Ajax-loader

'utazás' címkével ellátott könyvek a rukkolán

 


Ritkaság, ​hogy egy könyv vezesse több országban egyszerre, szinte az összes fontos sikerlistát. A New York Timesét és a BarnesandNoble-ét, például. Az végképp szokatlan, hogy ezt egy debütáló író tegye. 2015 elején Paula Hawkins regénye berobbant az angolszász piacokra. Ahogy Stephen King fogalmazott, ebben a történetben csak fokozódik és fokozódik a feszültség. Nem véletlenül hasonlítják Hitchkockhoz és Agatha Christie-hez az írót, a Gone girlhez a történetet. Rachel ingázó, minden reggel felszáll ugyanarra a vonatra. Tudja, hogy minden alkalommal várakozni szoktak ugyanannál a fénysorompónál, ahonnan egy sor hátsó udvarra nyílik rálátás. Már-már kezdi úgy érezni, hogy ismeri az egyik ház lakóit. Jess és Jason, így nevezi őket. A pár élete tökéletesnek tűnik, és Rachel sóvárogva gondol a boldogságukra. És aztán lát valami megdöbbentőt. Csak egyetlen pillanatig, ahogy a vonat tovahalad, de ennyi elég. A pillanat mindent megváltoztat. Rachel immár részese az életüknek, melyet eddig csak messziről szemlélt. Meglátják; sokkal több ő, mint egy lány a vonaton!

„Igaziból ​veszett a világ, és a tetejébe még érthetetlen is” – így morfondíroz magában a kis-regény hősnője, az anyja szorításából szabadulni igyekvő, húszéves – már nem kislány és még nem nő – Lula Pace Fortune, mielőtt Észak-Carolinából hetedhét államhatáron át vezető útjára indulna egyetlen szerelmével, Sailor Ripleyvel, aki már ölt is érte, igaz, hogy erős fel-indulásból elkövetett tettéért mindössze két évet kapott. A cél azonban – álmaik Kaliforniája – messze van, pénzük csak a texasi olajsivatagig futja, s ráadásul még Lula anyjának barátja, az írói babérokról álmodozó magándetektív is egyre a nyomukban jár. Érzelmes utazásra viszi a szerző hőseit – s velük együtt valamennyi olvasóját – a „mély” amerikai Délre, furcsa és mégis ismerős emberek közé, ahol a széles és végeláthatatlan utak mentén csak az uniformizált benzinkútszigetek és motelek jelentik a változatosságot. Ebben a „mocsár-Amerikában” a forróságnál csak Lula és Sailor tehetetlensége nagyobb. Csoda-e hát, ha elvágyódnak innen, hiszen a lehetőségek hazájának e szegletében ők valahogy minden erőfeszítésük ellenére arra kárhoztattak, hogy mindig rosszul éljenek a lehetőségeikkel. E sorsot talán valóban csak úgy lehet megélni, ahogy Sailor fogalmazza meg a könyv végén: „Tűnjünk el, mielőtt egy kötél végén táncolnánk zeneszó nélkül.” A lebilincselő és gyengéden ironikus könyvből David Lynch készített filmet, amely az 1990-es Cannes-i Filmfesztiválon elnyerte az Arany Pálma-díjat.

Minden ​történetnek zenéje van. Ennek fehér zenéje. Ez fontos, mert a fehér zene különös muzsika, időnkint zavarba ejtő: halkan szól, és lassan kell táncolni rá. Ha jól játsszák, olyan, mintha a csönd szólna, s akik szépen táncolják, úgy tűnik, meg sem mozdulnak. Átkozottul nehéz a fehér muzsika. Sok hozzáfűznivalóm nincs. Talán jobb, ha tisztázom még, hogy tizenkilencedik századi történetről van szó: fontos, hogy senki se várjon repülőgépeket, mosóautómatákat és pszichiátereket. Nincsenek. Bár ma se volnának. Alessandro Baricco 1958-ban született Torinóban. Harmincegy évesen, első regényével kezdte gyűjteni a díjakat. Három regénye után van egy francia és egy olasz díja, köztük a legrangosabb, a Viareggio-díj. jelen regényét valamennyi világ- és sok kis nyelvre lefordították. Most magyarra.

