Ajax-loader

'családregény' címkével ellátott könyvek a rukkolán

 


Vjacseszlav ​Siskov 1918-tól 1933-ig dolgozott a Zord-folyó-n, s már ezzel maradandó sikert aratott, Kivívta kortársai elismerését: Gorkij a tények költészetét fedezte fel a műben, amelyet másik a világirodalom legnagyobb hatású családregényeivel helyzetek egy sorba. Ez a szenvedélyek regénye - vallotta maga az író, s talán éppen ez az, ami számunkra, a mai olvasó számára is éppen olyan izgalmassá teszi könyvét, mintha magunk is ott járnánk a Zord-folyó titkokat rejtő ősvadonában, egy olyan korban, amikor a legnagyobb úr a pénz, s ez veszi hatalmába a Zord-folyó völgyeit is.

A ​No és én című regénye miatt Magyarországon is jól ismert francia írónő ezúttal egy rendkívül személyes, érzékeny és őszinte szöveget nyújt az olvasónak: édesanyja öngyilkossága után zsigeri késztetést érez arra, hogy elmesélje a történetét, hogy választ keressen arra, miért alakult olyan fájdalmasan az élete, mitől vált mániás depresszióssá. Lucile-t a saját nézőpontjából, a túl gyorsan felnőni kényszerült gyermek szemével írja meg, megpróbálva megragadni azt a rejtélyt, amit az anyja − aki mindig egyszerre volt oly közeli és oly távoli − jelentett a számára. Ezt az önmagára kirótt feladatot olykor elviselhetetlenül nehéznek érzi, mégis hajtja az írás kényszere, egyre mélyebbre és mélyebbre merül a családi emlékezetben, ahol a sugárzóan fényes emlékek mellett (mögött) eltemetett titkok lappanganak.

Hogyan ​válik a jövő nélküli fiatal lányból befolyásos ruhatervező? Milyen utat kell bejárnia egy csavargónak, hogy a szabadság védelmezője lehessen? És miképpen lesz egy zsidó tolvajból híres orvos? A válaszokat az 1500-as évek elejének Olaszországában kell keresnünk. A történet Róma mocskos sikátoraiban, bűzös csatornáiban kezdődik. Amikor Mercurio, a születésétől fogva árva, tolvaj fiú, a kis Zolfo, a szép Benedetta és a félkegyelmű óriás, Ercole kifosztják a zsidó Shimon Baruchot, nem sejtik, hogy az életük fordulóponthoz érkezett. Ugyanis miután a zsidó férfi a nyomukra bukkan, megöli Ercolét, miközben Mercurio a kése hegyével az ő torkát találja el. Mercurio úgy hiszi, megölte a kereskedőt, ezért úgy dönt, hogy Zolfóval és Benedettával Velencébe menekül. A Velencei Köztársaságba vezető úton a három gyerek sorsa keresztezi a szabadságot kereső zsidó, Isacco, az orvoslásban is jártas tolvaj és a lánya, Giuditta sorsát. Mercurio beleszeret a lányba, érzései viszonzásra is találnak, ám amikor az úti céljukat elérik, szembesül azzal a rengeteg nehézséggel, amelyet le kell küzdenie, hogy az álmát valóra válthassa. Bár a regény több fiatal sorsát is összefűzi, a könyv főszereplője mégis a Szerelem. A Szerelem nagybetűvel, mely olyan elsöprő hatású, hogy megváltoztat mindent. Olyan egyetemes érzés, amely összeköti a lelkeket, amely túlmutat az egyes párok kapcsolatán. Két fiatal között fakadt szenvedély, mely olyan érzéssé válik, amely képes jobbá tenni az embereket, olyan szerelemmé, amely a sors szálait szövi, amely a világot mozgatja. „Az élet egy ösztönző zűrzavar, amelyben az ember próbálja megtalálni a geometriáját. A regény a maga tagoltságával (kezdet-közép-vég), megpróbál rendet teremteni az adott életek összességében. A sors ugyanezt a folyamatot játssza el, mert mindig adódnak olyan véletlenek, amelyek válaszút elé állítanak bennünket, nekünk pedig a választásunkkal döntenünk kell, rendet kell teremtenünk”. (Luca di Fulvio)

Egy ​apró, isten háta mögötti olasz falucskában él egy gazdag és nyughatatlan természetű földesúr; Don Francesco Falcone. Szeretője, Concetta, a cselédlány számos leánygyermeket szül neki, de egyetlen fiuk születésekor csoda történik, megrepednek az olívaolajos hordók, és elfolyik belőlük a kincset érő olaj… A Falcone család egy évszázadot felölelő, öt generáción átívelő színes történetét Gioia meséli el, aki szemtanúja volt a legendák születésének. Háborúk, gazdagság és nyomor, elásott és hiába keresett kincsek, szerelmek és szakítások, gyönyör és fájdalom, hagyomány és lázadás, és mindenekelőtt erős és bátor asszonyok, akik fantasztikus és gazdag életet éltek. Mariolina Venezia első regénye szinte azonnal nemzetközi sikert és irodalmi elismerést hozott a fiatal írónőnek. Akár a Száz év magány, Mariolina Venezia műve is páratlanul fordulatos és mesebeli, egyben realisztikus és szívszorító családregény.

