Ajax-loader

'német' címkével ellátott könyvek a rukkolán

 


Amikor ​ a fasizmus uralomra jutása lehetetlenné tette Anna Segher számára is, hogy hazájában éljen és alkosson, hosszú hányattatás után Mexikó, az akkor a demokratikus fejlődés útjára lépő Mexikó volt az az ország, amely a vándort befogadta. De hiába választotta el egy fél világ régi hazájától és a hamarosan lángban álló Európától - az írónő akkor és ott is minden gondolatával otthon járt, mindent leírt szavával az antifasiszták, a becsületes németek harcát igyekezett segíteni. Gyönyörű lírai emléke ennek az időnek önéletrajzi vallomása, A halott lányok kirándulása, amely a kaktuszok szegélyezte mexikói országútra varázsolja egy régi-régi iskolai kirándulás emlékét, felvillantva a hosszú szoknyás, hosszú copfos leányalakok majdani - azóta szintén múlttá vált - jövőjét. A mexikói idők élményei, emlékei, benyomásai később értek novellákká. Anna Seghers egy kis népcsoport kálváriájával érzékelteti az egész nép történelmi útját, a kegyetlen hódítástól az önálló nemzeti létet és felemelkedést ígérő Cardenas-korszakig. Majd még mélyebbre néz: két ember, egy tudatlan, gyönge és mégis erős leány, Crisanta, és egy szegény falusi fazekas személyében állít örök emléket azoknak az egyszerű embereknek, az oly sok megpróbáltatást elviselt mexikói indiánoknak, akik valóban az írónő otthonává tették a világégés idejére Mexikót.

" ​- Ha ennek vége lesz - mondta lassan az 509-es -, kíváncsi vagyok, mennyi ideig tart, míg te is ugyanolyan ellenségem leszel, mint ezek itt a toronyban. - Nem sokáig. Itt kényszerűen együtt voltunk a nácikkal szemben. Ez megszűnik, mihelyt véget ér a háború." E párbeszédre a mellerni munkatábor felszabadulása előtti utolsó napok egyikén kerül sor két fogoly között. A táborban politikai foglyok, köztörvényes bűnözők és zsidók együtt szenvedik el az SS vadállati kegyetlenkedéseit, az élelemhiányt, az embertelen körülményeket. Aki az éhezés és kínzások következtében munkaképtelenné válik, átkerül a Kis Táborba, ahol vagy tífusz, vagy vérhas, vagy tüdőgyulladás végez vele. Ám ahogy a front közeledik, a tábor egyre inkább a szervezett belső ellenállás irányítása alá kerül. Remarque döbbenetes erővel jeleníti meg, miként sikerül a Kis Tábor veterán lakóinak ébren tartani magukban az élet szikráját, amely a közeli felszabadulás reményétől fellobbanva emberfeletti teljesítményekre teszi őket képessé. Az 509-es, akinek teste ugyan átélt kínzások nyomait viseli, lelkében azonban talán a legerősebb a szikra, a Kis Tábor veteránjainak vezetője lesz. Az egykori liberális gondolkodású újságíró és Werner, a munkatábor kommunista foglya, a belső ellenállás egyik fő szervezője, vállvetve harcol az SS ellen. A történelem ismerői tudják, mi a folytatás, és a fenti idézettel Remarque sem hagy semmi kétséget felőle. És mégis: Bucher és Ruth, "lágerszerelmük" legcsodálatosabb beteljesüléseként, együtt indul el a táborból, egyenes derékkal, nem lopakodva, vissza se nézve. Minden tábor elhagyható...

Mindenkinek ​meg kell szerveznie magában a káoszt, hogy visszaeszméljen valódi szükségleteire. ... valamikor egyszer fel kell lázadnia az ellen, hogy mindig csak utánamondó, utánatanuló, utánacsináló; akkor kezdi csak megérteni, hogy a kultúra még valami más is lehet, mint az élet dekorációja. Magyar nyelven most először jelenik meg együtt a Korszerűtlen elmélkedések teljes szövege.