Békés ​Pál második kötetének műfaja: három fejezet. Mondjuk inkább: három szemelvény, háromszor néhány óra egy fiatalember életéből; emlékek, víziók, álmok. Epizódok egy meghatározó szerelem, különféle utazások és az útközben felbukkanó véletlenek történéseiből. Ám e részek mégis egységes egészt alkotnak. Át- meg átszínezi őket a felnövekvés fájdalma s az egyéni életsorsból kinövő, egy szerelem történetében megfogalmazódó közérzet: a széteső világ összetartásának igénye, az önmegőrzés vágya. A két fejezeten át névtelen, végül nevet találó fiatalembert a maga módján ugyanaz a kérdés foglalkoztatja, mint a Keleti pályaudvar előtt dolgozó földgép kezelőjét. A sárga acélmonstrum bénultan ingatja markolókanalát a fél köbméternyi kavics-, homok-, aszfaltkeverékkel, a gépkezelő tanácstalanul körülnéz, lekászálódik a vezetőülésről, s a bontógépek dübörgését túlüvöltve kér útbaigazítást a művezetőtől: "Uram! Uram, a föld hová lesz?

Miután ​az isten háta mögötti tanyán élő tizenkét éves térképrajzoló zsenit, T. S. Spivetet váratlanul telefonon értesítik a Smithsonian Intézetből, hogy elnyerte a rangos Baird-díjat, a normális élet - már amennyiben a családi vacsoraasztalnál folytatott társalgás feltérképezését annak tekintjük - félbeszakad, és kezdetét veszi az egész országot átszelő bizarr utazás, amely a montanai tanyáról a washingtoni múzeum patinás termeibe röpíti a főhőst. T. S. egyedül vág neki, virradat előtt azzal a tervvel indul el, hogy föllóg egy tehervonatra, és potyautasként jut el keletre. A szerelvénnyel együtt kalandjai is nekilódulnak, a fiú pedig aprólékos gonddal dokumentálja, feltérképezi, szemléltető ábrákba, grafikonokba foglalja élményeit, egyebek között a Közép - Nyugat legendás féregjáratait, a látszólag visszafelé forgó autókerekekkel és a McDonalds gyönyöreivel egyetemben. Vajon az ember hogyan ábrázolja térképen a családjáról leszűrt bonyolult tanulságokat, miként juttatja kifejezésre a szívfájdalom, a magány és a szeretet finom rezdüléseit? Bizonyos kérdésekre választ kapunk, ám közben mindegyre újak vetődnek föl. "Két jóslat a T. S. Spivet különös utazásával kapcsolatban: az olvasók éppúgy imádni fogják, ahogyan én, és kevesen akadnak majd közöttük, akik tapasztaltak már bármi effélét. Padlót fogtam Reif Larsen tálentumától, gazdagsága, fantáziája fölvillanyozott. Íme, egy könyv, amely véghez viszi a lehetetlent: ötvözi Mark Twaint, Thomas Pynchont és A család kicsi kincsét. A jó regény szórakoztat, a kiváló olyan, akár az égi adomány azoknak az olvasóknak, akik elég szerencsések, hogy rájuk leljenek. Ez a könyv kincs." - Stephen King