A ​három McCabe nővérnek gyerekként egy vágya volt; hogy harmincas éveikre boldog családanyák legyenek. A sors nem így akarta... Cat hosszú évek után érkezik haza, hogy végre tiszta lappal kezdjen új életet... Fen mindene a kislánya, mintaanya szeretne lenni, miközben házassága kihűlőben... Pip húgai felett anyáskodik, de a szerelem mind ez ideáig elkerülte... Az önfeledtnek induló családi partin váratlanul feltárul a múlt gondosan őrzött titka. Kételyek és sérelmek, szemrehányások és csalódások törnek elő, miközben a legmegdöbbentőbb hír még hátravan... Freya North szerelemmel és szeretettel teli könyveinek világszerte vannak rajongói. 2005 óta regényei sorra a sikerlisták élére kerülnek, több hónapig őrizve vezető helyüket. Az írónő jelenleg tizedik bestsellerén dolgozik

Krétán ​születtem egy faluban, közel Chaniahoz. Az apán tanító volt, az anyám javíthatatlan álmodozó. Sanyarú gyerekkorom volt, s így már korán szükségét éreztem, hogy rátaláljak az ösvényre, amely messze visz. Miután Chaiaban a francia karon diplomát szereztem, Athénba jöttem, hogy új világra leljek. Fellázadtam, ám a sok harccal végül semmire sem mentem. Egy nap azt mondtam magamnak: "olyannak fogadd el az életet, amilyennek kaptad!" És megbékéltem a sorssal. Nyertem is, veszítettem is eme döntésem által. Csakhogy épp erről szól az élet. Az elemi iskola első osztályában kezdtem az írást. Leghamarabb egy levelet fogalmaztam Istenhez. Az igazság az, hogy sokszor és elszántan foglalkoztatott a gondolat, miszerint felhagyok az irodalommal. Túl nagy teher volt a művészet az én vállamon. Aztán maradtam mégis. Úgy látszik, időről-időre születnek olyanok, akik vállalják a szavak jelentette terhet. Holnap új nap virrad, fiam. Mosakodj meg, igazítsd el a hajad, dúdolj egy kis dalt, és indulj. Semmi mást nem mondhatok, olyan régóta élek ezen a földön. Sose tagadtam le a hibáimat. Nem szerettem a tökéletes embereket. Megéri, hogy bura alatt élj, csak mert attól félsz, hogy megsebesülsz? Van értelme lakat alá zárni a lelkedet, csak azért, nehogy kirabolja valaki? Éld az életet, ahogy neked tetszik. És amikor mélyre kerülsz, legyen bátorságod kimondani: Csak azért sem adom fel! Kezdem elölről! Semmi nyavalygás vagy siránkozás! Az élet szép, fiatalember, feltéve, hogy éled. Amikor vele együtt haladsz. Néha sárban, máskor meg rózsakertben. Őrizd meg az emlékeidet, és lépj tovább... Bolyongás a létünk ebben a világban. Bolyongás ég és föld között. Gyere, igyunk még egy utolsót!

Jared ​MacKade hozzászokott, hogy mindig megkapja, amire vágyik. Főleg ha a nőkről van szó. Savannah Morningstar azonban feladta neki a leckét. igaz, hog a hölgy lélegzetelállító jelenség, de a viselkedése hagy némi kívánnivalót maga után. Sikerül az őrületbe kergetnie a férfit, ráadásul még a büszkeségét is alaposan sárba tiporja. Márpedig ha egy MacKade büszkesége csorbát szenved, kő kövön nem marad.

When ​you've dedicated your life to your children, what happens when they grow up? Rachel loves being at the centre of her large family. She has devoted herself fiercely to bringing up her three sons, but at their childhood home on the wide, bird-haunted coast of Suffolk, Rachel finds that her control begins to slip away. Other women - her daughters-in-law - are usurping her position. They have become more important to her boys than she is. A crisis brings these subtle rifts to the surface. Can there be a way forward, if they are to survive as a family? “Infallibly elegant... All this lies beneath the sparkling, well groomed surface of a novel which could quite easily be read as a light diversion for an idle afternoon. But look more closely and something as grim as Greek tragedy is played out around the cosy family dinner table” DAILY TELEGRAPH “Wonderfully observed and readable” THE TIMES

Németh ​László életművében jellegzetes és jelentős szerepet játszik az önéletrajz és az önértelmezés. S talán az átlagosnál is többet foglalkozott e regényével és a hódmezővásárhelyi évekkel, amelyek a témát is adták, s a megírást is kikövetelték. A szerző legkedvesebb regénye egyben a 20. századi magyar történelem első fél évszázadának hiteles krónikája is!

