Ajax-loader

'erdély' címkével ellátott könyvek a rukkolán

 


1608 ​november, Kolozsvár. A város Báthory Anna esküvőjére készülődik. A fejedelem tizennégy éves húgát családja és a hagyományok tiszteletére nevelték… Vajon engedelmes araként vagy lázadó özvegyként teljesíti be sorsát? Hogyan küzd a három részre szakadt ország politikai játszmái közepette egy fiatal lány a hatalommal bíró férfiak szerelme, érdekei és kapzsisága ellen? Boldog fiatalasszony vagy „ördög, gyilkos kurva”, ahogy az új fejedelem nevezi? Erdély és Magyarország a XVII. század elején a politikai intrikák és álandó háborúskodások világa. Hitviták, árulások és érdekházasságok döntik el országrészek sorsát. A végvárakban, az ostromlott falak mögött jelenésekről, családi átkokról, mérgezésekről és testvérszerelemről suttognak… Ugron Zsolna regénye a 17. század egyik leghírhedtebb, legtitokzatosabb alakját, a bűbájos boszorkányt, Báthory Annát idézi meg. A körülrajongott és gyűlölt Báthoryak világát, melyben az árulások, parancsszóra elhált szerelmek és politikai gyilkosságok közepette egy asszony boldog akart lenni.

Covers_71370
Kincses ​Kolozsvár I-II. Ismeretlen szerző
0
3

"Szép ​város, de nem a legszebb. Nemes város, de talán nem a legnemesebb. Ősi város, de semmiképp sem a legősibb. A részek nem tökéletesek, s az egész együtt mégis tökéletes s olyan sírnivalóan szép, mint az az asszony, akit legjobban szerettem ezen a világon" -- írja Cs. Szabó László Kolozsvárról. Amikor a szerkesztő, válogató Bálint István János végigtanulmányozta e város múltját, emlékeit, és összeállította ezt az antológiát, arra törekedett, hogy a régészeti emlékek, a várfalak, a tornyok, a hajdanvolt utcák és városrészek, a középkori és az újabb kori Kolozsvár mindennapi életének - a részletek - bemutatásával az egész tökéletességet és szépségét villantsa föl az olvasó előtt. Teljességre persze nem törekedhetett, de sokféle tájékozódott. Régi kövekben, elszállt legendákban és Házsongárd bedőlt sírkövei között is azt kereste, ami maradandó és érték, szép és fontos a mai olvasnak, a múlt iránt érdeklődőnek. A város története ritka szép fejezete a magyar történelemnek; nemcsak Mátyás került ki onnét, hanem a Kolozsvári fivérek is, és, hogy egyebet ne mondjunk, a magyar film művészete is e régi város falai közül indult világhódító útjára. A könyvtárak, iskolák, az egyetem vagy a színház népet nevelő és naggyá tevő szerepéről már nem is szólva. Kolozsvár szellemi központ volt évszázadokig, és hatása kisugallt a környező világokra, nem ismert vagy csak ritkán ismert vallási türelmetlenséget, nemzetiségi vagy faji ellentétet. De nem e ritka kivételek voltak a jellemzőek történelmére, hanem az összetartó és gondolatot nevelő, emberi érzelmeket fejlesztő otthon melege.

Az ​írónő a könyvéről: - Kisgyermekkoromban magam is láttam a havasok közé ékelt erdélyi városkában a fehér falú házak ablak köré meszelt különös jelet, a vörös karikát, amit a néphagyomány torockói gyásznak nevezett, Bányás-atyafiság élőszavából hallottam először emlegetni azt a munkás-néphagyományt, mely egy kicsiny népközösség régi, történelmi jogának emlékét őrizte. Írott emlékekben mintegy tíz évvel ezelőtt találkoztam először az Aranyos menti székelyek forradalmi perének leírásával, okmányaival. Azóta egyre sarkallt a gondolat, hogy méltó emléket kell állítanom történelmünk irodalmilag mindmáig nem méltatott hőseinek: Székely Borbála bányász-parasztleánynak, két vőlegényének: két húsz esztendős bányászlegénynek, Kriza Katalin tizenhét éves papleánynak, aki a maga életét is feláldozva templomot gyújtott fel vészjelző tűzként, csak hogy egy eltiport emberi közösség igazságát világgá kiálthassa.