Az ​Ulysses, mint maga a szerző mondja: minden. Tragédia, regény, szatíra, komédia, eposz, filozófia. Szintézis. Az egész világ a maga rendezett rendszertelenségében, vagy rendszertelen rendezettségében, felbontva, összefoltozva, ahogy egy hétköznapi ember agyán átcsurog; felidéz átélt, olvasott, hallott gondolatokat és képzeteket, aztán eltűnik, de nem nyomtalanul, mert újra feltűnik, mint szín vagy részlet, vagy ha szín és részlet volt, mint mozgató erő vagy központi probléma. (Hamvas Béla, 1930) Joyce-nak az egész világon igen nagy tekintélye volt, mint sok mindenkinek, akit senki sem ért meg, de senki sem meri bevallani. Ha valaki intellektuális körökben megkockáztatta kifogásait, lenéző mosolyok fogadták. Most már meghalt; halottakról vagy jót, vagy semmit. Most már talán sohasem szabad bevallani, hogy blöff volt az egész. (Szerb Antal, 1941) Noha Joyce megszállottja a reklám-közhelyekből, handlékból és szirupos érzelgésből összeragadt Dublin városának, érdeklődése mégis egyetemes: az egész világ, az egész és örök ember érdekli, nem egyetlen osztály, vagy egyetlen korszak. Teljesen különbözik a századforduló naturalizmusától abban is, hogy műve tele van forma-játékkal: minden fejezet más és más kompozíciós ötlettel dolgozik: van dráma és van egy szuszra leírt belső monológ, van viktoriánus-érzelmes stílus-paródia, és van egy óriás katekizmus – műve realitás-tartalma így sokkal, de sokkal inkább érvényesül, mintha egyenletes regényformába öntötte volna. (Szentkuthy Miklós, 1947) Joyce művében az európai kultúra abban a pillanatban látható, amikor irtózatos robajjal hullik, omlik szerteszét, s csak a törmelékek, a romok utalnak arra, hogy mindez valaha, ha egyáltalán, egységes egészként működött. Thomas Mann a zárt forma, James Joyce a nyitott forma apostola. Thomas Mann a hit mitikusa, s ezért olyan komoly, James Joyce a hitetlenség mitikusa, s ezért olyan derűs. (Nádas Péter, 1978/2000) Ő akkor semmihez se kapcsolódva hirtelen azt mondta: „Tudod, mit szerzek, András fiam?” A magas ember fölvonta magát. „No?” „Egy hatalmas James Joyce-képet. – És aztán úgy, ahogy Marci úr a bajuszt mutatja: – Vumm! Az egész szobafalra!" (Esterházy Péter, 1979) Az új magyar kiadás szövegében is új: Szentkuthy Miklós fordítását a Magyar James Joyce Műhely tagjai, Gula Marianna, Kappanyos András, Kiss Gábor Zoltán, és Szolláth Dávid dolgozták át. Az utószót Kappanyos András írta.

Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Mikor ​döbbenjen rá egy férfi, hogy nem adhatja föl ifjúsága eszményeit, és nem hajthatja fejét „csak úgy" a házasság jármába, ha nem a nászútján? Szerb Antal regénybeli utasa holdvilágos transzban szökik meg fiatal felesége mellől, hogy kiegészítse, továbbélje azt az ifjúságot, amely visszavonhatatlanul elveszett. A szökött férj arra a kérdésre keresi a választ, hogy a lélek időgépén vissza lehet-e szállni a múltba, vajon torzónak maradt élet-epizódokkal kiteljesíthető-e a jelen, és megszabadulhat-e valamikor az ember énje börtönéből vagy hazugnak gondolt „felnőttsége" bilincseitől? Az Utas és holdvilág a magát kereső ember önelemző regénye. Mihály, a regény hőse hiába akar előbb a házassága révén konformista polgári életet élni, s hiába szökik meg ez elől az élet elöl, a regény végén ott tart, ahol az elején: mégis bele kell törnie mindabba, amibe nem akar. „És ha az ember él, még mindig történhet valami" - ezzel a mondattal zárul a finom lélektani részletekkel megírt, először 1937-ben megjelent regény, amely első megjelenése óta hatalmas világsikerre tett szert.

Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

A ​fado jelentése sors. A fado költészet, s mint ilyen, mindenkinek mást jelent, értelmezése egyéni. Minden fado egy történet, s minden történet valakinek a sorsa. A történet szereplői különbözőképpen élik meg, s nem tudni, mi realitás, mi csak a képzelet műve, mi álom, mi mese, mi igaz, s mi valódi. A színes szálak egyszer összefonódnak, másszor széttartanak, s hogy a szövedéket az Olvasó majd milyennek látja, annak csak a Magasságos a tudója.