A ​félárva, zárdában nevelkedett Idának az apja, Ó Péter borkereskedő gazdag hozománnyal, hirdetés útján keres férjet: sürgősen szabadulni akar leányától, hogy továbbra is szabados életmódjának hódolhasson. A leendő férjnek életmentő a pénz, hisz tehermentesítheti vele nővére birtokát, s jómagának is alkalma nyílik festői ambíciói megvalósítására. Az esküvő előtt Balogh Csaba és Ó Ida megfogadja egymásnak: üzleti alapú és szigorúan formális házasságukat egy esztendő múltán felbontják...

Ravasz ​csellel csalogatja vidéki birtokára marakodó családtagjait Annette Byrne. Vendégei be is állítanak, de az idős asszony béketerve nem sok sikerrel kecsegtet. Fiai megkeseredtek a világ erkölcsi romlása láttán. Egyik unokája a válás küszöbén, a másik szülei tiltása ellenére ment férjhez, s ez árnyékot vet házasságára. Barátságtalan, gyűlölködő hangulatban indul a szerencsétlen találkozó, de egy baleset szemvillanás alatt átalakítja a helyzetet. Megdöbbentő családregény Belva Plain műve, amely engesztelésről, szeretetről, szerelemről és megbocsátásról szól, no meg a bátor és büszke mátriárkáról, aki megpróbálja kibékíteni háborúskodó gyermekeit.

Iris ​nagyanyja, Bertha temetésére érkezik a kis német faluba. A szertartás után kiderül, hogy ő örökölte az asszony házát. A régi szobák és a kert, ahol mintha megállt volna az idő, azonnal felidézik Irisben a gyermekkori emlékeket és a réges-régi családi történeteket. Ezen a helyen született és halt meg Bertha, itt nőtt fel három lánya, és itt nyaraltak minden évben az unokák, Iris és Rosmarie. A ház azonban nem csak boldog, békés, nyugodt időkről mesél; a család múltja tele van szerelemmel, csalódással, hazugsággal, tragédiával és titokkal. Minél több időt tölt Iris a házban, minél több dologra emlékezik vissza, annál több homályos és elhallgatott eseményre derül fény, annál több megfejtésre váró titok bukkan elő a múltból. Irisnek meg kell tudnia, ki volt Bertha igazi szerelme, tényleg náci volt-e a nagyapja, miért nem ment férjhez soha a nagynénje. Ám legfőképpen arra kell választ kapnia, mely események vezettek Rosmarie tragédiájához, s mit akart mondani neki a lány halála előtt. Miközben Iris a múltat faggatja, saját életét is másképp látja, és rájön, hogy a sorsa elől ő sem menekülhet…

1945 ​kemény tele. A havas síkságon végeláthatatlan szekérkaravánok szállítják a Kelet-Poroszországból menekülő németek tízezreit. A nők az éhségnél és a hidegnél is jobban rettegnek a nyomukban lévő oroszoktól... A krimiszerűen izgalmas kisregény kamasz fiú hőse csak annyit tud, hogy az ő szülei is az elüldözöttek között voltak, s anyja - akivel útközben "valami szörnyűség" történt - a riadt kavarodásban egy idegen nő kezébe nyomta egyéves kisfiát, Arnoldot, s Arnoldnak, a szülők szeme fényének nyoma veszett. A háború után született öcs elbeszéléséből bontakozik ki a a parasztcsalád - a komor apa, a depressziós anya - további sorsa is: az egyre nagyobb autókon lemérhető gazdagodás és az éveket végigkísérő szüntelen keresés, szinte rögeszmés nyomozás az eltűnt kisfiú után. Felcsillan a remény: egy gyermekotthonban rábukkanni vélnek Arnoldra, hosszadalmas orvosi, genetikai, antropológiai vizsgálatok következnek a vérségi kapcsolat bizonyítására, illetve kizárására. A remény azonban szétfoszlik, s az apa hirtelen halála után nem sokkal, az elbeszélő kamasz gyerek számára érthetetlen fordulattal véget ér a keresés is - számunkra pedig nagyon is érthető véget ér maga a történet.

Daniel ​Katz harmincnégy éves; valósággal berobbant a finn irodalomba. Mély humorú, okos iróniájú regénye egy család három nemzedékének krónikáját meséli el. A történet Polock városától keletre, egy kis faluban indul. Innen kerül Benno nagyapa a kronstadti katonaiskolába, ahol ő lesz a legkisebb tengerész: 150 cm. Az egyébként atlétaerejű fiatalember levelezés útján ismerkedik meg későbbi feleségével, s csak az első találkozásnál derül ki, hogy a fénykének csaltak: a fiú apróka, a lány viszont igencsak megtermett... Az ő meg a gyerekeik, unokáik történetét meséli el Daniel Katz. Csodálatos humora és öniróniája Solem Alechem-i magasságokba emeli.

