Ajax-loader

'20. század' címkével ellátott könyvek a rukkolán

 


Junior ​Branson, a Krédó Egyháza elnevezésű szekta utolsó életben maradt tagja eltérít egy repülőgépet, és miközben a halál felé száguld, elmeséli történetét a fekete doboznak. Gyermekként szakadt ki megszokott közegéből, kikerült a "külvilágba", ahol alantas munkákból tartotta fenn magát. Rabszolgaként dolgozott - egészen addig, míg családja és hittársai tömeges öngyilkosságot elkövetve átléptek az Üdvözülés kapuján. Junior a figyelem középpontjába kerül, s észre sem veszi, hogy az újdonságra örökké éhes média szteroidokkal felturbózott prófétát csinál belőle. A Brad Pitt és Edward Norton nevével fémjelzett Harcosok klubja című kultfilm alapjául szolgáló regény szerzője, Chuck Palahniuk ezúttal is különleges, eszelős karaktereket mozgatva mutatja be az emberi természet és a fogyasztói társadalom visszásságait. Játszi könnyedséggel, sajátos stílussal teremt olyan miliőt, mely egyszerre vonzó és taszító, ámulatba ejtő és megbotránkoztató. A könyv tizennyolc éven aluliak számára nem ajánlott! A Harcosok klubjának megalapítója Chuck Palahniuk.

"Ami ​történt, az nem volt más, mint a hagyomány által szentesített rituális emberölés. Hiszen a nők élete amúgy sem számított sokat és régóta bevett szokás, hogy a család szégyenét az asszony vérével mosták le." Elizabeth Kim sorsa is a borzalmak éjszakájával kezdődik, ahol a becsületbeli ügy nevében rokonai a szeme láttára anyját felakasztják egy kis koreai faluban. Meggyilkolják, mert megbocsáthatatlan bűnt követett el, lefeküdt egy amerikai katonával és megszülte lányát, a törvénytelen gyermeket. A felfogás szerint még halottnak lenni is jobb, mint ami ő volt "honhyol" vagyis olyan nőnemű lény akinek sem neve, sem születési dátuma nincsen. Az árvaházba kerülése, a borzalmak sokasága, az örökbefogadás tortúrái egy gyermektelen amerikai családnál mind-mind szenvedéseit és fájdalmát fokozták. Az életet jelentő kiút csak egy újabb megpróbáltatás, amely azonban meghozza számára a végső biztonságot. "Megrázó, szívszorító elbeszélés egy nő bátorságáról, az anyai szeretetre való vágyódásról, az előítéletek és tragédiák fölötti nehezen megszerzett győzelemről." (Arthur Golden - Egy Gésa emlékiratai c. könyv írója) Tízezer könnycsepp a szenvedésről, tízezer könnycsepp az emberi akaratról, a megbocsátás erejéről, mely túlél, legyőz mindent, és kivívja csodálatunkat.

Mennyi ​mindent vár Illés Bori attól a májusi vasárnaptól, amelyen betölti tizennegyedik évét! Úgy érzi, ez a nap határkő lesz életében, ettől a naptól fogva nagylánynak tekintheti magát, s nagylánynak tekintik a felnőttek is. De a várva várt tizennegyedik születésnap csak csalódást, keserűséget tartogat Bori számára. Az igazi születésnap, amely véget vet a gyermekkornak, nem esik egybe a naptár szerinti születésnappal. Váratlanul érkezik a kislány életébe az első komoly próbatétel, amely eldönti: nagylány-e már Illés Bori, kiérdemli-e a felnőttek bizalmát. Szabó Magda kitűnő regénye az igazi születésnap történetét meséli el a fiatal lányolvasóknak.