Az ​Isteni színjáték (Divina Commedia), melyhez az utókor illesztette az isteni jelzőt, enciklopedikus jellegű remekmű. A száz énekből álló alkotásban Dante Vergilius társaságában végigjárja és megismeri a Poklot, a Purgatóriumot és a Paradicsomot, s végül üdvözül örök szerelme, Beatrice révén. Útja során, akikkel találkozik - az utókor nagyjaitól kortársaiig -, azokról véleményt formál, ítélkezik, mégpedig a keresztény erkölcstan alapján! Az "emberélet útjának felén" eltévedt költő az utazások közben egyértelmű szigorúsággal ítélkezik. Ez Dante és a katolicizmus szemlélete. A mű monumentalitása egy szemlélet teljes kibontásán és megmutatásán túl a művészi megformálás erejében és szépségében rejlik.

Rachel ​catches the same commuter train every morning. She knows it will wait at the same signal each time, overlooking a row of back gardens. She’s even started to feel like she knows the people who live in one of the houses. ‘Jess and Jason’, she calls them. Their life – as she sees it – is perfect. If only Rachel could be that happy. And then she sees something shocking. It’s only a minute until the train moves on, but it’s enough. Now everything’s changed. Now Rachel has a chance to become a part of the lives she’s only watched from afar. Now they’ll see: she’s much more than just the girl on the train…

A ​Nobel-díjas angol író nagyszerű öregkori tengeri trilógiájának első kötete, a Beavatás a napóleoni háborúk vége táján játszódik. Az óceánon, egy utasszállításra átalakított, kimustrált angol hadihajón tartanak messze déli partok felé tengerészek, katonák, kivándorlók, néhány hölgy s néhány úriember. Az elbeszélő, az ifjú Edmund Talbot - kezdő, ám nagy reményű kormánytisztviselő-jelölt -, naplóformában írja meg a hajóút krónikáját. Írásával befolyásos, előkelő keresztatyját óhajtja elszórakoztatni, ám az út eseményei, a közelről megismert sorsok, indulatok szétfeszítik az egyszerű úti beszámoló kereteit. Edmund Talbot átkel az Egyenlítőn, de nemcsak az ilyenkor szokásos "tengerészkeresztelő" szertartását kell átélnie - a kezdetben roppant öntudatos, önelégült (bár alapjában naiv) fiatalember beavatást nyer az emberi viszonylatok, az emberi esendőség, az emberi nyomorúság eladdig ismeretlen rejtelmeibe is.

A ​fiatal írónő lebilincselő műve gazdag fantáziával megírt romantikus fejlődésregény, hatalmas tényanyag alapján megrajzolt történelmi tabló. Richard Artzt gyermekfejjel elveszíti boszorkánysággal vádolt édesanyját. A gyermeket nagybátyja magához veszi és gondos neveltetésben részesíti. A fiú bejárja a reneszánsz Európát, megismerkedik Mediciek udvarával, látja Michelangelót dolgozni, s tanúja a Borgiák züllött életének. A véres intrikák, hatalmi harcok közepette azonban ő is éli az ifjak izgalmas életét, kalandok, szerelmek, barátságok kísérik végig az útján.

Egy ​elfelejtett érzék, egy öntudatlan világ: szagok, illatok, bűzök, parfümök, emberszag. A regény főszereplője, Jean-Babtiste Grenouille olyan ember, aki eléri, amit akar. Magányos és szerencsétlen zseni ő, akitől viszolyognak a többiek már csecsemőkorában is, hiszen szagtalan. Tehetséges és gátlástalan parfümista, akinek legfőbb ambíciója, hogy olyan illatot állítson elő magának, melynek hatására mindenki szeretni, sőt imádni fogja. Egy különös szaglással megáldott, intelligens szélhámos, aki szó szerint orránál fogva tudja vezetni akár az egész világot, ráadásul kegyetlen gyilkos is. Körülötte különös módon meghalnak azok, akiknek kilép az életéből, majd később eljön az idő, amikor már céltudatosan választja ki áldozatait és precízen gyilkol. De ki is ő valójában? Ember-e egyáltalán, így szagtalanul? Ő maga is kétségbeesetten keresi a választ, hiszen mindent a világon azonosítani tud érzékeny orrával, csak saját, szagtalan önmagát nem. Kövessük izgalmas útján!