Párizsban ​van, a Szajnára fut ki. Harminc méter hosszú és két lépés széles, olyan, mint egy sötét, keskeny hegyszoros. Hontalan orosz bankár és spanyol anarchista, litván tanár és görög kereskedő, és még egész sor száműzött lakik errefelé. Közöttük és velük pedig egy magyar munkáscsalád él itt, és nem is él rosszul. Szorgalmasak és életrevalók, a gyerekek francia iskolába járnak, úr lesz belőlük. Életük egyszerű volna és tiszta, és a hontalanság csöndes bánatában is megbékélt, ha időről időre közbe nem szólnának a nagyvilág történései. De közbeszólnak. Hol egy királyt ölnek meg, hol más világrengető esemény történik, és a politikai földrengés mindig a kisemberek házát dönti össze. Magyarok külföldön. Nem primadonnák, akik diadalmasan térnek haza, csak józan, dolgos, szerény emberek. Történetük kicsit mégis Európa tizenöt évének története. (Az 1936-os első kiadás fülszövege)

A ​kötet két nagy, önálló részből áll. Az első rész (A nagy család) a magyar olvasó számára ismeretlen világba vezet el: a század első két évtizedének patriarchális-provinciális kazak világába. Az író rendkívül érzékletesen idézi fel gyermekkora szokásait: a menyasszonyvásárlást, az ősök tiszteletét, a lóversenyeket, a nők jogtalan helyzetét, s lázadásukat e helyzet ellen, az esküvői és temetési szertartásokat. Írását átszövik a gyermekkorban hallott bűbájos legendák a világ elnevezéséről, a Salamonnal kapcsolatos apokrif történetek, jóízű legendák, a szép beszélgetések Leninről meg az új világról. Külön érdekessége e résznek, ahogyan Momisuli leírja a nagy család, a letűnő kazak pásztorvilág,a mohamedán vallás szigorú parancsaitól megbéklyózott élet találkozását a szovjethatalommal... A kötet második része (Mögöttünk Moszkva) katonai tárgyú írások sorozata, melyekben a szerző az 1941-es Moszkva előtti harcok történetét mondja el a résztvevő hitelességével. Szépítés nélkül mutatja be a bekerítésekből, kitörésekből, visszavonulásokból, majd ellentámadásokból álló harci periódusokat. Hitelességet a műnek a szerző rendkívüli őszintesége ad. Ez készteti Momisulit mint parancsnokot, s mint a morális kérdésekre érzékeny embert az állandó önvizsgálatra is. Személyes felelősséget érez a zászlóaljáért és - nem túlzás - a háború kimeneteléért, ezért nemcsak a katonáihoz, hanem önmagához is szigorú. Tettei és parancsai felülvizsgálására készteti őt Panfilov tábornok is, akinek gyöngéd szeretettel ábrázolt alakja újra meg újra felbukkan a Mögöttünk Moszkva írásaiban. S mellette még hány meg hány nagyszerűen egyénített emberrel ismertet meg a szerző! A könyvből döbbenetes erővel szólnak a háborús hétköznapok, az életüket nem könnyen adó, de szükség esetén hősiesen feláldozó vöröskatonák. Momisuli Baurdzsán kötete nagyértékű dokumentum, melyet vonzóvá tesz a szerző igaz embersége és egyéni hangvétele.

1997, ​Anglia: megválasztják Tony Blairt, egy ország siratja Diana hercegnőt. És minden megváltozik Charlotte, Karen és Nami életében. Egy aprócska, északi bányászfaluban járunk, Lancashire-ben, gyárak és vörös téglás sorházak között. A falu másik oldalán a mocsár. Mindenki ismer mindenkit, van templom, közösségi ház, két kocsma, üzlet, mosoda, újságos. Charlotte a rég bezárt tárnák fölött lakik harminchárom éves anyjával és nyolcvanéves nagyanyjával. A három nő élete átível az egész huszadik századon, és miközben szinte ki sem lépnek szűk közegükből, kiutat keresnek és mutatnak egymásnak az emberi élet tekervényes útvesztőjéből, melynek mindegy, hogy az egész bolygón át űz újabb kalandokra valakit, vagy a röghöz kötött testben élő szellemet csábítja, kísérti újra meg újra. Kate Long sokat tud az emberi lélekről, és leginkább az emberi kapcsolatok érdeklik. A hatások és ellenhatások. Hogyan tanulunk vagy nem tanulunk elődeink vagy a magunk hibáiból. A szerző nem fél a tragikumtól, regénye egészében mégis vidám és bizakodó. A Rossz anyák kézikönyve nem gyermeknevelési szakkönyv, de önmagáról mindenki megtudhat belőle valamit.