A ​nyolcadikos Krisztina álarcosbálra készül: fontos nap ez az életében. Cigánylánynak öltözve, álarcosan és minden eddigi kötöttségtől szabadulva arra készül, megkéri feleségül kedves tanárnőjét édesapja számára... Krisztina árván nőtt fel, édesanyja a háború alatt meghalt, és tudja, hogy édesapja és a tanárnő szeretik egymást, csak a körülmények és a felnőttek érzékenysége megakadályozza kettőjük kapcsolatának kiteljesedését. A szerző egyéb könyveire is jellemző izgalmas fordulatok, plasztikusan megformált jellemek sora teszi élvezetessé ezt az újabb olvasói nemzedékek körében is sikeres lányregényt

Ginát, ​az elkényeztetett pesti lányt 1943 őszén tábornok apja felpakolja és minden magyarázat nélkül elszakítva megszokott környezetétől egy vidéki református leánynevelő intézetbe viszi. Az árkodi Matulában egyedül maradó kislányt teljesen letöri a szépségtől mentes purintán környezet, ami annyira más, mint amihez hozzá volt szokva, hogy egyszerűen képtelen elfogadni helyzetét. Összevész osztálytársaival, s szökésre készül. A balul sikerült akció után azonban az apja felfedi előtte az igazat, s ezek után Gina önként vállalja a rabságot, s miután kibékül a többi ötödikessel is, 19-en lesznek testvérek, sőt már ő maga is kezd hinni a helyi legendákban. Például a Matula kertjében álló szobor, Abigél varázserejében, aki ha nagy bajban hozzá fordulnak a lányok mindig segít. De a háború és az ezzel járó változások egyre közelednek, s talán a vastag falak se lesznek sokáig biztonságosak egy olyan gyermek számára, akinek Vitay tábornok az apja.

Norman ​Mailer 1948-ban, a világégés után alig három évvel, mindössze huszonöt évesen jelentette meg az amerikai próza egyik csúcsteljesítményét, a világirodalom egyik legkiválóbb háborús regényét. Az amerikai haditengerészet arra készül, hogy visszafoglalja a japánoktól a csendes-óceáni Anopopej szigetét. Irdatlan hadiapparátus kíséretében hatezer katona száll partra. Megkezdődik a hetekig tartó véres küzdelem a dzsungel poklában. A parancsnok óvatos stratégaként nem sieti el a sziget teljes visszafoglalását. Felettesei igencsak szorongatják már tétovázása miatt, amikor az események váratlan fordulatot vesznek… Mailer regénye azonban nem csupán egy izgalmas hadművelet története. Az amerikai társadalom legkülönbözőbb rétegeiből verbuvált katonák kiváló lélektani készséggel ábrázolt tragédiájából, a tisztikar ádáz torzsalkodásainak a történetéből feltárul a mindenkori háború igazi arca: amely nem babérkoszorút termő hősi viadal, hanem emberhez méltatlan, kényszerű önfeláldozás. Az immár 84 esztendős világhírű szerző legutóbbi könyve Várkastély a vadonban címmel nemrég látott napvilágot, amelyben egy a sátán szolgálatában álló ördög meséli el Adolf Hitler gyermekkorát, a rettegett zsarnok bűneinek elapadhatatlan forrását.

"A ​szexuális élet nem magánügy", hirdette Hitler. A németek intimszférájában is diktálni akart a "homo germanicus" szaporítása céljából. Ezeréves birodalom vágyálma lebegett előtte, szép, ép, dolgos, a nemzetiszocialista erkölcs díszére váló árja németek hazája. A hatalomátvétel után a rezsim megannyi intézkedést hozott a kívánt cél érdekében: szorgalmazták a korai házasságot, betiltották az óvszer használatát, halálbüntetéssel fenyegették meg a magzatelhajtó árja nőket. Az új rend nem győzte ostorozni a "degenerált" Weimari Köztársaságot. A nyárspolgári prüdéria ugyanúgy szálka volt a szemükben, mint a kommunista "feslettség". A zsidókat, cigányokat, a fogyatékkal élőket, a homoszexuálisokat és a rendszert bírálókat "népellenes"-nek, megsemmisítendőnek deklarálták. S úgy tervezték, hogy a "végső győzelem" után bevezetik a többnejűség intézményét. A rettentő ideált a háború valósága szertefoszlatta: a harsogó propaganda a német nők szülési kedvét nem növelte, csupán eltussolta a rezsim család- és nőpolitikájának kudarcát. Anna Maria Sigmund a nácizmus női arcának kiváló ismerője: ez a kötete is elfogulatlanul és hitelesen feltárt sötét titkok tárháza. A fordítást szakmailag ellenőrizte Kalakán László.