Jack ​Kerouac (1922–1969) az amerikai beatnemzedék egyik kiemelkedő alkotója és teoretikusa, a beatéletmód és a beatideológia modelljének megteremtője – egyben az 1950-es–60-as évek amerikai ifjúságának képviselője és prófétája, a tiltakozás, a menekülés hangjainak megszólaltatója. Lelkes követőket és ádáz ellenségeket szerzett, gondolatai a szexről, a kábítószerekről Európában tovább gyűrűztek akkor is, amikor hazájában már csillapodtak a beat körüli viharok. Könyvei lírai, vallomásos jellegűek, más-más néven majd’ mindegyiknek ő maga a hőse.Főműve, az Úton a nagy utazások, száguldások története. 1947 és 1950 között barátjával, Neal Cassadyvel beautózta az Egyesült Államok és Mexikó legkülönfélébb tájait, utána egy évig tervezte az erről szóló beszámoló formáját, szerkezetét, majd pedig befűzött az írógépbe egy negyvenméteres papírtekercset – és megszületett a "spontán próza" műfaja.Az eredmény: a 60-as évek "ellenkultúrájának" beharangozása és majdani Bibliája, általános kritikusi értetlenség, valamint hatalmas közönségsiker. Sal Paradise és Dean Moriarty (Kerouac és Cassady fiktív megfelelője) szédületes dzsesszfanfárral került be az amerikai és a világirodalom halhatatlanjai közé.

Esther ​tízévi házasság után, búcsú nélkül hagyja el férjét, a fényűző életet élő sikeres írót. A szakmájában elismert, háborús tudósítóként dolgozó nőnek látszólat semmi oka nem volt, hogy kilépjen a nyitott házasságból. Lehet, hogy kényszerítették, elrabolták, megölték, vagy egyszerűen megunta kiüresedett kapcsolatát gazdag és befolyásos férjével? Megannyi válaszra váró kérdés. Aztán egy szép napon feltűnik egy különös fiatalember, Mikhail, aki ígéretet tesz a szerzőnek, hogy elvezeti feleségéhez. Az utazás Párizs csillogó termeiből Mikhail háború sújtotta szülőföldjére, Kazahsztán sztyeppéire vezet, ahol az író egy élő spirituális hagyomány segítségével különös felfedezést tesz... Coelho önéletrajzi ihletésű, új műve nemcsak a tőle megszokott bölcsességről és emberismeretről tesz tanúbizonyságot, de bepillantást enged a brazil szerző életébe, tükröt tart vágyainak és kétségeinek, feltárja féltve őrzött titkait.

Ó, ​nem, ő nem a híres gésák ivadéka. Az intrikák áldozatává vált szamuráj lánykája úgy tudta, azért érkezik a Császárvárosba, hogy udvarhölgy váljék belőle. De hamar rájön, jövője megpecsételődött, mikor egy tiszteletreméltó hölgy házába kerül. Finom praktikákkal, mézes-szerelmes mesékkel próbálják belekényszeríteni a kurtizánlétbe, ahol mindennapos a cselszövés, a gonoszság és a kegyetlenség. Az igaz szerelem után vágyódó lányka legfeljebb fájdalmas barátságot szőhet a hozzá hasonló sorsúakkal. Az erotikus történetekkel felkorbácsolt test tüzénél mégis hatalmasabb a szabadság iránti vágya. Élete elképesztő fordulatot vesz, a bódító mesék meghökkentő ötletet kínálnak számára, megoldást, szabadulást a béklyóból. A sorsába bele nem nyugvó lány izgalmas történetét eredeti kínai, japán, indiai romantikus és erotikus, mesék, versek teszik még élvezetesebbé, színesebbé.