Alice ​az edzőterem padlóján tér magához, fején egy csúnya púppal és annak tudatában, hogy ő még mindig az a jókedvű huszonkilenc éves nő, aki nemrég kezdte el közös életét csodálatos férjével és a pocakjában növekvő első babájukkal. Teljes elképedésére azonban gyorsan kiderül, hogy az esés tíz évet kitörölt az emlékezetéből. Valójában harminckilenc éves, a mindennapokban egy nyugodt pillanata sincs, és akkor érzi jól magát, ha naponta három órát sportol, majd pedig különböző összejövetelekre jár olyan nőkkel, akiket mindig nagy ívben el szokott kerülni. Hogy az ördögben jutott idáig az élete? Hogyhogy nem emlékszik a három gyermeke születésére, sőt magukra a gyerekekre sem? Miért utálja az imádott férje, akivel ráadásul még a bíróságon is acsarkodik? És mégis mit tehetett, hogy a szeretett nővére szinte szóba sem áll vele? Új szemüvegen keresztül látva az életét, Alice nemhogy alig ismer magára, de még csak nem is kedveli azt az embert, akivé vált. Vajon lehet még újra az a nő, aki valaha volt?

Az ​Andalúz lányai egy ikerpár története. A főszereplő lányok a nyolcvanas évek Magyarországán szocializálódnak, ahol a késő Kádár-kor külső valóságával élesen szemben áll az olasz-horvát-osztrák-magyar gyökerű polgárcsalád kultúrája, és a nappali szobákban nemcsak a múlt, de néha egy-egy dédanya szelleme is kísért. A család története az egymással titkos jelnyelven beszélő ikrek egyik tagja, a festőművész Szterke életén keresztül bontakozik ki húga, a matematikus Dork élete látszólag jóval eseménytelenebb. A lányok a harmicas éveik közepére szerzik meg a sorsuk feletti irányítást.

Két ​lányt holtan találnak a faluban valamikor az 1960-as években. A harmadik még él, amikor rábukkannak, de mire odaér az orvos, a sebesült lány eltűnik. Szerelme, a fiatal rendőr évtizedek múlva, Budapesten, egy különös találkozás után jön rá az igazságra. E talányos bűnügyi történetből bomlanak ki egy családregény mozaikjai. A Jelmezbál napjainkig nyúló történetének szereplői unokák, nagymamák, asszonyok - nők. Élik az életüket, keresik egymást, önmagukat vagy épp a vér szerinti anyjukat. Elköltöznek, visszatérnek, szerelem, árulás, alakoskodás, hit és féltékenység van az életükben. Sok elmaradt ölelés, és szerencsére még több olyan, amelyik nem maradt el. Grecsó Krisztián új könyvének fejezetei önmagukban is kiadnak egy-egy képet, mintha mindegyik történet más családtag vagy szomszéd élete lenne. Az utak keresztezik egymást, és végül, bármennyire is összekeveredtek térben és időben a darabkák, összeáll a nagy, drámai egész.

Tormáék, ​az egyik família a műszaki újdonságok iránt lelkesedik, minek következtében időnként "robbanások" színesítik krónikájukat. A Bujdosók, a másik család a misztikumhoz, a holtakhoz, a szellemekhez vonzódik, akik lassanként át is veszik náluk az élők helyét, szerepét. Az elsőkötetes Bánki Éva nagyregénye majd' egy évszázad történésein ível keresztül. Az elbeszélés hátterében a huszadik századi magyar történelem rajzolódik ki, miközben két gazdag parasztfamília többgenerációs története szövődik a világesemények közé. A családok ifjabbjai (és öregebbjei) többnyire egymással esnek szerelembe, és a tiltások ellenére a románc generációról generációra megismétlődik.

- ​Na menjél! - Megyek. De ezt el akartam mondani. Hogy éppen olyan vagy, mint az Anna! Neked az egész élet csak egy téma. Egy nagy téma. De mi élünk ebben a rohadt életben, érted! Mi ebben élünk, és ebbe döglünk bele! Érted!? A jó, édes anyádat, érted!? Köszönés nélkül belépett a liftbe, magára csapta a vasajtót. Gold Jenő visszament a lakásba, be a szobába, a kuckóba, papírt kapott elő, lejegyezte gyorsan: "Neked az élet csak egy téma... olyan vagy... De mi élünk..." Betette a cetlit a fiókba, ment ki mosogatni. Mosogatás közben arra gondolt, ez még jó lehet fülszövegnek is egyszer.