Ugron ​Zsolna első regénye valóságos utazás báltermeken és mosókonyhákon, palotákon és romokon, szövevényes rokoni kapcsolatokon és egy sodró szerelmen át a pesti nyüzsgésből a Kárpátok lábához – majdnem az Üveghegyen túlra. Anna irigylésre méltó életet él Budapesten: tökéletes férfi, érdekes tévés munka, sok utazás, nagy társasági élet, ragaszkodó barátok. Ám egy nap különc bécsi nagynénje és egy megrázó találkozás rádöbbenti, hogy szép üvegburája alatt már alig kap levegőt. Útkeresése közben rátalál örökségére – és egy kis erdélyi faluban a mindent felülíró szerelemmel együtt önmagára is. Pillanatképek az erdélyi arisztokrácia elsüllyedt világából, és kései utódaik nem mindennapi hétköznapjaiból.

Medve ​nyomát követi egy kis pásztorfiú messze fenn a havas rengetegében. Bele is esik a rejtett medveverembe, ahonnan előzőleg még hangokat is hallott. Mit talál ott? Nem medvét, hanem egy kislányt. Kettőjük kalandos pásztoréletéről a havasi legelőn, majd később felnövekedve, küzdelmes új egymásra találásukról szól Csíki Kovács Dénes regénye. Egy új "Rómeó és Júlia" -történet ez, nem is falun, hanem a nagy hegyek sötét fenyvesei között.

"Száz ​év óta egymás után láttak napvilágot a kisebb-nagyobb székely népköltési gyűjtemények, ám ezek a Vadrózsák jelentőségét nemhogy elhomályosították volna, hanem hozzásegítettek ahhoz, hogy egyre jobban felismerjük és megismerjük egyedülálló nagyságát. Kriza fél emberéletnyi munkával annyi értéket halmozott fel, amennyit és amelyhez hasonlót utódai közül senkinek nem sikerült találnia. Épp ezért gyakorlati folklórmunka közben ma is a Vadrózsákhoz mérjük és igazítjuk sikereinket, eredményeinket. Ha a régi népköltészetet keressük, faluhelyen ma is Kriza nyitott könyvével kezünkben faggatjuk a nagyidejű, nagy tudású énekeseket, mesemondókat. Faggatózunk és feszülten várjuk az eredményt: vajon jó évszázad múltán megtaláljuk-e az élő népköltészetben a Vadrózsák valamelyik meséjét, balladáját, dalát, mi több, talán olyanra is rábukkanunk még, amely elkerülte volna Krizának és munkatársainak figyelmét? Vagy pedig - s ez a leggyakoribb - újra meg újra megbizonyosodunk arról, hogy Kriza olyan kerek-egész kulturális hagyatékot rögzített a maga idején, amelynek ma már csak szétszórt töredékeit, maradványait lehet nagy nehézségekkel, sok utánajárással, száz helyről összekeresgélni. A Vadrózsák múltunknak, művelődésünknek: egykori és mai önmagunknak része. Ha a Vadrózsákat olvassuk és szeretjük, egyszersmind önismeretünket, öntudatunkat, önbecsülésünket munkáljuk." Faragó József

A ​"magyar pszicho" a Pontban tárja föl leginkább magát. A Pont egy kocsma Pest dzsungelének kellős közepén, ahová mindenki azért tér be, hogy a zsúfoltságban és a testmelegben kiborítsa a vele egyívásúak elé a magával hozott nappali, a másutt-lét megpróbáltatásait. Itt van igazán "otthon" Klára, a fiatal kora ellenére is óriási sikereket arató festőnő, akinek belső monológjai és másokkal folytatott párbeszédei viszik előre a cselekményt. Az olvasót magával ragadja az események láncolata, no és persze a fiatal, hetyke és dacos írónő vonzereje.

Athena ​- eredeti nevén Sherine Khalil - egy erdélyi cigányasszony szerelemgyereke, akit az árvaházból egy tehetős és befolyásos libanoni házaspár fogad örökbe három hónapos korában. Hamar kiderül, hogy különleges képességekkel van megáldva: jelenéseket él át, nagy történelmi, politikai eseményeket lát előre. Fordulatos, élményekben és meglepetésekben gazdag életútja során a legkülönbözőbb helyszínekre, munkahelyekre és emberi kapcsolatokba kerül.