Seress ​Rezső "Szomorú vasárnap" című szerzeménye 1935-ben egy zuglói étteremben született. A mű világszerte "az öngyilkosok himnusza"-ként vált ismertté: több száz ember búcsúzott ezzel a dallal az élettől. Nick Barkow regényében egy zsidó étteremtulajdonos, egy zeneszerző és egy német vezérőrnagy történetén keresztül mesél a dal titkáról: árulásról, emberi tartásról és a háború előtti Budapestről. Ez az alkotás szolgált Rolf Schübel "Szomorú vasárnap" című, világszerte nagy sikert aratott filmjének alapjául. A német bestseller most először jelenik meg magyar fordításban.

Az ​állandóan délre mutató kéz Égitestek a látómezőben Hagyományos eljárások új köntösben Navigálás rádióhullámok segítségével Rádióhullámok helyett tehetetlenségi erők Tájékozódás a világűrben

A ​kötet az Irodalmi Nobel-díjasok Könyvtára sorozatának 6. köteteként jelent meg és Böll 2 kisregényét tartalmazza a Katharina Blum elveszett tisztessége és A hagyaték címűeket.

Covers_240279
Mozgókönyvtár ​2. Ismeretlen szerző
0
0

Marcel ​Beyer Arno Camenish Jenny Erpenbeck Daniel Glattauer Thomas Glavinic Daniel Kehlmann Esther Kinsky Robert Menasse Walter Moers Terézia Mora Herta Müller Melinda Nadj Abonji Christoph Ransmayr W. G. Sebald Lutz Seiler Uwe Tellkamp Ilija Trojanow www.goethe.de/mozgokonyvtar

A ​világítóhajó - úszó világítótorony, vagyis olyan hajó, amely világítótorony szerepében horgonyoz a tengeren. Lenz világítóhajója valahol a Keleti-tengeren állomásozik, és a II. világháborút követő években az aknamentes zónát jelzi a hajóforgalomnak. Az aknákat azonban lassan fölszedik, a világítóhajó ezzel betöltötte rendeltetését, és már csak két hét van hátra a szolgálatból. Ekkor szökésben levő fegyveres bűnözők vetődnek a hajóra, és arra akarják kényszeríteni a kapitányt, hogy a hajó hagyja el szolgálati helyét, és tegye partra őket valami biztonságos helyen. A kapitány semmi áron sem hajlandó elhagyni állomáshelyét, és tegye partra őket valami biztonságos helyen. A kapitány semmi áron sem hajlandó elhagyni állomáshelyét, és ellenállást arra alapozza, hogy a banditák nem tudnak bánni a hajóval. A kisregény lebilincselően izgalmas kalandtörténet erről a borotvaélen táncoló patt-helyzetről, de több is annál, jelképes síkján a hatalomátvétel természetrajza, német íróról lévén szó, mindenekelőtt nyilván a hitleri hatalomátvételé, de egyúttal mindenfajta erőszakos, fasiszta jellegű hatalomátvételé és az ezzel szembeszálló ellenállásé is.

"A ​jó sör, ó, jön is, megy is, Sebaj, ha rongyom rámegy is. Culám, cipőm is eladó - A jó sör, ó a búra jó. Hat ökröm volt, de kitünő, ami a fő: ugartörő! Elolvad áruk, mint a hó - A jó sör, ó, a búra jó. Nyakam töröm, csak jöjj söröm, a konyhatündért gyömködöm, s jöhet a szégyenpad s bitó - A jó sör, ó, a búra jó. /Részlet Robert Burns verséből/ A latinul cerevitiának mondott sör már a 11. században felbukkan okiratainkban. 1090 körül Szent László király az általa alapított Bihar megyei Szentjobb kolostorának e faluban öt szakács- és három serfőző családot adományozott. Szelíd ital volt a ser. Így - amíg Bornemisszákra, Unweinekre itt-ott akadunk - Sörnemisszák nem fogantattak magyar földön."