"Négy ​hetet töltöttem Ausztráliában ezzel a két többé-kevésbé ismert sportemberrel. Kis remekművemben lerántom róluk a leplet, bevilágítok lelkük legsötétebb zugaiba. Vagyis - régi jó szokásomhoz híven - embert csinálok belőlük. Igaz, hogy most visszafelé. Mert eddig hősök voltak." "Ez a fércmű hallatlanul mulatságos és tökéletesen igaz. Csak két bökkenő van a dologban. Hogy ami igaz benne, az nem mulatságos, ami pedig mulatságos, az nem igaz. Ha jól számolom, ez fentnevezettnek már a hatodik kötete magyar nyelven. Szegény hazám!" "Még mondják, hogy a bunyósok hülyülnek meg vénségükre! Én időben megkaptam ennek a kötetnek az anyagát. Bevallom, amíg csak le nem tettem, egyfolytában harsányan röhögtem. Egyszer majd talán el is olvasom. A szerzőt mindenesetre megkérem, ha netán újra írni akar rólam, adjon előbb egy ötvenest. Mert ingyen nem ütök!" "Sosem jártam Ausztráliában, de hát Dante sem járt a pokolban. A társszerzőt angolul úgy mondják: "ghost-writer" - szellem-író. Ez megmagyarázza, miért vállaltam az együttműködést. Hogy valami szellem is legyen ebben a kötetben. Egyébként, ha négy főszereplő közül három világklasszis - már nem rossz arány. Az utókor majd eldönti: melyikünk nem az."

A ​regény cselekménye 1954-ben játszódik. Főhőse Valenta Guszti, aki vergődve keresi a gyermekközösségbe vezető utat, melyet apja disszidálása talán örökre elzárt előle. Egy zalai táborozás után kerül közel Bodnár Angélához, a csepeli munkáscsalád lányához. Thury Zsuzsa kitűnő lányregénye - amelynek első kiadása Zalai nyár címen látott napvilágot - kettőjük bontakozó szerelmének, Guszti magára találásának és egy kis közösség összekovácsolódásának finom művű rajza.

Néhány ​évvel ezelőtt két magyar fiú - egy testvérpár - érkezett Japánba. Édesapjuk hivatása szólította őket ebbe a nagyon távoli országba, amelyről addig alig-alig tudtak valamit. A tizenkét éves István és a hatéves Gáborka öt évet töltött a Távol-Keleten. A két diák életét a Hi Fi-tornyok, a képmagnók, a videokészülékek, a Toyoták és Hondák birodalmában is - vagy talán ott még inkább? - a kötelességteljesítés robotos hétköznapjai töltötték ki. De ezt az egyhangúságot néha beragyogták a japán ünnepek és az utazások vasárnapjai. A kis Dzsingumae kerület népe és a gyerekek gyorsan befogadták a magyar családot, s ennek köszönhették japáni életük egyik meghatározó élményét: barátságukat japán emberekkel. S e barátsággal kezdődött a magyar fiúk nagy kalandja is: ritka kiváltságként bebocsátást nyertek japán otthonokba. István és Gábor elsősorban Tokiót járta be, de eljutott messzebb is, oda, ahol a tatárok hiába próbáltak partra szállni...

Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Élek-halok ​a jó térképekért... Otthon, esténként nagy utazásokat teszek a papiron, gyalogosan szelem át Ausztrália járatlan őserdeit, atommeghajtású búvárnaszádon hajókázom az Északi-sarkra, a Holdra szállok... Nem tudom, mit szólna hozzá Lukács György: nekem a térkép tökéletes realizmus. Minden rajta van, ami lényeges, és semmi, ami lényegtelen, esetleges. Feltétele a legteljesebb pontosság, szabatosság, félreérthetetlen és félremagyarázhatatlannak kell lennie: a műfaj nem tűri meg a homályt, zavart, gőzös irracionalizmust... Arányos, gazdaságos, kis helyre sokat sűrít, s noha szenvtelen és megvesztegethetetlenül tárgyilagos, szárazsága csupán formai, az élet lüktet tündöklő színeiben, a táj és benne az emberi mű. A legszilárdabb, kikezdhetetlen igazság, s mivel a változót, mulandót rögziti, nem fog rajta az idő. Azt szeretném - elérhetetlen cél -, hogy amit írok, olyan legyen, mint a térkép" - vallja az író útirajzát magába foglaló kötetében.

Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Joy ​Adamsont már húsz évvel ezelőtt, 1962-ben barátságunkba fogadtuk, amikor először jelent meg magyar nyelven az "Oroszlánhűség". Az elragadó beszámoló, amely csaknem résztvevőként avatja be az olvasót az árva oroszlánkölyök, Elza, felnevelésének a korábbi hiedelmek szerint reménytelennek tűnő vállalkozásában, és az azt követő kötetek, az "Elza és kölykei", a "Pettyes szfinx" világra szóló sikert arattak. Elza, a kölyök, Pippa és társaik hosszabb-rövidebb ideig együtt éltek Joy Adamsonnal, így történeteikből megismerhettük a szerző életének egy-egy szakaszát, és annak helyszínét, Kenya sokrétű, színes világát is. De mi vihette a bécsi fiatalasszonyt Kelet-Afrikába? Honnan az az elkötelezettség, amely végül élete egyetlen céljául tűzte ki, hogy megóvja a Földünkön egyre kisebb területre összeszoruló természetes világot? Joy Adamson önéletrajzi kötete most a gyermekkortól kezdve meséli el a nagyobb ívű történetet.

A ​kiadvány tartalmából: -London kalauz -London varázsa -bejutás a repülőterekről -közlekedés Londonban -képtárak, galériák, múzeumok, templomok, székesegyházak, kastélyok, paloták, építmények -evés-ivás, vásárlás, piacok -kirándulások Londonból -olimpiai kalauz

Szívfacsaró ​történet... Charlie Babbitt: vagány (vagy annak hiszi magát), nyüzsgő és keservesen büszke. Amikor apja meghal, azt reméli, nagy vagyont örökölt. De apja mást gondolt. Raymond Babbitt: Charlie tizennyolc évvel idősebb bátyja, akiről Charlie semmit sem tudott: egy gyógyintézet ápoltja, saját elméjének foglya, gyermekkora árnyainak üldözöttje. És hárommillió dollár örököse. Amikor Charlie elrabolja Raymondot, és megpróbálja elrejteni, hogy megszerezze a pénzt, nem sejti, hogy mindkettejüket odüsszeiába hajszolja, keresztül-kasul Amerikán - a múltba vezető hosszú útra, vesztükbe, egyszersmind kölcsönös szeretetük váratlan újjászületéséhez.

Ez ​a könyv a baráti Lengyelország megismeréséhez kíván segédkezet nyújtani, anélkül, hogy megfosztaná a turistát a kalandos egyéni felfedezés örömétől. A műemlékekben gazdag és nagy kiterjedésű ország látnivalóinak ismertetése ugyanis már csak a könyv terjedelme miatt sem tarthat számot a teljességre, marad tehát elég felfedeznivaló.

In ​diesem fantastischen Thriller der besonderen Art spielt Jean Baptiste Grenouille die tragische, aber geniale Hauptrolle.Auf dem stinkenden Fischmarkt in Paris am 17.Juli1738 geboren ist er schon als Kleinkind auffällig ; die Ammen halten ihn für vom Teufel besessen,da er nicht wie andere Säuglinge riecht; eine wundersame Eigenschaft ,zu der sich bald noch einige andere dazugesellen… Man bekommt ein Bild Grenouilles, fängt an sich vorzustellen ,wie er durch Pariser Gassen läuft und man selbst mit einem gewissen Abstand aus reiner Angst folgt. Die Geschichte ist Dank Süskinds Sprachgewandtheit äußerst spannend und die Bilder ,die man während des Lesens vor Augen hat sind märchenhaft und gleichsam fürchterlich angsteinflößend.