Magyar ​nyelvű kisebbség, magyar nyelvűek között? Mi teszi azzá a székelyeket? Az, hogy a "héthadú magyaroknál"-nál jó kétszáz évvel korábban érkeztek a Kárpát-medencébe? Az, hogy e hazában sem ért véget vándorútjuk, amelynek legmegrázóbb epizódjai a madéfalvi veszedelem (1764), és a második világháború során végrehajtott bácskai (1941), majd völgységi (1944) áttelepítés? Az, hogy az állattartó népek hagyományait őrző rovásírást a mai napig értik és használják? Az, hogy a Magyarországra is késve érkező modernizáció az ő falvaik "atyafiságos" viszonyait még későbben bomlasztotta fel? A magyarok általában ismerik a székelyek különleges katonai szerepét, s tudják, körükben a feudális úr-szolga megkülönböztetés nem volt olyan egyértelmű, mint az ország egyéb vidékein. Szinte mindenki hallott már a "székely kapu"-ról, sokan ismerik a "székely himnusz"-t, és vannak, akik számára az is egyértelmű, hogy a "székely harisnya" tulajdonképpen nem harisnya. Könyvünk a székelyekhez kapcsolódó "kuriózumok" mögé tekint: a székely kultúra bemutatására törekszik. Olvashatunk a kultúrát teremtő közösség belső rendjéről, az írásról, az oktatásról, a nép építészetéről, ruházkodásáról és díszítőművészetéről, a népszokásokról, s a hozzájuk kötődő dalokról. Megismerkedhetünk a szülőföld hagyományait "tudatalattijában" is folytató "magas kultúrával": a székely származású "hivatásos" képzőművészekkel, irodalmárokkal, a színházi élettel, de néhány nagy egyéniségnek köszönhetően a magyar tudományos világba is bepillanthatunk. Külön tanulmány foglalkozik az orvoslással, amely - tekintettel a székelyek körülményeire - elsősorban a népi gyógyászatról árul el sok furcsaságot. Minden témánál az idő múlása adja a fő rendező elvet; így akár a falutörvényről, akár az irodalomról, akár az orvoslásról kerül szó, megelevenedik a messzi keletről a nyugati "Óperenciáig" vivő, majd újból keletnek forduló, s az erdélyi hegyekig vezető székely vándorút, és átélhetjük a nehezen megtalált haza megtartásáért tett erőfeszítéseket. A könyv 15 tanulmányát alkotó 18 személy között van tudós, tanár, jogász, orvos és lelkész. Azonos bennük, hogy székely származásúak, vagy erős szálakkal kötődnek a székelységhez. Egyikük sem felejti el, hogy a székely művelődés a magyar művelődés része és azt sem, hogy egy népcsoportnak a történelemben változó határok és életkörülmények között is meg kell találnia a békés boldogulás útját. "Tudjuk azt, hogy 1300 éve, amióta népünk kialakult, igen sok meg nem értéssel, tudatlansággal, rosszindulattal kellett megküzdenie. Ha az elmúlt küzdelmeket túléltük, az újabb 1300 évet is túl kell élnünk" - írja az egyik szerző. E hit erősítését szeretné a könyv szolgálni, a ma kétmillió főnyire becsült székely-magyarok értékeinek a lehető legtöbbre figyelő megörökítésével.

A ​rajongók-ban történelmünk egyik küzdelmekkel teljes korszakát eleveníti meg alkotó képzelete: a regény I. Rákóczi György idejében jászódik. a mozgalmas események három góc köré csoportosulnak. az egyik: a háborús párt küzdelme Kassai István hadviselést ellenző politikájával: a másik: Kassai kísérlete a szombatos szekta s a szektához szító ellensége, Pécsi Simon tönkretételére; a cselekmény harmadik szálát egy szombatos pap tragikus sorsa bontakoztatja ki. Szőke István esendőségével és érzékeny idegrendszerével az író legmegindítóbb hősei közé tartozik. Kassai szökött jobbágya, így a kancellárnak módja van megzsarolni, kémkedésre kényszeríti saját felekezet ellen: elzülleszteni azonban nem tudja: Szőke végül is mindent elkövet egykori társai megmentésére. Kemény Zsigmond A rajongók-ban is kivételes biztonsággal formálja meg nőalakjait: a bölcs, emberszerető Lorántffy Zsuzsanna és Szőke István önfeláldozó felesége mellett megrajzolja az élnivágyó, büszke s felületes sikerekkel soha meg nem elégedő Pécsi Deborah alakját is. Deborah és Kassai Elemér Rómeó és Júlia utódai: boldog, szinte idilli szerelmüket a két család ellenségeskedése dúlja fel.