"E ​rövid összefoglalás a történelmi emlékezet forrását akarja megnyitni a szocialista Magyarország legnagyobb nemzetisége, a mintegy 220.000 főnyi németség számára. Ha belemélyed, látni fogja, hogy egyes ősei már ezer, mások csak néhány száz éve együtt élnek a magyarsággal. Ez az együttélés általában gyümölcsöző volt. Válságossá csupán a második világháború időszakában, külső befolyás és belső meg nem értés folytán vált a helyzet. Ma már elmondhatjuk, hogy a német kérdés osztályszempontú megközelítése, a teljes nemzetiségi egyenjogúság biztosítása - ha az érzelmekben még talán nem is -, de társadalmi, politikai téren már levette a napirendről a németkérdést. A hazánkban élő németek egyenjogú polgártársaink, akik akár mint állami gazdaságok, termelőszövetkezetek parasztjai, akár mint üzemi munkások vagy értelmiségiek egyenlő munkáért egyenlő bért kapnak. Életkörülményeik nem rosszabbak, sőt több területen jobbak a többi nemzetiségénél, sőt a magyarságénál is. A szocialista nemzetiségpolitika teljes kibontakozását jelzi, hogy az egyéni polgári jogokon túlmenőleg kollektív nemzetiségi jogokkal is rendlekeznek a nemzetiségi nyelvhasználat, iskoláztatás, nemzetiségi kultúra, hagyományok ápolása és a szervezkedés terén."

A ​kirchbergi gimnázium diákjai karácsonyi színdarabot próbálnak. A próbán minden remekül megy, de az előadásig történik egy és más előre nem látott esemény. Például kitör a háború a gimnazisták és a reáliskolások között, s hatalmas hócsatákat vívnak, áldozatul esik egy köteg dolgozatfüzet, elcsattan több tucat pofon, valaki nyaktörő mutatványt hajt végre egy nyitott esernyővel... A többi pedig - hát az már maradjon titok. Erich Kästnernek, az Emil és a detektívek, a Május 35 és A két Lotti szerzőjének nevét már jól ismerik az olvasók. A repülő osztály egyik legjobb ifjúsági regénye.

"Mindent ​megadnak a végtelen istenek kedvenceiknek egészen, minden végtelen örömöket, a végtelen kínt is egészen" írja Goethe. S ha valaki, hát ő az istenek kedvence volt. Mi mindent élhetett át hosszú életében! És hasznára is tudott fordítani mindent. Életformája volt a mindenrenyitottság, a szüntelen tevékenység, a tökéletesedésre való törekvés, az egyszeri tapasztalatok egyetemessé emelése. "A lángész talán csak szorgalom" mondta kihívóan. Meg kellett küzdenie mindenért, de kivívott olimpuszi nyugalma alatt késő öregkoráig titáni szenvedélyek háborogtak. Művei "egy nagy vallomás töredékei". A termékeny igazságot kereste, s olyan teljes képet teremtett magáról, emberről, világról, amilyet csak az óriások tudnak; korhoz kötött és korok feletti, személyes és közösségi, élet és halál, mulandó és örök mindig feszült egyensúlyát alkotta meg műveiben. Lírája az első dalok még mesterkélt pompájától az istenekkel dacoló prométheuszi ember roppant sodrású himnuszain, a római elégiák édes harmóniáján át a kései versek mindentudó értelmi-érzelmi teljességéig ível.