1939, ​a náci Németország A Halálnak sohasem volt még ennyi dolga, de ő már tudja, hogy ez még csak a kezdet. Mert a Halál bölcs és kíváncsi, szeretne mindent tudni az emberekről. Együtt is érez velük, ha csak ideje engedi. Ő meséli el ezt a történetet, amely egy német kislányról, Lieselről, a családjáról és a barátairól szól. Meg fanatikus németekről. És egy zsidó fiúról, akit a háború alatt egy pincében rejtegetnek. Liesel imád olvasni, és ha csak teheti, könyveket lop. De a legkedvesebb könyve az, amit a pincében rejtőzködő zsidó fiú ír neki. És egyszer csak hullani kezdenek a bombák. 2005-ben jelent meg az ausztrál író regénye, amely az egész világon bestseller lett, és számos díjat nyert el. 2013-ban mutatták be a belőle készült filmet Brian Percival rendezésében. Zusak könyve már most klasszikus: megható, elgondolkodtató, felejthetetlen.

1944. ​október 15-én öt magyar katona megszökik a frontról. Csak ők maradtak életben a századból, amely annak idején a keleti hadszíntéren kezdte meg tragikus sorsát. Parancsnokuk, Türr Pál főhadnagy, már csak egyet akar: Túlélni a háború utolsó hónapjait biztos rejtekhelyen. Kalandos menekülésük során felvesznek kocsijukra egy sebesült angol pilótát, egy öreg munkaszolgálatos cigányt s egy gyönyörű fiatal lányt, Olgát, aki zeneakadémiai növendék, s családja elől szökik, nem akar nyugatra emigrálni. Zuárd atya, az emberséges rendfőnök jóvoltából egy premontrei rendházban lelnek biztosnak látszó menedéket. Itt, a rejtőzködés nehéz, idegfeszültséggel teli heteiben bomlik ki a regény konfliktusa a kommunista Szojka gépkocsivezető és Türr főhadnagy között. Dönteniük kell: segítenek-e kiszabadulni a kolostor alatti völgybe hurcolt politikai foglyoknak, vagy végzetükre hagyják őket? Türr főhadnagy a végsőkig ragaszkodik vélt igazához. Nem akar részt venni az akcióban, mire három embere az ő akarata ellenére kísérli meg a kiszabadítást. Vállalkozásuk és az ezt követő drámai eseménysor a regény csúcspontja. A kolostor csöndjében ébredt szerelem – Türr főhadnagy és Olga szerelmének – finom rajza szövi át az izgalmas cselekményt, amelynek minden részletére rányomja bélyegét a kor és az ellentétes akaratú emberek előbb alig észrevehetően izzó, majd kirobbanó feszültsége.

"Négy ​hetet töltöttem Ausztráliában ezzel a két többé-kevésbé ismert sportemberrel. Kis remekművemben lerántom róluk a leplet, bevilágítok lelkük legsötétebb zugaiba. Vagyis - régi jó szokásomhoz híven - embert csinálok belőlük. Igaz, hogy most visszafelé. Mert eddig hősök voltak." "Ez a fércmű hallatlanul mulatságos és tökéletesen igaz. Csak két bökkenő van a dologban. Hogy ami igaz benne, az nem mulatságos, ami pedig mulatságos, az nem igaz. Ha jól számolom, ez fentnevezettnek már a hatodik kötete magyar nyelven. Szegény hazám!" "Még mondják, hogy a bunyósok hülyülnek meg vénségükre! Én időben megkaptam ennek a kötetnek az anyagát. Bevallom, amíg csak le nem tettem, egyfolytában harsányan röhögtem. Egyszer majd talán el is olvasom. A szerzőt mindenesetre megkérem, ha netán újra írni akar rólam, adjon előbb egy ötvenest. Mert ingyen nem ütök!" "Sosem jártam Ausztráliában, de hát Dante sem járt a pokolban. A társszerzőt angolul úgy mondják: "ghost-writer" - szellem-író. Ez megmagyarázza, miért vállaltam az együttműködést. Hogy valami szellem is legyen ebben a kötetben. Egyébként, ha négy főszereplő közül három világklasszis - már nem rossz arány. Az utókor majd eldönti: melyikünk nem az."