Ábel ​népmesei ihletésű hős, az ő sorsát kiséri végig Tamási Áron trilógiája - Ábel a rengetegben, Ábel az országban, Ábel Amerikában - küzdelmét a létért, a megmaradásért. Csavaros észjárású, furfangos emberke, aki kalandjai során talpraesettségével, humorával, emberségével, segítőkészségével úrrá lesz a nehéz helyzeteken. Megjárja a rengeteget, a várost, Amerikát, hogy aztán visszatérjen szülőföldjére, a havasokhoz, mert ahogy a könyvben található, már szállóigévé vált mondat állítja: „Azért vagyunk a világon, hogy valahol otthon legyünk benne".

Tamási ​Áron három művét olvashatjuk e kötetben: az 1949-ben írt Bölcső és Bagoly lírai szépségű vallomás a szülőföldről, a gyermekség, az iskoláskor első éveiről, az 1953-ban kiadott Hazai tükör történelmi regény, naplószerű krónika a múlt század közepéről, míg a betegágyon diktált, befejezetlenül maradt Vadrózsa ága Tamási férfikorának tükre, visszapillantás az írói pálya első évtizedére.

Gyulai ​Pál 1857-es kisregénye a magyar realista epika egyik első nagy teljesítménye. Haladás és nemzet ügye 1849 után szembekerült egymással. Idegen polgárság foglalta el a gazdasági kulcspozíciókat, miközben a nemzeti függetlenség és az alkotmányos államrendszer hívének tekinthető, számában megfogyatkozott köznemesség jobb híján tétlenségbe, úgynevezett passzív ellenállásba húzódott vissza, s az idegen elnyomás megszűnését a nagypolitikai erőviszonyok kedvező alakulásától várta. A köznemesség kitartását a régi értékek mellett és otthontalanság-érzetét saját portáján nagy beleéléssel és együttérzéssel, de e magatartás anakronizmusát sem hallgatva el mutatta be Gyulai Pál kitűnő kisregénye.

Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Az ​Erdély száz csodája sorozatunk harmadik része. A Magyarország száz csodája köteteihez hasonlóan száz helyet mutat be, melyek mindegyike olyan kulturális, természeti vagy nemzeti értéket képvisel, mely Európa-szerte híres lehetne, ám mégis kevés figyelmet kap. Könyvünk kalandos utazást ígér: érinthetetlen természeti helyeket, ahol az utakakat csak a helyiek ismerik, barlangokat, melyek valódi kincseket rejtenek, közösségeket, melyek évszázadok társadalmi szokása szerint élnek, kicsiny falvakban megbúvó templomokat, melyek máig őrzik akár fél évezredes titkaikat. Reméljük, könyvünkből sokan kedvet kapnak ahhoz, hogy útra keljenek, és maguk is felfedezzék ezeket a valódi csodákat, hiszen közülük nem egy talán utoljára látható.

A ​híres főnemesi család képviselője, 1945-ben, Romániából való kimenekülése után Amerikában, emigrációban teljesítette ki írói pályáját. Mindegyik regénye az erdélyi magyarság sorsával foglalkozik - közvetlenül vagy áttételesen.