"Ezért ​olvassuk szívesen ezeket a történeteket akár még felnőttkorunkban is. A gyerekeknek pedig nagy élmény lesz megismerkedni vagy újra felidézni Hüvelyk Matyi, A mélykirálynő vagy a Terülj, terülj, asztalkám... történetét. A valóságban olyan kevéssé ismert mesék is helyet kaptak, mint A kristálygolyó vagy A bölcs pásztorfiú, amelyek különlegességükkel szerezhetnek örömet a gyerekeknek. A kötet tizenhét történetét Szendrei Tibor meseszép rajzai teszik feledhetetlenné."

Thomas ​Mann immár halhatatlan három kisregényét jelenteti meg kiadónk ezúttal egy kötetben. Mindhárom mű korunk lelki zűrzavarát elemzi klaszsikus módszerekkel, "goethei stílusba szorítva" - mint Babits Mihály írja. A _Tonio Kröger_ (1903) az író egyik legvonzóbb fiatalkori alkotása, témája a művész és a polgár konfliktusa, a művészlét gyötrelmei és kínjai, de szépsége is. Thomas Mann 1911 májusában két hetet töltött Velencében, ekkor fogalmazódott meg a _Halál Velencében_ (1912) ötlete: hogyan sodorja a tragikus, elháríthatatlan végzet az öregedő Gustav Aschenbach írót szégyene és halála beteljesedéséig. A _Mario és a varázsló_ 1930-ban jelent meg, s ennek a műnek is személyes élmény az alapja: a Mann család az 1920-as évek végén, az olasz fasizmus uralomra jutásának idején Olaszországban nyaralt. Akkori rossz közérzetük leírásával kezdődik a történet, majd a bosszúságok anekdotikus részletei után fokozatosan lesz egyre drámaibb az elbeszélés légköre, s emelkedik meredeken a drámai csúcsig, mikor Mario, a megszégyenített pincér, két revolverlövéssel leteríti Cipollát, a hipnotizőrt. A kortársak s az utókor a fasiszta demagógia lélektanának és természetrajzának azóta is utolérhetetlen zsenialitással megírt elemzését látják a _Mario_-ban.

Elbeszéléskötetünknek ​remélhetőleg sikerül árnyaltabban bemutatni a huszadik századi német irodalom e rendkívüli jelenségét, a borongós északi hangulatok leírásának mesterét s a perzsa mondavilág és történelem kiváló ismerőjét egyaránt. Mindegy, hogy megtörtént eseményt íre-e le, mint a Szászánida király című novellában, vagy fiktív történetet, minden elbeszélése arról szól, miként vergődik az ember az indulatok, a természet, a vaksors hányattatásai közepette. Novelláinak többsége, mint a Ragna és Nils, A lekvárevők vagy akár Az órás - meghatározhatatlan időben játszódik, éppúgy, mint az Óloméj, amelynek fiatal, homoszexuális hajlamú hőse éppenséggel a Holtak Birodalmában tévelyeg, nyomasztó hangulataival, mélységes szorongásával küszködve.

"Minden ​ember élete kísérlet, hogy eljusson önmagához. Minden ember élete egy ösvény sejtése. Senki sem volt még teljesen és maradéktalanul önmaga, mégis mindenki igyekszik önmaga lenni: ki tapogatózva, ki ahogy éppen tud." Vajon bűn-e a bűn? Jó-e a jó? Tényleg van szabad akaratunk? Létezik Isten? Mi a valódi szeretet? Kérdések, melyek előbb-utóbb mindnyájan felteszünk. A Demian megjelenése óta a világirodalom egyik fontos műve.

Ha ​a tömeg tapsol, a filozófus elpirul. Az a szándékom, hogy mindazokat, akik úgy gondolják, érdemes metafizikával foglalkozniuk, meggyőzzem: elkerülhetetlenül szükséges, hogy munkájukat egy időre megszakítsák, mindent, ami eddig történt, meg nem történtnek tekintsenek, és mielőtt továbbhaladnának, feltegyék a kérdést: lehetséges-e metafizika egyáltalán? Aki e tervet, melyet prolegomenaként minden leendő metafizika elé bocsátok, ismét csak homályosnak találja, az gondolja meg, hogy nem szükséges mindenkinek metafizikával foglalkoznia...