Covers_164375
Csontváry-emlékkönyv Ismeretlen szerző
0
5

A ​Csontváry-festményeket megvásároló és évtizedeken át féltve őrző Gerlóczy Gedeon építészmérnök gyűjtötte össze azt a nagy írásos anyagot, amelynek alapján Németh Lajos, a művész munkásságának legjobb ismerője megszerkesztette a kötetet. Áttekintést kapunk itt a Csontváryról szóló irodalomról éppúgy, mint Csontváry saját írásairól.

"– ​Vajon mi lett a gyerekkel? - Kételkedsz benne, hogy elrabolták? - Minden arra vall, mégsem tudom elhinni, hogy gyermekrablásról van szó..." Épp egy profi módon kitervelt bűntényt leplez le rövid, bravúros nyomozás után a helyszínen Apostolescu százados, de még nem is kattanhat mindegyik bűnös kezén a bilincs, amikor már új üggyel bízzák meg felettesei. Egy négyéves gyerek eltűnik, s a századosnak versenyt kell futnia az idővel, hiszen az elrabolt kisfiú élete a tét. Mi a gyermekrablás indítóoka? Először azt kell megtalálnia Apostolescu századosnak. S mikor ezt megtalálja, akkor felkomorlik előttük egy szenvedélytől eltorzult, patologikus személyiség...

A ​klasszikus író nagyszerű válogatásával egyszerre szólította meg a "két hazát élők " gyermekeit odakint az Újvilágban és itthon az Óhazában a történelem-felejtő generációk fiait-lányait. E szép kiállítású kettős könyv lélekmentő, nemzetmentő olvasmány: "Isten kardja csak akkor csillog majd újra, és vezeti győzelemre megint a hunok s magyarok ivadékait, amikor egyek lesznek újra, mint a hajdani időkben, egy szándék, egy akarat, egy cselekedet, Öregisten parancsa szerint."

Egyszer ​régen, valamelyik másik világban, Delainben élt Roland király. Nem volt különösebben jelentős uralkodó, de béke és nyugalom honolt a birodalmában. Telt-múlt az idő, a király haja őszbe csavarodott, s bizony gondoskodnia kellett utódról. Nőül vett egy kedves, jólelkű ifjú nemeshölgyet, Sashát, kitől két fia született, Peter és Thomas. A fiúk csepredtek, tanultak, elsajátították mindazt, amit a hercegeknek kell, hogy majdan az idősebbikből jó király váljon, s a fiatalabb mindenben támasza legyen. Hanem ott élt az udvarban Roland fő tanácsadója, Flagg, a nagyhatalmú varázsló, maga a megtestesült gonosz. Ő bizony nem akarta, hogy béke és nyugalom legyen - feltett széndéka volt, hogy feldúlja a birodalmat, háborút és viszályt szít, mert csak akkor érezte jól magát. Intrikált és ármánykodott, merényletet követett el a fiatal királyné ellen, rontást hozott az emberekre. Sasha halála után ő vette a kezébe a hercegek nevelését. Peter határozott jellemű, daliás ifjúvá serdült, akire a kevésbé jó képességű, előnytelen külsejű Thomas mindig féltékeny volt. Ezt használta ki a sötét lelkű Flagg aljas terve megvalósításához: csapdát állít Peternek, eltávolítva ily módon az útból, s midőn a gyenge Thomas lesz a király, ő kedvére mozgathatja, mint egy bábot, s megvalósíthatja a baljós álmát, a káoszt... Nem véletlen, ha ismerős neveket fedez föl a történetben, Kedves Olvasó, mert Stephen Kingnek ebben az izgalmas, fordulatos fantasymeséjében kissé mintha a Setét Torony világában járnánk, ahol a jó és a gonosz erők vívják igazából soha véget nem érő harcukat... Európa Könyvkiadó, 2006