Rendhagyó ​szemszögből, régi képeslapokra felfűzve mutatja be Erdély történetét ez a nem mindennapi album. A ritka képek mellett számos olyan érdekes, ám elhallgatott, s alábecsült történelmi epizód is felvillan a kötetben, amely a térséget jól ismerőknek is újdonságot jelenthet. Az igényesen válogatott képanyag a Romániához került magyarországi területek egészét, az összes megyét, illetve vármegyét lefedi. Az időutazás során megelevenednek a kincses erdélyi városok, a pazar fürdőhelyek, az ódon várkastélyok, az egykori határállomások, de bepillantást nyerhetünk a gazdag bányavidékek életébe is. Persze találkozhatunk olyan felvételekkel is a könyvben, amelyeket sajnos ma már nem lehetne újrafotózni. Ekkor döbben rá csak igazán az olvasó, hogy miért is olyan értékes és sérülékeny Erdély. Bár ezek a képeslapok a múlt szeletei, mégis támpontok lehetnek a jelen megértéséhez, s a jövő kifürkészéséhez – vallja a szerző. Az albumba egy – a kutatók szerint – szenzációnak számító rováslelet is bekerült: az egyik 1905-ben megírt képeslapon ugyanis élő rovásírás szerepel, amely cáfolata a Magyar Tudományos Akadémia 1903-as állásfoglalásának, miszerint nem él rovás a nép körében… De a kötet még ezen kívül is számos csemegét rejt, ráadásul a kiadványhoz egyedi térképmellékletek is kapcsolódnak. Balázs D. Attila évek óta szerkeszti a Százszorszép Kiadó népszerű erdélyi és felvidéki naptárait, amelyek hasonló szellemben születtek, mint ez a különleges album. A nagyváradi születésű szerző mindemellett számos cikkben és tanulmányban foglalkozott a külhoni magyarság helyzetével, mivel több erdélyi és magyarországi lapnak is dolgozott újságíróként, fotográfusként.

A ​történet folytatódik... Esterházy Miklós birodalmi herceg, Magyarország nádora körül három asszony szoknyája suhog: feleségéé, Nyáry Krisztináé, aki első az ország nemesasszonyai között; a kisemmizett Báthory Annáé, aki az Erdélyi menyegző című előző regény főhősnője; valamint a két asszonyt felnevelő Várday Kataliné, a nádor anyósáé. Erdély trónján Esterházy, a katolikus főúr régi kálvinista vetélytársa, Bethlen Gábor ül, hatalma teljében, és újból nősülni készül. Egy dinasztia elsüllyed, egy másik megszületik... A 17. század eleji Erdély és Magyarország a politikai intrikák, az állandó háborúskodás világa, ahol hitviták, árulások és érdekházasságok döntik el országrészek sorsát. A végvárakban az ostromlott falak mögött csodás jelenésekről, családi átkokról, mérgezésekről és testvérszerelemről suttognak. Az árulások, parancsszóra elhált szerelmek és politikai gyilkosságok közepette egy férfi boldog akart lenni...

Covers_385706
Utazás ​Erdélyben 3D Ismeretlen szerző
0
7

Móricz ​Zsigmond Tündérországnak, Reményik Sándor elsüllyedt Atlantisznak, Arany János pedig gyöngy kis országnak nevezte Erdélyt, amelynek magas bérceiért és kies völgyeiért az Alföldhöz szokott Petőfi is lelkesedett. Az Utazás Erdélyben c. könyv e viharos történelmű vidék legfontosabb nevezetességeit, páratlan természeti látványosságait, legendás helyeit mutatja be, külön fejezetet szentelve a büszke városoknak és a kedves falvaknak, a romjaikban is megkapó szépségű váraknak, az erdélyi művészeteknek, népszokásoknak, gasztronómiának, valamint a századok során ezen a területen letelepült, illetve ma is itt élő népeknek. Az Erdély földrajza és történelme iránt érdeklődő olvasónak e gyönyörű vidék a gazdag képanyag mellett háromdimenziós képekben is visszaköszön e könyvből

A ​Zokogó majomban egy élhetetlen család kálváriáját akartam elmondani, de ez a család oly népes, hogy tagjai, álom és ébrenlét határán, a legkülönfélébb emberekbe ütköznek. Így hát a regény, amely sok párhuzamos sorsból szövődik, szükségszerűen társadalmi regénnyé terebélyesül, a két világháború közötti időszak s a felszabadulás utáni első évtized freskójává válik. Hőseim, kívül rekedvén a városon s minden szervezett életformán, már csak a látomásaikban tudnak megkapaszkodni, s azon a keskeny ösvényen indulnak el, amelyet kinek-kinek megvilágít a mellére akasztott lámpása. Ezt a képzelgésre épülő családot csak az anya ereje és erkölcsi tisztasága mentheti meg a teljes széthullástól. Mint egy új matriarchatusban, ő veszi kézbe a család irányítását, ő a kenyérkereső és a lelki oltalmazó a nagy tűzvész és a pusztító ínség idején. Szánékom szerint nem törekedtem a kolozsvári külnegyedek kemény szociografikus rajzára, még ha az idő tetten érhető is regényemben. Nem arra figyeltem, hogy az emberek mit esznek, hanem hogy mire vannak kiéhezve; nem azt néztem, hogy a földön alszanak-e vagy ágyban, hanem azt hogy miről álmodnak. És még társadalmi helyzetüknél is jobban izgatott az a rádöbbenés, hogy mindig ezek az egyszerű emberek érezték át leggyötrőbben a lét súlyát, az egszeri életet, s hogy még tragikomikus tévelygéseik közben is szüntelen megigazulásra törekedtek. Épp ezért a történelmet őbennük igyekeztem ábrázolni, s ami a kulisszák mögött történt, azt sajtókivágásokba sűritve építettem be a különböző történelmi szakaszok közé. (Bálint Tibor)