Arundhati ​Roy harminchat évesen maradandó regényt alkotott. A siker titka valószínűleg az az egyszerű tény, hogy a könyv remekmű; fülledt érzékiséggel telített, letehetetlen krimi, mely kíméletlen pontosságú képet fest India titokzatos világáról - a kasztrendszerről, az asszonyi sorsról, a kommunizmusról, a brit uralom örökségéről. A regény egy viszonylag előkelő, kéralai szír keresztény család összeomlását írja le - egy reménytelen szerelem történetét, amely elkerülhetetlen tragédiába torkollik, s mindent és mindenkit magával sodor a pusztulásba. A hősnő, a szépséges Ammu elhagyja részeges férjét, s hazaköltözik családjához, hogy otthon nevelje két gyermekét, a hétéves ikerpárt. Ammu csodálatos anya, akiért rajonganak a gyermekei. Ám vannak olyan pillanatok, amikor titkon fellázad sorsa, a magányra ítélt, önfeláldozó anyuka sorsa ellen, és megszegi a törvényeket, amelyek előírják, hogy kit kell szeretni. És hogyan. És mennyire. A cselekmény körbe-körbe forog a tragédia, a szerelem beteljesülése és az azt követő katasztrófa éjszakája körül: Ráhel és Eszta hol huszonöt év távlatából néznek vissza az eseményekre, hol tehetetlenül sodródnak velük az ismeretlen felé. A megrázó két hét története lassan, csapongva bontakozik ki és éri el a feszültség csúcspontját: a legfontosabb eseményeket az író a könyv utolsó oldalaira sűríti, s addig hagyja, hogy az olvasó izgatottan keringjen a különböző idő- és érzelmi síkok labirintusában.

Salinger, ​aki 1951-ben megjelent első, és azóta is egyetlen regényével, a Zabhegyező-vel vált kultikus íróvá a hatvanas években, később egy sor novellával bizonyította kimagasló írói kvalitásait. Az író Kilenc történet című novelláskötetének egyik darabjában. Ilyenkor harap a banánhal, kezdett bele az excentrikus Glass család történetébe; életműve további részében ennek kibontására vállalkozott. A Franny és Zooey két hosszabb történet egy testvérpárról. Franny, a végzős kollégista egy hétvégén barátjával találkozik, és az összeomlás határára kerül, annyira elégedetlen a fiúval, önmagával és általában az élettel. Bátyja, Zooey, a tévében szereplő színész ez után a katasztrofális hétvége után a maga érzékeny módján megpróbálja megvigasztalni, s ennek történetét bátyjuk, Buddy (Salinger alteregója) írja meg. A kötet a nagy virtuális Salinger-regény, a soha el nem készült Glass-krónika egyik mozaikja, amely utoljára több mint tíz éve jelent meg magyarul.

Az ​író első regényével, A fehér gárdával indítjuk útjára hatkötetes Bulgakov-sorozatunkat. A regény 1922-24 között íródott, cselekménye a Városban, azaz Kijevben játszódik, 1918 végén és 1919 elején, a polgárháború legkritikusabb időszakában. A városban a németek, a hetman egyégei, a fehér tiszti osztagok, Szimon Petljura szabadcsapatai, majd a bolsevikok küzdenek a hatalomért. Tombol az erőszak, fosztogatnak, progromokat rendeznek, teljes a káosz. Ebben a káoszban próbálják megőrizni a polgári életformát, a tiszti becsületüket, a kultúrát a Turbin család tagjai, akik szüleiket már elveszítették. Mind a három testvér, Jelena, Alekszej és Nyikolka, valamint barátaik és hozzátartozóik is válaszút előtt állnak. Magánéletük viszonylagos békéje és monarchista meggyőződésük képviselete között kellene választaniuk. A történelem azonban arra kényszeríti őket, hogy beismerjék erőtlenségüket, s rájöjjenek arra, hogy immár nem lehetnek cselekvő részesei a zavaros időknek, a szabad választás jogáról végleg le kell mondaniuk. A fehér gárda fő motívuma az Apokalipszissel kapcsolatos, így Bulgakov regénye is egyike azon, közvetlenül a forradalom után íródott műveknek, melyek a bekövetkező új korszakot mint apokaliptikus kataklizmák sorozatát értékelik. A démonikus elem, amely az író fő művében, A Mester és Margaritában központi helyet foglal el, szintén megtalálható ebben a regényben. Itt a rossz a történelemben rejtőzik, megtestesítője Petljura, a zavar fő kiváltó oka, az esztelen, szörnyű, nacionalista lázadás vezetője, akiről legendák terjednek, A regény végére kiderül, hogy Petljura egyáltan nem mítosz, hanem a véres valóság, holttestek sora bizonyítja létét. Bulgakov 1925-ben megírta a regény színpadi változatát is, melynek bemutatójára A Turbin család napjai címen 1926 októberében került sor a Művész Színházban. A fehér gárda 1960-80-as években készült orosz kiadásaiból - a magyar fordítás az 1966-os orosz verzió alapján készült - több, az uralkodó ideológia számára kínos bekezdést kihagytak. Ezeket a bekezdéseket helyreállítottuk, s ugyancsak közöljük a mű zárófejezetét, melyet az író 1925-ben adott át közlésre, s amely Oroszországban csak 1988-ban, a Novij mir folyóiratban jelent meg.