M. ​Hrabovszky Júlia - a lassan feledésbe merült írónő nem csupán azért érdekes emlékiratszerző, mert Márai Sándor nagy-nagynénje, hanem azért is, mert nyitott, fogékony asszony, aki hosszú élete során - a 19. század közepétől a 20. század közepéig - nagyon sok történelmi és társadalmi eseményt tapasztalt közelről s örökítette meg élményszerűen. (Ő még látta a magyar milleniumot , az 1900. évi párizsi világkiállítást, az első világháborút, a történelmi Magyarország felbomlását és számtalan más fordulatot a második világháború bezárásáig. Sorsa nagyon különböző helyzetekbe, sőt országokba sodorta: Budán és Kassán gyerekeskedett, bácskai és bánáti városokban bálozott, Bécsben és Herkulesfürdőn nevelősködött, éveket töltött Párizsban, fiatalasszonyként Bukarestbe költözött, és rengeteget utazott Ausztriában, Olaszországban, Franciaországban. Élt szegényen és jómódúan, ünnepelt társasági kedvencként és keményen dolgozó, független értelmiségi nőként, boldog asszonyként és magányos özvegyként, rangos lapok külföldi tudósítójaként és az irodalomból „kikopott" szerény nyelvtanárnőként, de mindig megőrizte tartását, megmaradt „grande dame"-nak. Ahogy Márai írta: „Volt benne valami elpusztíthatatlan, valami elemien sugárzó, melyet később idő, nyomorúság, magány és csalódások sem tudtak meghamisítani. Zsülí néni igazi nő volt, a "fin de siécle" remekműve, ritka tünemény. Emlékiratai egy különleges személyiség vallomásai egy különleges korról.

Orwell ​1943/44-ben írott műve - amelynek a szerző a Tündérmese alcímet adta - ténylegesen a sztálini korszak szatírája, a Lenin halálától a szovjet-német megnemtámadási egyezményig terjedő időszakban, de természetesen minden elnyomó, totalitárius rendszerre ráillik. Egy angol farm - Mr . Jones Major-ja - a színhely, ahol az állatok a disznók vezetésével megdöntik az Ember uralmát, és a maguk igazgatta Állatfarm-on élik először szabadnak, derűsnek látszó, majd egyre jobban elkomoruló életüket. Az 1984 írójának már ebben a művében is nagy szerepet játszik a történelmi dokumentumok meghamisításának motívuma. Visszamenőlegesen megváltoznak, majd feledésbe merülnek az állatok hajdani ideológusának, az Őrnagynak eszméi, a Napóleon nevű nagy kan ragadja magához a hatalmat, és - természetesen mindig a megfelelő ideológiai magyarázattal - egyre zordabb diktatúrát kényszerít állattársaira. A kezdeti jelszó pedig - Minden állat egyenlő - érdekesen módosul... A könyvet Ralph Steadman egyedülálló rajzai illusztrálják.

Ha ​egyszer szemtanúk állitják, hogy Herman Border feleségét és két gyermekét a nácik agyonlőtték, nem az a legtermészetesebb, sőt legtisztességesebb, ha hősünk feleségül veszi anyja volt cselédjét, azt a lengyel parasztlányt, aki a maga és családja életét kockáztatta, hogy őt bújtassa, megmentse? Na és mi van akkor, ha egy szép napon arra eszmél, hogy egyszerre három hús-vér asszony törvényes férje? Sírni-nevetni, lehetetlen történet.