Iris ​nagyanyja, Bertha temetésére érkezik a kis német faluba. A szertartás után kiderül, hogy ő örökölte az asszony házát. A régi szobák és a kert, ahol mintha megállt volna az idő, azonnal felidézik Irisben a gyermekkori emlékeket és a réges-régi családi történeteket. Ezen a helyen született és halt meg Bertha, itt nőtt fel három lánya, és itt nyaraltak minden évben az unokák, Iris és Rosmarie. A ház azonban nem csak boldog, békés, nyugodt időkről mesél; a család múltja tele van szerelemmel, csalódással, hazugsággal, tragédiával és titokkal. Minél több időt tölt Iris a házban, minél több dologra emlékezik vissza, annál több homályos és elhallgatott eseményre derül fény, annál több megfejtésre váró titok bukkan elő a múltból. Irisnek meg kell tudnia, ki volt Bertha igazi szerelme, tényleg náci volt-e a nagyapja, miért nem ment férjhez soha a nagynénje. Ám legfőképpen arra kell választ kapnia, mely események vezettek Rosmarie tragédiájához, s mit akart mondani neki a lány halála előtt. Miközben Iris a múltat faggatja, saját életét is másképp látja, és rájön, hogy a sorsa elől ő sem menekülhet…

1945 ​kemény tele. A havas síkságon végeláthatatlan szekérkaravánok szállítják a Kelet-Poroszországból menekülő németek tízezreit. A nők az éhségnél és a hidegnél is jobban rettegnek a nyomukban lévő oroszoktól... A krimiszerűen izgalmas kisregény kamasz fiú hőse csak annyit tud, hogy az ő szülei is az elüldözöttek között voltak, s anyja - akivel útközben "valami szörnyűség" történt - a riadt kavarodásban egy idegen nő kezébe nyomta egyéves kisfiát, Arnoldot, s Arnoldnak, a szülők szeme fényének nyoma veszett. A háború után született öcs elbeszéléséből bontakozik ki a a parasztcsalád - a komor apa, a depressziós anya - további sorsa is: az egyre nagyobb autókon lemérhető gazdagodás és az éveket végigkísérő szüntelen keresés, szinte rögeszmés nyomozás az eltűnt kisfiú után. Felcsillan a remény: egy gyermekotthonban rábukkanni vélnek Arnoldra, hosszadalmas orvosi, genetikai, antropológiai vizsgálatok következnek a vérségi kapcsolat bizonyítására, illetve kizárására. A remény azonban szétfoszlik, s az apa hirtelen halála után nem sokkal, az elbeszélő kamasz gyerek számára érthetetlen fordulattal véget ér a keresés is - számunkra pedig nagyon is érthető véget ér maga a történet.

Hogy ​a bűnügyek történetében a Hofrichter-ügyet Hofrichter-ügynek hívják és nem másként, nem szolgál különösebb dicsőségemre, én ugyanis Hofrichter ártatlansága mellett kardoskodtam akkor. A kriminalisztika páratlan esete volt ez: mérgezési kísérlet egy foglalkozási ág egész csoportja ellen! De a Hofrichter-história a közvélemény történetében is kivétel a szabály alól. Hiszen a pro és a kontra itt a legkuszább befolyások hatására alakult: az állítólagos tettes védelmezői javarészt a politikai küzdőtér baloldalán álltak, és a jobboldal tapsolt a balnak, hiszen az ő egyik emberükről volt szó. Az ügy azzal kezdődött, hogy meghalt Bécsben Mader vezérkari százados. 1909. november 17-én este Mader, miközben levelet írt külföldön tartózkodó barátnőjének, leküldte a szolgáját kolbászért és kenyérért. Amikor a tisztiszolga tíz perc múlva visszatért, gazdáját hörögve, görcsökben fetrengve a padlón találta. A helyszínre siető orvos csak a halál tényét állapíthatta meg: ciánkálimérgezés.