"...Ma ​van az utolsó este. Szeptember, minden gyerek elutazott már, a levegőben olajcserje illata. Holnap visszamegyünk Milánóba. Képzelem, micsoda utazás lesz, öt macskakölyökkel, nyolc kutyakölyökkel - a szüleiket és a gazdikat nem is számítva -, a szent és sérthetetlen mancsokkal és farkakkal, valamint nyavalyás és mindent elárasztó tengeribetegségükkel egyetemben. Anyám a rémes utazási migrénjével, apám a rémes utazási neurózisával. Már áll a bál a csomagok miatt, a szokásos dolgokon folyik a vérre menő vita... ...A dolgok, ahogy jönnek, el is múlnak, menthetetlenül... Bruna menyasszony, Maurizio egyetemista (még nem tudja, anatómus, fizikus avagy matematikus lesz-e, persze azon kívül, hogy jazz-zenész, bodhisattva és tűzisten), megint vége egy nyárnak. És én? Se kicsi, se nagy, félig szerelmes, félig nem, és még mindig a csillagokat kérdezgetem, de nem tudnak mit mondani..." Bizony, felnőnek a gyerekek: a bohém család Nicolettája, a "Kicsi" sem selypít már, és kevesebbet verselget. Csak a tóparti nyarak varázsa örök - és változatlanul mulatságosak és meghatóak a bohém Gamberini család aprajának-nagyjának viszontagságos mindennapjai; annak az olvasónak is, aki már ismeri Csupacsont mamát és háza népét, annak is, aki most ismerkedik velük.

Ahogy ​hajdanán Bambi, a népszerű állatregény hőse bársonyos bundájú kis őzgidából erős és okos bakká nőtt, úgy érik felnőtté a szemünk láttára két gyermeke, Genó és Gurri egyetlen év leforgása alatt. Anyjuk, a szelíd Falina oltalmazza őket, miközben fajtájuk életének szabályait tanulják a gyönyörű és könyörtelen természet ölén. Ám életüket vérengző vadak fenyegetik, és náluk is veszélyesebb Ő, az ember, aki néha távolról öl a Dörgőkézzel, máskor viszont a jóságos gondviselés szerepében lép fel. Nehéz volna e rejtelmek közt eligazodni, de Bambi, aki az erdei őzek fejedelme lett, messziről figyelemmel kíséri gyermekei életét, védi, neveli és oktatja őket. Mire letelik az esztendő, a félénk és túl óvatos Genóból bátor bak, a kis család elismert feje lesz, aki így vidám és vállalkozó szellemű kis húgával, Gurrival együtt végre önálló életet kezdhet. A regényt Stark Ferenc fordításában, Szecskó Péter rajzaival ajánljuk új olvasóinknak, és azoknak, akik szívesen izgulták végig Bambi izgalmas kalandjait is.

"Ez ​volt az évad legjobb regénye!" - kiált föl Harry Hansen, aki a legnagyobb amerikai lapok kritikáját tolmácsolja ezzel a megállapítással. "A közönség és a kritikusok valószínűleg eldöntik majd - írja Laurence Stallings -, hogy Pearl S. Buck könyve volt a könyvpiac legjobb regénye: a "New York Times" pedig kijelenti, hogy Az édes anyaföld fényesen beváltott minden ígéretet, amit a legoptimistább várakozás fűzött a könyvhöz. Van stílusa, ereje, átütő összefüggése és megvan benne a drámai valóság meggyőző hatalma. Mélyenszántó bonyodalma nem annyira a kínai élet külső formáit fitogtatja, mint inkább az általános, emberi élet jelentőségét és tragédiáját vetíti elénk, amit a földkerekség minden részében és minden idejében átélt és átél még ma is az emberiség."

Set ​in the rich farmland of the Salinas Valley, California, this powerful, often brutal novel, follows the interwined destinies of two families - the Trasks and the Hamiltons - whose generations hopelessly re-enact the fall of Adam and Eve and the poisonous rivalry of Cain and Abel. Here Steinbeck created some of his most memorable characters and explored his most enduring themes: the mystery of indentity; the inexplicability of love, and the murderous consequences of love's absence.