Nehéz ​megindultság és fölháborodás nélkül olvasni Bartis Ferenc könyvét. 1945-ben nem a békés építőmunka és nyugalom köszöntött a Székelyföld tájaira, hanem a román hatalmi önkény megtorló terrorja, a ki tudja miért, bosszúálló vérengzések időszaka. Csak a szerző szülőfalujából rövid hetek leforgása alatt több mint háromszázan estek áldozatául a népirtásnak, és senki nem számlálta máig össze, hány embert kínoztak nyomorékká, kergettek az őrületbe vagy az öngyilkosságba. Ám mindez még csak a pokol első köre volt; a kollektív szenvedés helyébe itt ugyan az önéletrajzi ábrázolás lép, amely azonban nem nélkülözheti természetesen a közösség meghurcoltatásának perspektíváját. Bartis élete - túlzás és pátosz nélkül mondható - golgotás sors volt: kínzókamrától börtöncelláig, kihallgató pincétől a vízzel elárasztott sötétzárkáig vezetett. Mi volt az író ezerszer megbűnhődött vétke? Annyi, hogy legális úton (műveivel, illetve hivatalos beadványaival) és féllegális módon (irodalmi, művelődési körök szervezésével) próbált meg az emberi jogoknak, a humánum egyetemes eszméinek megfelelő bánásmódot kérni az erdélyi magyarságnak. Nem előjogokért, nem közösségi autonómiáért emelt szót, csupán az emberhez méltó létezés minimális föltételeiért. Ezért pedig Romániában 1945-től válogatott kínzások, a józan emberi ész számára szinte fölfoghatatlan lelki és fizikai gyötrelmek járnak. A haláltáborok irodalma után az olvasó úgy gondolná, immár nem érhetik meglepetések, csakhogy Bartis ellenőrizhetően adatolt, hiteles beszámolója erre rácáfol: a román államvédelem (Securitate) hihetetlen találékonysággal párosult öncélú kegyetlenkedése, horrort megszégyenítő brutalitása bizonnyal példa nélküli a 20. század utolsó harmadának Európájában.

Szocialista ​lányregény? Nocsak... De mielőtt még bárki legyintene vagy megmosolyogná, érdemes belelapoznia a könyvbe, majd végigolvasnia Marton Mária új regényét. A Tájképre nincs idő ugyanis nem akarja áltatni olvasóját: szó sincs benne a szocializmus védelmezéséről, mint ahogy távol áll szándékától e korszak utólagos, dühös leleplezése is. Sőt, jótékonyan nélkülözi a visszatekintő elbeszélések feledékenységét és édes-keserű fűszerét, a nosztalgiát. Akkor hát mit akar ez a regény? - kérdezhetnénk joggal. Talán nem többet, de nem is kevesebbet: úgy nézzen vissza egy korra - amit jobb híján szocializmusank nevezünk -, hogy éltek, szenvedtek és szerettek itt emberek, akik... Nos, hogyan is? Ez derül ki a regényből, fájdalmasan és szomorúan, derűvel, és ha tetszik, a lányregények érzelmi sorsfordulataival, amelyek viszont soha nem jutnak el az érzelgősségig. Ettől megóv a regény elbeszélőjének önmegértő tárgyilagossága és részvéte. "Szemedben éles fény legyen a részvét..."- talán e híres verssor lehetne a regény mottója: hangsúly az "éles fény"-en.

William ​Conrad a náci párt ügynöke, egyike a névtelen ügynököknek, akik az árnyékban dolgoznak hazájuk dicsőségéért. A következő feladata nem könnyű: be kell épülnie London politikai köreiben, elnyerni a bizalmukat, és fontos információkat szolgáltatni a Führernek. Úgy kell viselkednie, mint a náci rezsim áldozatának, és legádázabb ellenségének. Hamis papírokkal és simulékony természetével mindez sikerül is. Conrad terve kész, de számításába hiba csúszik., azonban az ő szakmájában ez végzetes lehet.... A dogok nem úgy alakulnak, ahogyan ő szeretné, és közben kitör a II. világháború...