Csu ​Jün, a túlfinomult lelkű klasszikus kínai költő belekeveredik a Gau Dzu-féle polgárháborúba, s rá kell döbbennie, hogy az osztályharc viharaiban éteri költészete sem mentséget, sem magyarázatot nem ad opportunizmusára. Vang, a filozófus, miután felismeri, hogy nem a jó és a rossz, hanem a kisebb és a nagyobb rossz közt kell választania, cinikusan a nagyobbik rosszat választja. Gau Dzu, a parasztvezér, tudatára ébred, hogy nem az elnyomottak igazáért, hanem az önmagában való hatalomért vív kíméletlen háborút, s a törvényes monarchiánál sokkal zsarnokibb és véresebb egyeduralkodó lesz. Tézisekké kristályosodó felismerések mozgatják Volker Braunk modelldrámájának szereplőit. Az NDK-irodalom középnemzedékéhez tartozó, indulataikban és metsző ítéleteiben örökifjú szerző (aki drámái mellett lírájával és prózájával is híressé vált) hiszi és vallja: a zsarnokivá torzult hatalom árnyékában sem lehet puszta illúzió a felszabadító erejű társadalmi cselekvés.

Fallada ​ebben a regényében a teljes létbizonytalanság szorításában vergődő kereskedősegéd, Pinnenberg sorsában kritikus éllel és nagy környezetábrázoló erővel eleveníti meg a gazdasági válság éveinek társadalmi problematikáját, a harmincas évek kisemberét érintő társadalmi és gazdasági megrázkódtatásokat. Részvéttel, kesernyés humorral, mély emberismerettel ábrázolja a munkanélküliségtől rettegő, kiszolgáltatott kisembert.

A ​harmincöt éves Linda felejteni utazik Berlinbe. Soha többé nem akar volt szerelmére gondolni, aki becsapta és megcsalta. Könnyű kalandokat szeretne, randizni, élvezni az életet, jókat enni és inni, és persze felejteni, felejteni, felejteni. Összebarátkozik a török származású, kissé bogaras Erdallal, és az ő segítségével a társkeresés szinte valamennyi módját kipróbálja. A siker mégis elmarad, csupán egy pókhasú nagypapa tesz Lindának félreérthetetlen ajánlatot. Aztán egy este becsönget hozzá Johann, a sármos szomszéd, és kér egy kis kávét. Linda néhány nap múlva már Johann ágyában ébred, pedig csak annyit tud róla, hogy vezető beosztásban dolgozik, nős és gyereke van. Eddig mindig Linda volt az, aki becsaptak, megcsaltak és elhagytak. Most végre ő az, akitől minden feleség retteg, és ismeretlenül is gyűlöl: a fiatalabb szerető!

A ​hajdanában világszerte divatos német kalandregényírónak legismertebb és legjobb könyvét tartjátok kezetekben. Hősének a legeszményibb indiánnak neve - Winnetou - immár fogalommá lett, akárcsak e könyv sápadtarcú hőseinek neve: Old Shatterhand, Old Firehand, Old Death. Szép vadászatokkal, izgalmas vágtákkal és indián csatákkal fonódtak össze ezek a nevek, velük gyermekkorunk fordulatos, érdekes olvasmányaira emlékszünk valamennyien, apák és nagyapák egyaránt. Karl May néhány maradandó regénye közül ez a história is érdemes volt arra, hogy megmentsük a feledéstől. Szinnai Tivadar szép, irodalmi értékű átdolgozásában lehettek tanúi és részesei ti is Winnetou és Old Shatterhand eseményekben gazdag, nagy barátságának. - Az új kiadás két kötetben, az előző kiadás teljes szövegével jelenik meg.