Úgy ​lettem újságíró, hogy nem állt mögöttem senki, csak előttem. Tíz esztendeje, éppen a kilencedik munkahelyemen egy asztalos üzemben dolgoztam, amikor néhány újságíró "belebotlott" itt-ott megjelent riportjaimba. Három hónappal később a kormány lapjához, a Magyar Hírlaphoz kerültem, ahol 1985, vagyis 33 éves korom óta főmunkatárs vagyok. Rendszeresen dolgozom a rádióban és a televízióban, de a papír meg a ceruza más. Akik eddig írásaimat olvasták, azt kérdezték tőlem: ez a könyv mennyire botrányos? 1. amennyire botrányossá vált a Romániában élő magyarság, németség, románság helyzete. 2. amennyire lehetett 3. amennyire nem ismerjük, s nemcsak a saját hibáinkból, a határainkon, kívül élő mintegy 4-4,5 millió magyar sorsát. 4. amennyire egy olyan könyv lehet, amelynek témájához mindenki ért, és amelyhez hasonló 1945 óta Magyarországon nem jelent meg. Az egyik Erdélyből menekült számítógéptechnikus így nyilatkozott: "Engem nem a gazdasági okok hajtottak, nem az éhezés. Szeretnék az maradni aminek születtem, magyar. Különben mi értelme az egésznek?" Különben tényleg mi?

Erdélyt ​nem azért nevezték a kortársak Tündérországnak, mert tündérien szép, hanem politikai állhatatlansága, belvillongásai miatt. Ezek után nem csodálható, hogy Bethlen Gábornak a Báthory-rokonság három "villó tündére" ellen indított boszorkánypere feltehetően fiskális per volt, céljuk pedig a nagy fejedelem birtokszerzési vágya, szinte bizonyosan államérdekből. S a három "boszorkány"? Dengeleghyné Török Kata, Imreffiné Iffju Kata és a bűbájos (tehát boszorkányos) Báthory Anna? Valóban vétkesek lettek volna vérfertőző paráznaságban és egyéb iszonyú bűnökben? S ha igen, miként menekülhettek meg a máglyahaláltól? Nagy László könyvének egyik nagy értéke, hogy szembesíti a történelmi tényeket Móricz Zsigmond és más regényírók adataival, egyúttal pedig felvázolja, milyen lehetett a két Gábor, Bethlen és az ifjú Gábris vitéz kapcsolata "az magyar romlásnak századában". Magyar- és Erdélyország története a háttér, amíg az előtérben egy-egy szemvillanásnyira elibénk libben a förtelmes bűnökkel vádolt három szépasszony ködalakja.

Az ​első magyarországi színtársulat, amelyet Kelemen László szervezett Pest-Budán, 1790 októberében kezdett játszani a régi Várszínházban; Kolozsvárott 1792. november 11-ével kezdődőleg mindmáig, megszakítás nélkül, minden esztendőben teljes színházi évad volt. A Rhédey-ház nagytermében, az erdélyi magyar játékszín színpadán az első magyar szót Kótsi Patkó János, a társulat igazgatója mondta ki. Ettől a naptól fogva Kolozsvár a magyar színészet anyavárosa lett. Egy évtizedig, amíg Magyarországon csak vándortársulatok működtek, a magasabb rendű színművészet képviselőiként a kolozsváriak járták Szegedet, Debrecent, Miskolcot, még Pestet is nyaranként. Óriási léptekkel halad a kolozsvári színház a művészet csúcsa felé, csakhamar megépül az egész magyar nyelvterület első állandó színháza, előadják a Hamletet is: ez az első magyar nyelvű Shakespeare-előadás. A magyar színészet hőseinek állít emléket Dávid Antal ebben a szép és tanulságos történelmi regényében.