Balladás ​hangvételű, drámai erejű, novelláiban és regényeiben különös figyelmet szentelt a táj, a természet leírására : részletesen mutatja be a szereplőket körülvevő növény- és állatvilágot kitérve az évszak jellegzetességeire, az állatok viselkedésére, s az emberben keltett érzésekre. A történetek cselekményei túlnyomórészt a hegyekben, erdőkben, a székely falvakban játszódnak, a szereplők pedig hétköznapi egyszerű emberek, hétköznapi történetekkel. Állandó szereplő a csavaros eszű, ravasz székely atyafi, aki megtréfálja a kívülállóként jelentkező urakat, az elbeszélőt, a falukutató diákot, az arra tévedő üzletembert. A Nyírő-novellák jellegzetessége az egyszerű, falusi ember élete fordulópontjainak a bemutatása : az élet és a halál, a munka és az emberek közti viszonyok, amelyeket az ösztönök és a természeti erők irányítanak. A történetek a környezet részletes leírásával kezdődnek, de a szereplőt körülvevő természet bemutatása a történettel párhuzamosan folytatódik. A táj részletes leírása után az éppen folyamatban levő történet közepén találja magát az olvasó, mintha messziről épp most érkező vendég toppana be hirtelen a házba nem tudván semmit az adott helyzet kialakulásáról. Nyírő írásainak gyakori szereplője a halál. Találkozunk a havasokon élő pásztor halálával s a kisgyerek halálával is. De a halál nem mint vég jelenik meg, hanem mint a természettel való egyesülés, mint az élet velejárója, mint az emberi sors beteljesülése.

A ​könyv az egyesekről szól. Hogy kik ők, nem találják ki? Könnyítésül eláruljuk: vannak kettesek is. Példának okáért maga a szerző. Mellesleg van olimpiai aranyérme, és úszott Európa csúcsot, vezette a világranglistát, és nevelte a jövő úszóreménységeit, közöttük a saját lányát, Andreát, volt gyógyszerész és mesteredző, írt egy nagysikerű könyvet az életéről, sportpályafutásáról, jelenleg pedig főfoglalkozású nagymama... Nő szól tehát a teremtés koronáiról, sok-sok jellemző epizódot felsorakoztatva írásai "tárgyáról". Stílusa könnyed, oldott, nyomát sem leljük feminista szándéknak. Székely Éva nem kirekeszt, ellenkezőleg, derűs humorral összehozza a nemeket. Egyeseket és ketteseket.

Pacsirta ​nagydarab, csúnya vénlány. Pacsirta Sárszegen él szüleivel, ahol egész évben hamuszürke por hull az utcákra, de a Magyar Király étterméből a pörkölt remek, paprikás illatát viszi a szél, és mulatás zaja, cigányzene veri fel az éjszakákat. Pacsirta szülei - kisvajkay és köröshegyi Vajkay Ákos és kecfalvi Bozsó Antónia - régóta elszoktak már e zajoktól. Maguknak élnek, csendesen. Áhítatos rajongással imádják, féltik egyetlen kincsüket: Pacsirtát, a csúnya lányt. Boldogok, elégedettek. Legalábbis ezt hiszik magukról. De egy napon, ennek a történetnek a kezdetén Pacsirta vidékre utazik a rokonaihoz. Egy hétig van távol a szülői háztól, és ez az egy hét elegendő arra, hogy könyörtelenül szembesítse Vajkayékat az igazsággal. Egy csúnya arcban felmutatni az emberi lét iszonyatos kegyetlenségét, az öreg házaspár néhány napjában a tömlöcbe zárt sorsok groteszk tragikumát - könnyű kézzel, halálos biztonsággal - ez Kosztolányi művészete, a Pacsirta halhatatlanságának titka.

