 42-ig segédszerkesztőként működtem az Új Időknél. Akkor az M. Kir. Erődítési Parancsnokság jobbnak látta, hogy a Vörös Hadsereg behatolásának megakadályozása végett futóárkokat és tankcsapdákat ássak a Gyergyói, illetve a Gyimesi havasokban. Látva e munkám csekély eredményét, 44-ben visszavonultam Budapestre, s a háborút befejezve egy Szemere utcai bérház földszinti lakásában vártam: elkapnak-e vagy sem. Ott keresett fel néhányszor Sólyom László, drága ifjúkori barátom, a katonai ellenállás egyik csoprotjának vezetője, és néhány röpcédula megszövegezését bízta rám, miután meggyőződött róla, hogy helyzetem elég biztonságos. Ugyanis egy rolóhúzó heveder segítségével - hála versenytornászi múltamnak - a W.C.-ablakból a lichthófban egy pillanat alatt le tudtam csúszni a pincébe, s ugyanennyi idő alatt felkúszni az ablakba. Mindég aszerint, hogy hol razziáztak éppen. E tevékenységem eredményeképpen már 1945 januárjában a Sólyom László irányította budapesti Főkapitányságra kerültem, vezető beosztásba. Mivel máshoz, mint az íráshoz nem értettem: a rendőri sajtóiroda vezetője lettem; annak ellenére, hogy sajtó még nem volt. De mire szobám ablakát beüvegezték, a sajtó is megindult lassan. Így telt el néhány izgalmas év, amikor is észrevették, hogy közönséges bűncselekmények nálunk már nincsenek, a bűnügyi sajtóirodát megszüntették, s engem - mit lehet egy íróval kezdeni - a Gyermekvédelmi Osztály vezetésével bíztak meg. Közben elég sokat írtam, főként kritikákat és irodalmi riportokat, sőt lapokat is szerkeszteni egy lapot, azt rövidesen megszüntették. A Filmvilág című lappal több szerencsém volt; már tizenötödik éve szerkesztem. Irodalmi munkásságomért több kitüntetést (Kossuth-díjat, József Attila-díjat) kaptam. 1963-ban pedig szívrohamot. Azóta megkomolyodtam, s a jelenlegivel együtt a negyedik humoros kötetemet teszem közzé (Pótkötettel a halhatatlanságba, Mögöttem állok, Van-e viszonya? Írásból felmentve).

A ​könyv a tinédzserek látószögén keresztül dolgozza fel az alap- és középfokú nyelvvizsgák témaköreit. Kiválóan alkalmazható a nyelvvizsgákra való felkészítésen túl a nyelvi előkészítő évfolyamok, nyelvi tagozatok házi vizsgáihoz, középiskolai nyelvi tagozatos felvételi vizsgákhoz, tanulmányi versenyekhez is. A bevezető részben lévő beszédszándékok és kifejezések gyűjteménye az egyes szituációkban való eligazodást, jártasságot és gyors reagálást teszi lehetővé. A témakörökön belül megjelölt (*) kérdések feldolgozása ugyan tetszőleges, de további lehetőséget biztosít az egyes témák elmélyítéséhez. A tematikus összefoglalás (Topic in a Nutshell) beszédszándékokkal teszi életszerűbbé a válaszokat. Az anyag feldolgozását lényegesen megkönnyíti az, hogy minden kérdés és válasz egy helyen szerepel, angol-magyar szószedettel. A további bővítést, illetve a válaszok egyéni módosítását segíti elő a minden egyes témakör végén található magyar-angol tematikus miniszótár is, mely fonetikus átírással készült. Otthoni, önálló nyelvtanulásra, felkészülésre is alkalmazható.

"... ​Amikor Veres Pétert a fonyódi táborban magasba emeltük, tök őszintén ordítoztunk: Péter bácsi! Péter bácsi! Mit jelentett? Ifjúság, forradalom - igen, igen, de hagyja az eszmei vizsgáztatást, vizsgáztam eleget... Majd elszégyelltem magam. Újságok hivatkoztak rám, volt egy kis zenebona, talán némi veszély is, gyönyörűen kibontakozott fejem fölött a bátorság és harcosság dicsfénye. Remek história, ugye? Kriszta sose bocsátotta meg nekem, hogy a glóriám nem igazi."