Covers_231376
A ​céhes élet Erdélyben Ismeretlen szerző
0
1

Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

"Erdély ​ragyogni kezde az európai hatalmasságok sorában, s ennek fejedelmei Rákóczit követségeik által tisztelgeték"... - e szavakkal jellemzi Kazinczy Bethlen Gábor és a két Rákóczi György idejét. Új korszak kezdődött ekkor Erdélyben és a fejedelmek igen sokat tettek az irodalomért, művészetekért. Megjelenik az első enciklopédia; a nemesi és a polgári körök levelezése virágzásnak indul, neves és névtelen szerzők a históriás énekek új típusait alkotják, alkalmi versszerzők élénken reagálnak a politikai eseményekre; önéletírások, történelmi munkák látnak napvilágot. E változatos témájú írásokból sokat idéz a könyv, hogy az olvasók minél többet megismerhessenek a sokszor még nem is publikált művekből.

...Lelkiismeret furdalásom ​van: szökevénynek érzem magam, dezertőrnek. De azt mondom: létezik erkölcsös dezertálás, sőt, kötelező dezertálás is. Aki úgy érzi, a saját világában már nem élhet becsületesen és hasznosan, annak talán megbocsátható a lépés: a tehetetlenségből a talán mégis feladathoz menekülés... ...Hirtelen meghúzták a kötelet, a testem kifeszült. Elém lépett a tiszt: - No, hajlik-e a magyar derék? - És verni kezdett. Módszeresen, alaposan... ...Beárultak, milyen könyvek vannak a lakásomon - el is kobozták a Gesta Hungarorumot, Németh László, Illyés Gyula köteteit... ...Mi, akikre ráomlott a gyűlölet, akik már nem tudtuk elviselni a reménytelenséget - mi kevésbé tudunk gyűlölni. Hiába éltünk meg bármit is, már tudjuk: gyűlöletre nem szabad gyűlölettel válaszolni...

A ​rosta kisebbségi tárgyú regény, az író első regénye, cselekménye a húszas évek második felében játszódik Erdélyben, és egy kolozsvári magyar család széthullásának, tönkremenetelének története - e folyamat külső és belső okainak sohasem didaktikus hanem eleven, életszerű föltárásával, tipikus alakok ábárzolásával. Ez már a kiforrt. stilárisan is izgalmas lebegő iróniával, frappáns és tömör képekkel a világról lesújtó ítéletet mondó könyv a leleplezésben kérlelhetetlen. Ugyanakkor valami megfoghatatlan leheletfinom könnyedség járja át, amelyben helyet kap a remény. A rosta a maga fülledt-fullasztó légkörével érett iróniájával, éles, kritikus látásmódjával a legnagyobb regények előhírnöke.

Az ​Ördögszekér történeti regény, de abban az értelemben hogy egy elmúlt kor keretében és jól ismert vezérszemélyiségeivel kapcsolatban egyetlen emberi lélek tragédiáját kívánja fölmutatni, egy asszony lelkét, aki nem korának gyermeke, s akire nézve ezért a kor amelyben élt, útvesztővé lett. Ezt a lelket nem lehet a történelem gyér adataiból megérteni, meg kellett álmodni őt, hogy életre keljen ismeretlen sírjából. A lélek el van rejtve az események között, s hiányzik a kulcs, amely titkait megnyitná. Engem éppen a nagynak és rendkívülinek megsejtett lélek szomorú kibontakozásának valószínű emberi okai izgattak arra, hogy ez a regény létrejöjjön, s az intuíció ereje megszője azt a képet, amely benső menetében tegye szomorúan természetessé a tragikus fejleményt, amely a történelmi adatokban talán csak egy ellentmondásokkal kevert könnyelmű asszonyélet érdekes, de nem jelentős vonalának látszik. De akinek megvan hozzá az érzéke, rögtön látja, hogy Báthori Anna nem lehetett csupán egyike a XVII. század első felében oly gyakori erdélyi dámácskáknak, akik léhaságukkal és érzikiségükkel szereztek kétes hírnevet.