Hát ​valóban megtörtént mindez? Itt, az Egyesült Államokban? És velünk? A szíriai halászcsaládból származó Zeitoun Abdulrahman hosszas vándorlás után köt ki New Orleansban, ahol építési vállalatot alapít, és tisztes vagyont gyűjt. Feleségül vesz egy elvált amerikai asszonyt, aki egy fiút hoz a házasságba, majd három kislányt szül. 2005-ben a Katrina hurrikán erre a rokonszenves, egyszerű családra is lesújt. A hivatalos felszólításnak engedelmeskedve Zeitoun felesége a gyerekekkel együtt elhagyja a várost, ő azonban marad. Küldetést érez: emberéleteket akar menteni, hogy lerója háláját választott hazája, imádott városa iránt. Ám egyszer csak eltűnik, és a család egyre borúlátóbb a sorsa felől. A hírek a kihalt városban dúló rablóbandákról, gyilkosokról, gyújtogatókról szólnak. A valóság azonban minden képzeletet felülmúl. A New Orleansba özönlő, fegyelmezhetetlen „rendcsinálók”, katonák, rendőrök, nemzeti gárdisták egy különítménye saját házában fogja el Zeitount és három társát, akiknek egyike szintén arab. Csak amikor már ott sínylődnek a Guantánamo mintájára épült szabadtéri ketrecben, derül ki, hogy fosztogatással és terrorizmussal, aktív tálib szimpátiával gyanúsítják, ami 9/11 után, egy katasztrófa közepette, végzetes lehet.

Paul ​Manning hitetlenkedve nézi hirtelen elhunyt hitvesét, akiben Leah az elvesztett nővért siratja. De túl sok tennivaló vár rájuk ahhoz, hogy csak gyászoljanak: a megözvegyült férfinak egy csecsemő kislányról és a négyéves ikrekről is gondoskodnia kell. Bár Leah minden este megérkezik, hogy ellássa vigasztalja a gyászoló családot, a férfi az összeomlás szélére jut. Elfogadja hát sógornőjének javaslatát, aki munkahelyéről kilépve a félárvák főállású pótanyja lesz. Paul egyre jobban vonzódik a lányhoz, s mivel Leah sem tud ellenállni a férfinak, mindnyájuk számára a házasság tűnik a legjobb megoldásnak. Oldódik a gyász, erősödik a szerelmük. Vajon ennek fénykörében az egész család boldogságra lel?

Az ​élet kilencedik évtizedében elkerülhetetlen a múló idővel való szembenézés: az író makacsul kitért minden, kamasz, majd fiatal felnőtt életére irányuló kérdés elől. Most feltöri a hallgatás pecsétjét, elég öreg már ahhoz, hogy ne szégyelljen semmit, ami vele és övéivel valaha megesett: egyetlen tanúja önmagának, családját behörpölték a temetők, senki érzékenységét nem bánthatja már nyíltságával, még felnevelő iskolája, az államosításból visszanyert és részleteiben rekonstruált Dóczy is csak épületében emlékeztet hajdani önmagára, a kisasszonygyár megszűnt, emlékeit őrzik csak, akik még ismerték olyannak, amilyen volt. Az író szomorúan szabaddá vált ahhoz, hogy végre elkezdje kétrészes életrajzi regénye megírását, az olvasó most az első részt kapja kézhez. Hogy az életregénynek, amely most az olvasók elé kerül, miért az a címe, amelyről okkal hihető, Beethovent vagy korát idézi, egyszerű magyarázata van: a parányi mestermű szöveg nélkül készült, a két érdekelt, a mester és Elise nyilván tudták, mit beszélnek a hangjegyek, mi csak találgathatjuk, pedig a dallam mond valami határozottat, amely szóval, beszédben rekonstruálható. Anyám szerint az emberiség milliárd és milliárd Eliséből áll, s mindegyikük kihallhatja Elise dalából a neki szóló személyes üzenetet, kérdést vagy utasítást, ami Elisének, annak az eredetinek is mondott valamit, de mond nekünk is, mindenkinek közülünk, aki hajlandó így némán eldúdolni a dalt és kiszűrni belőle, mire kér tőle állásfoglalást a mester. Én úgy éreztem, Beethoven azt kérdezi fiatal magamtól: "Mit felelsz, ha választ kér a Kor? Hallgatsz? Vagy szólsz?" Én szóltam: egy teljes írói életmű igazolja vissza. A két regény elmondja a világ és saját életem alakulását 1917 és 1939 között, a Trianon és a második világháború közti időszak már jelzi a benne élő szörnyetegek készülő lábnyomait, amelyek súlyát egyén és emberiség fájdalmasan viseli máig. Az Ágyai Szabók annak az ágának, amelyből születtem, halálommal nincs folytatása. Örökösömről személyéhez méltó módon gondoskodtam, ahogy a városról is, ahol először érintette arcomat a pusztai szél. Adósa én már csak annak vagyok, aki bizalma, szeretete, érdeklődése holtomig elkísér, hadd ajánljam eddig fel sosem tárt esztendőim végre rögzített történetét az Ismeretlen Olvasónak. Hallja ki csak ő is Elise szövegtelen dallamából a neki szóló üzenetet, ahogy a most megjelent első regény főszereplője, Cili értette, mit közöl a nagy titkok közül vele a mester, miért mondatja vele a dallamhoz ezt a szöveget: "Gondolj rám, ha egyszer nem leszek. Sokszor. Sokszor." Az író is ezt kéri az Ismeretlen Olvasótól, mert egyszer emlék lesz ő is.