Fontane ​ebben a regényében éri el jellemábrázoló ereje csúcsát. Teljes jellemrajzot ad, teljes élettörténetet beszélve el. A kislányfővel férjhezadott hősnőt nem a szenvedélyes szerelem sodorja házasságtörésbe, hanem a kibírhatatlan házasság a porosz főhivatalnok, Innstetten báró oldalán. Effi Briest embertelen házassági konvenciók bezártságában vergődik. Házasságtörése kitörési próbálkozás a magányból. Az író nagy erővel festi le a porosz junkenség természetellenes merevségét, alattvalószemléletét. Effi Briest, akiben volt "természetes okosság, nagy életvidámság és szívbéli jóság", meg az átlagosnál több féktelenség, Anna Karenina és Madame Bovary mellett annak az asszonyi hűtlenségnek a jelképe, amely nemcsak megbocsátható, de szinte fölmagasztosul. Noha az írói jellemzés szerint "nem erőssége a harc és az ellenállás", mégis keményebb, önállóbb alkat, mint híres sorstársnői. Szenvedélye öncélú: Crampas őrnagy nem volt különösebben érdemes rá, csak alkalmat adott egy szánalmas, titkos lázadásra. Környezete, amely már azon is fölháborodott, hogy gyermeke keresztelőjét éppen augusztus 15-én, Napóleon születésnapján tartotta, végérvényesen kitaszítja. Effi mégsem teljesen elszigetelt. Az öreg falusi lelkész és a vidám, hűséges cselédlány megértik, védik; és helytelenítik, hogy az ilyen ügyekbe emberek belehaljanak. (Innstetten báró ugyanis párbajban megöli Crampas őrnagyot). Isten néma teremtménye, Rollo, a kutya sem veti ki a szívéből Effit, a kor álerkölcseinek áldozatát. Halála nem drámai öngyilkosság, hanem lassú elsorvadás a vidéki magányban. "Az európai elbeszélőpróza királyi ékszere" (Thomas Mann), ma is meggyőző, művészi hiteles olvasmány.

"Az ​elbeszélés szereplői és cselekménye kitaláltak. Ha némely ábrázolt zsurnalista mesterkedése mégis hasonlítana a 'Bild-Zeitung' mesterkedéseire, akkor ezek a hasonlóságok nem szándékosak, nem is véletlenek, hanem elkerülhetetlenek." Elkerülhetetlenek, mert Böll új kisregénye éppen ezekről a mesterkedésekről szól, mert éppen a 'Bild-Zeitung' jóvoltából saját bőrén is tapasztalhatta őket. Emlékezetes eseménye volt ugyanis néhány évvel ezelőtt az NSZK-beli reakciós és haladó erők párharcának, hogy a 'Bild-Zeitung' rágalomhadjáratot indított Böll ellen, amiért egy cikkében tárgyilagos hangot követelt az újbaloldali anarchisták, személy szerint az Ulrike Meinhof körül keltett mesterséges hisztériában. Indíttatásában tehát Böll új kisregénye válasz erre a rágalomhadjáratra, leleplezése a közvélemény-manipuláló mesterkedéseknek, végső formájában azonban sokkal több pamfletnél: igazi irodalmi alkotás, méltó folytatása a Csoportkép hölggyel című regényének: középpontjában szintén egy rokonszenvesen határozott, végleteivel is harmonikus egyéniségű "hölgy" áll, Katharina Blum, aki amolyan Kohlhas Mihályként maga szerzi vissza elorzott tisztességét: lelövi az újságíróját annak a lapnak, amely tönkretette nagy gonddal és fáradsággal fölépített tisztességes életét.