A ​Tündérkert 1921-ben jelent meg először, s a harmadik kötet 1934-ben. Százszámra olvasta hozzá a forrásmunkákat, s könyvtárnyi kötetet gyűjtött belőlük. Hiteles történelmi regény is lett, amelynek egyes mozzanatait a történészek " tényanyagként" használják. Pedig a "feltámasztott" történelmi személyek, akiknek még "tüdeje, mája" is hitelesnek hatott, ugyanakkor önmagára és barátaira, ismerőseire is emlékeztettek: A tündérkert Báthory Gáborában, a "halálba farsangoló" fejedelemben kritikusai Adyt vélték felismerni, a forradalmi gondolkodót, a váteszt, s a mellette megjelenő Bethlen Gábor figurájában önvallomást láttak, "akinek Báthory az eszményképe, de aki a kisemberek, parasztok, kereskedők számára csinál egy boldog zümmögésű kaptárt Erdélyből" - olvashatjuk Németh Lászlótól. Harc, szerelmi tobzódás, kiszámíthatatlan indulatok, okos, messzire világító tervek s az élvezeteken kibicsaklott törekvések, az élettől kicsikart örömök és bűnhődések, meghunyászkodó, alamuszi megalázkodások és kegyetlen-keménye vívódások, árulások regénye a Tündérkert, amelyben a XVII. század elejének (1608-1613) erdélyi élete elevenedik meg.

Több ​mint száz évvel röptet vissza az időben Tamási Áron. A színhely: Erdély, az 1848-as váró és 1849-et is megélő Erdély. A történet: maga a történelem, melynek egy fiatal berecki parasztdiák, Madár Vince a krónikása. Ahogy az ő életén átcsapnak a nagy idők: emberré érésének szakaszai a kisdiák első lépéseitől a tudományok közt az első szerelemig, a forradalom lázas napja, a csüggesztő vereségig és a bujdosásig - úgy éli át az olvasó Madár Vince történetét, és benne Erdély néhány nagy évének történetét. A Hazai tükör Tamási Áron egyik legérettebb regénye. Utolérhetetlen írásművészete és mondanivalója szerencsésen találkozik itt. Kossuth-díjas könyvének ez a hatodik kiadása bizonyára sok új olvasót hódít meg

Emlék ​Bundás egy nyugodtnak induló vasárnap délután kedvenc férfimagazinjából arról értesül, hogy a szerelem kialakulásáért a feniletilamin nevű hormon a felelős, s hogy pontosan hétféle szerelem létezik. Mire a cikk végére ér, már tajtékzik a dühtől, és ordít: micsoda hazugság, hiszen csakis egyféle van, ,,az elvakult, buta, üres szerelem, ami csak szenvedély és csak rabság. A többi habkönnyű neurózis, polgári házasság, semmi egyéb." Az már az élet humorérzékét dicséri, hogy ebben a pillanatban megcsörren a telefonja, és éppen az a nő keresi, aki elhagyta, és akinek az emlékétől nem tud szabadulni. A regény a vak szenvedélyek karneválja. A fekete szerelem végigsöpör a budapesti Király utcán, Kolozsváron, Pécsen, az adriai tengerparton. Nemet változtató macsó, japán karddal hadonászó írósztár, bánatevésbe menekülő mizantróp apa, transzvesztita szerelemdémon és persze a westernt író főhős kergeti a boldogság kék madarát, vagy ahogy a könyv fogalmazza újra a toposzt: a szerelem pöttyös lasztiját. Mindeközben a Vadnyugaton is zajlik az élet: ármány és szerelem, bűn és bűnhődés, árulás és bosszú. A legendás Mocskos Tizenegyek Bandája az enyészeté lesz, kőkemény gengszterszívek törnek ripityára, de azért Blacklord messze földön híres kuplerájának (Eldorádó Kéjház) szalonjában minden hajnalban felcsendül a Szamár-induló...

Kányádi ​Sándor 1929 május 10-én született a Hargita megyei Nagygalambfalván. 1950 óta Kolozsváron él. Első verseskötete 1955-ben jelent meg. "Egyberostált" verseit legutóbb _Valaki jár a fák hegyén_ címmel, válogatott műfordításait _Csipkebokor az alkonyatban_ címmel adta ki. Legutóbbi új verseket tartalmazó kötete, a _Sörény és koponya_, 1989-es keltezésű. 1993-ban Kossuth-díjjal tüntették ki.