Baleset ​volt? Vagy gyilkossági kísérlet? A fiatal lányra egy szakadékban találtak rá. Kómában volt. elvesztette az emlékezetét, és vele a személyiségét. Egy jó nevű pszichiáter veszi kezelésbe, aki maga is titkokkal teli életet él. A nyomozó egy hidegvérű gyilkost keres, de az egyetlen szemtanú hallgat, mert nem emlékezik. Talán a Villa Mimosa, ez a titokzatos ház felfedi a rejtélyt, amely sorsukat összeköti. Vagy ez lesz a végzetük... Egy érzéki szemtanú, egy megszállott gyilkos és egy kegyetlen nyomozó lélegzetelállító hajszája Párizs utcáin, San Francisco sikátorain és Hawaii eldugott szigetein át. Elizabeth Adler, a romantikus krimik nagyasszonya, akinek Toscana, Amalfi, Velence és Capri varázslatos tájain játszódó regényei egytől egyig sikerlistásak. A Villa Mimosa titka az írónő világszerte legsikeresebb könyve.

A ​kötet, amelyei az olvasó most kezében tart, Széchenyi Zsigmond, a híres vadász és utazó ez ideig kiadatlan írásait tartalmazza. Felesége és segítőtársa rendezte sajtó alá. - A könyv első fele a világ szarvasait ismerteti a vadasz szemszögéből, igen szép metszetekkel illusztrálva az egyes fajokat. A szarvasbikák selejtezéséhez ad hasznos, szakértő tanácsokat vadállományunk gondozóinak. - Az útleírások kedvelőit is kielégíti kiadványunk, hiszen igen érdekesen, a szerzőtől megszokott hitelességgel, naplós/crüon írja le élete első afrikai expedícióját 1927-ben. Mintegy ezzel összecsengve, az 1960-as afrikai expedícióval fejeződik be a könyv. Leírja azt a vívódást, amit lelkiismeretes ember érez olyankor, ha úgy érzi, nem tud teljesen megfelelni a feladatoknak. Öregnek érezte már magát oroszlánvadászatra, de aggodalma feleslegesnek bizonyult. Amint olvashatjuk, az expedíció fontos segítője és lelke volt még 63 évesen is. - Számos szép, eredeti fénykép és ábra illusztrálja mondanivalóját, reméljük sok örömet szerezve olvasóinak.

Neményi ​Ninon könyve huszonegy sétára hívja olvasóját az angol fővárosban - de a hagyományos útikönyvektől eltérően nem az ismert nevezetességeket veszi számba, hanem ezek mögé pillant be. Eldugott, turistáktól nem látogatott utcákon méterről méterre, házról házra haladva tárja fel a város titkait, és idéz évszázados emlékeket, visz el szinte senki által nem látogatott múzeumokba, titkos kertekbe, udvarokba, és minden épületnek - sőt minden épületdísznek, szobornak, szegletkőnek, cégérnek vagy boltnak - megidéződik a maga legendáriuma. A szerényen "séták"-nak nevezett fejezetek valójában több elmélyült város- és kultúrtörténeti elemzést kínálnak: a több mint ötven éve Londonban élő szerző hamisítatlan anglomán, aki nagy kitartással gyűjtötte össze anyagát, és járta be számtalanszor a vizsgált utcákat. Ám a sok látni- és tudnivaló közepette kalauznőnk pihenőket is engedélyez: házakhoz, kocsmákhoz és elsősorban a szigetlakókhoz főződő anekdotákkal és aforizmákkal frissít fel. Testi felüdülésünkre is gondja van: felhívja figyelmünket egy-egy jobb - persze legalább kétszáz éves - kocsmára, vendéglőre, és az ott fellelhető relikviák számbavételén túl elárulja, drága-e a hely, érdemes-e beülnünk, és hogy hol mit rendeljünk. Hasznos ismeretei mellett szórakoztató olvasmány is Neményi Ninon kalauza. Lelkesedése átragad az olvasóra. Nem egyszerűen kalauzol, hanem beavat a hagyományait oly érzékenyen számon tartó és ápoló, mégis nyitott és megújulni képes brit életszemléletbe.

Kollekciók