Négy ​barátnő: Dóra, Gabi, Szilvi és Judit. Tizenévesen Budapesten, egy mámoros és tragédiába torkolló buli után fogadalmat tesznek, hogy elhagyják az országot. Máshol kezdenek új életet, ahol a múlt nem éri el őket. Megesküsznek: tizenhét év múlva újra találkoznak… A sors négyüket a négy égtáj felé veti: Dóra a földi paradicsomban, Bali szigetén köt ki, de ott is csak élete szerelmére gondol. Szilvi titokban regényt ír, melyben barátnőinek is fontos szerep jut, Gabi két sikeres férfi között őrlődik, Judit pedig megszerzi magának azt a pasit, akiről korábban csak csendben álmodozott… Tizenhét év telt el, közeledik a nagy találkozás… Vajon megtalálták a boldogságot? Elárulhatják-e egymást a barátok a szerelemért? Mit rejt a titokzatos közös múlt, és van-e feloldozás?

A ​hajdan gyönyörű és gazdag Tükörváros egét sötétség borítja, a hős Daledon király birodalmának leáldozott. Az új uralkodónő csak szenvedést hozott és éhezést, úgy tűnik, a város már sohasem lesz többé olyan ragyogó, mint azelőtt. Minderről az alig tizenkét éves Marcó mit sem sejt: békésen él egy völgy mélyén az apjával és a húgával, és arról álmodozik, hogy Daledon király testőre lesz. Már nagyon várja a napot, amikor megmutathatja, hogy remekül forgatja a kardot, és bátorságban bárkivel felveszi a versenyt. És ez a nap hamarabb elérkezik, mint hitte volna. Marcó és húga elindulnak Tükörvárosba, hogy bebizonyítsák: ahol a felnőttek ereje már kevés, ott a gyermeki lelemény még csodát tehet.

Meg ​kellett hoznom egy döntést, és ezt most egyedül kell végigcsinálnom. Ha fontos vagyok neked, tiszteletben tartod, hagysz nekem időt, és megvárod, amíg én jelentkezem. Marci mindössze ennyit ír a feleségének, barátainak és az édesanyjának, amikor kilép a lakása ajtaján, hogy megtegye azt, amire már évek óta készült. Mint a gyámkő, ha kimozdul a helyéről, szerettei életében olyan omlást jelent az eltűnése. Vajon mit kell feladnia feleségének, hogy visszakaphassa régi életét? És a többiek? Mihez kezd nélküle a sodródó Zsófi, mivel kell szembenéznie a meleg Vencelnek, és mire döbben rá Margó, aki talán az életét is feláldozná a gyermekeiért? Egy biztos: dönteniük kell. Visszatérnek a biztonságos, de zsibbasztóan szürke hétköznapokhoz, vagy elkezdenek végre élni – mielőtt túl késő lenne? Róbert Katalin lebilincselő története szerelmek, vágyak és csalódások között vezet egy új jövő felé. Kik vagyunk? Mit tehetünk, ha az életünk új utakra hív?

Az ​egykor és ma is népszerű "Cilike"-sorozat zárókötetét tartja kezében az olvasó. A kedves, vidám, mulatságos baleseteiről, kalandjairól ismert Cilike most már nagymama. Megöregedett, túl van az élet sok szép és sok nehéz, néha bizony tragikus eseményén. Régi jókedve, vidámsága ma is jellemzi, de a régi, bohókás Cilike azért már a múlté. Most unokáin a sor, s elsősorban Sárikán, a legfiatalabb unokán, aki szerelmes, de a Cilike-történetek hagyományai szerint valami közbejön... Ott van azonban Cilike-nagymama, s bölcsessége segít túljutni az akadályokon... S Zsuzsikának, a másik unokának megszületik a kislánya, akit Cilikének hívnak, s aki már egészen kicsinek éppen olyan, mint a nagymama volt fiatalkorában...