Nem ​minden férfi hülye. Egyesek tökhülyék. "Akarom ezt a nőt. Ennél fogva meg kell szólítanom. Ilyen egyszerű. Számolok tízig, aztán szilárd léptekkel, ajkamon karizmatikus győzelmi mosollyal bemegyek a boltba, és megkérdezem, mit tervez szombat estére." Így csinálja ezt naponta ezer meg ezer férfi. És másodpercekkel később sokan közülük már leendő hitvesükkel lépnek ki a kávéházból, szupermarketekből vagy csak a jó Isten tudja még honnan. Na jó, aztán gyakran akad néhány kisebb probléma: hűtlenség, zsarolás, lövöldözés, de a végén minden jó lesz.

Leo ​Auberg nagyszebeni kamaszfiú még nem tudja, mit jelent, ha valakit elvisznek az oroszok. Egyet akar csupán: minél messzebb utazni a kisvárosból, ahol, úgy tűnik, mindenki az ő homoerotikus kalandjait figyeli. Öt évet tölt egy kelet-ukrajnai láger poklában. Megismeri az éhséget és a tetveket, megtanul szenet lapátolni és koldulni. Megérti a kegyetlenség és a jóság bonyolult egyensúlyát. És megtapasztalja a lágerboldogságot. Leo Auberg Köves Gyuri német testvére a Sorstalanság ikerkönyvében. A Lélegzethinta a Nobel-díjas német írónő, Herta Müller megrázó, költői erejű és dokumentum-hitelességű regénye. Herta Müller 1953-ban született a bánáti Niczkyfalván, Romániában. 1987 óta Berlinben él. Műveiért számos német és nemzetközi díjjal tüntették ki. 2009-ben Nobel-díjat kapott. Lélegzethinta című regényét Oskar Pastior késő-dadaista költővel együtt tervezte megírni. Pastior a saját lágerélményeit osztotta meg vele, de 2006-ban bekövetkezett halála véget vetett a közös munkának. Herta Müller a jegyzetek felhasználásával, egyedül írta meg a regényt, amely óriási visszhangot váltott ki hazájában és külföldön. A könyv hozzájárul annak az évtizedekig elhallgatott traumának a feldolgozásához, amelyet a német polgári lakosság élt át a második világháború után.

Covers_145452
2
1

A ​kifejezetten utazáshoz készült szótár több mint ötezer címszót tartalmaz.

Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Melyik ​gyerek nem gondolt még arra, mennyire jó lenne egy ikertestvér, aki úgy hasonlítana rá, hogy még az édesanyjuk sem tudná megkülönböztetni őket? Nos, Kästner regényében két ilyen kislányról van szó. Ráadásul még nem is ismerik egymást, mert szüleik régóta elváltan élnek, s egyik az apjánál, másik az anyjánál nevelkedik. Az ikrek egy gyermeknyaralóban találkoznak, és rájönnek, hogy testvérek. Hasonlóságuk sok mulatságos bonyodalmat okoz, de a két kislány komolyabb dolgot tervez: ki akarják békíteni az elvált szülőket, s ezért szerepet cserélnek. Hogyan viselkedik mindegyik a megváltozott élethelyzetében, és miképp sikerül tervük végrehajtása - erről szól A két Lotti könnyes-vidám története.

Sven ​Hassel 1917-ben született Dániában. A nagy gazdasági világválság idején Németországba emigrált, ahol önkéntesként beállt a hadseregbe. Innen Lengyelország lerohanása után 1939-ben dezertált, de elfogták, és koncentrációs táborba küldték. A biztos halál elől az menekítette meg, hogy besorozták az Oroszországba induló büntetőezredbe. A minden támadásnál elöl menetelő, visszavonuláskor pedig hátvédet alkotó ezreddel Hassel szinte az összes európai fronton megfordult, és megjárta a poklot. Műveiben az egyszerű katona szemszögéből láttatja a háborút, és megosztja velünk mindazt a szenvedést, amelyet társaival együtt el kellett viselnie. A Kárhozottak Légiójából már ismerős Porta, Pici és Papa után most találkozhatunk két új szereplővel, Légióssal és Heidével is. Hassel háborúellenes regényeinek sorában a Lánctalpak másodikként látott napvilágot.