John ​Fowles, a kortársi angol regényírás rangos képviselője nevével _A lepkegyűjtő_ címlapján találkozhatott először a magyar olvasó. Világsikert aratott s most Harold Pinter és Karel Reisz filmjén újabb diadalútját járó műve, _A francia hadnagy szeretője_ az utóbbi évtizedek egyik legizgalmasabb és legsokrétűbb angol regénye. Romantikus elbeszélés a tizenkilencedik századból, egy viktoriánus jegyesség felbomlásának és egy nagyon is modern szerelemnek a megkapó története, élvezetes, szellemes és gondolatgazdag korrajz a tizenkilencedik századi Anglia társadalmáról, szokásairól és eszmevilágáról - s mindez egy minden ízében modern szerző tudatosságának, fölényes és játékos iróniájának a mérlegén. Két kor, két lelkület, két világ éa két irodalmi forma vívja játékos párviadalát, majd nyújt békülékeny kezet egymásnak, pontosan száz év távlatából, a könyv lapjain: az a tizenkilencedik századi Anglia, amelyet a kor nagy realistái, Dickens, Thackeray, George Eliot és Thomas Hardy örökítettek meg számunkra felejthetetlenül - és modern korunk, a maga kétkedőbb, zaklatottabb, de talán merészebb tudatosságával, melynek foglalata a modern kísérleti regény. Ennek a tudatosságnak és ennek a regényformának mestere John Fowles; fölényes íráskészségre valló, színes, cselekményében és gondolati anyagában egyaránt lebilincselően érdekfeszítő regénye, _A francia hadnagy szeretője_ rá a bizonyíték.

"Jókai ​Anna- többek között Kossuth-díjas, Prima Primissima-díjas, Magyar Örökség-díjas író - új életműsorozatának ötödik könyve a Jákob lajtorjája című regény 1982. évi első megjelenésekor - nagysikerű korkritikai olvasmányként -egy korszakváltó írói fordulat igényének bejelentése is volt. Jókai Anna ebben a regényben kezdi kidolgozni nagy írói programjának, a spirituális realizmusnak az esztétikáját. Maga a mű címe is árulkodik erről: szellem és anyag, lélek és test egymástól elválaszthatatlan, együttes jelenlétének jelképe - a magasságot a mélységgel összekötő - Jákob lajtorjája. A regény "szellemi szereplői" állandó jelenlétükkel, kommentárjaikkal testesítik meg ezt a kapcsolatot. Megszólalásaik nem vezetik, hanem követik a főszereplők sorsának formálódását, értelmezéseik mégis a főhősök gondolataiból, intuícióiból sugározódnak ki. Hármasságuk az emberi lélekben visszatükröződő szellemi hármasságot képezi le: a Szikrázó, a Sugárzó és a Villogó szimbolikus alakok (angyali, krisztusi, luciferi jelenlét). Önmagukhoz mindig következetesek és valami módon visszahatnak a külső történésekre is, miközben érezhető bár nem közvetlen a kapcsolatuk a mindennek keretet adó Abszolútumot megjelenítő Hanggal. Az olvasó regényélményének alakulásában jelentős szerepet kap ez a "mennyei színtér", amely távlatot nyitóan kíséri végig a főszereplők tragikus, utat vesztett, megnyugvást találni nem tudó sorsát. (...) A modern szerelmi történet - a második-sokadik házasságok - zaklatottságával, a szereplők végzetes lelki megosztottságával egyszersmind egy görög tragédia törvényszerűségeit is magában hordozza: megnyugvást csak a sikerre irányuló, külsődleges szerepek feladása és az emberi kiszolgáltatottság enyhítése hoz az egymástól annyira különböző, örökös elvágyódásuk révén egymáshoz mégis annyira hasonlító hősök számára." (Mezey Katalin)

Narnia ​birodalmának titokzatos történetét hét kötetben mondja el a világhírű angol szerző, C. S. Lewis, ezek közül az első, Az oroszlán, a boszorkány és a ruhásszekrény címűt vitte filmre a Walt Disney Pictures és a Walden Media. A Narnia Krónikája a Jó és Rossz örök háborúját meséli el. Olykor a csatamezőn, nyílt küzdelemben csap össze a fény az árnnyal, máskor a szív rejtett zugaiban. Ám legyenek az ütközetek akár a lélekben, akár a harcmezőn: minden összecsapás meghatározó erejű. Olyan utakon kalandozhatunk, amelyek a világ végére vezetnek, fantasztikus lényekkel köthetünk ismeretséget, megtudjuk, mi az árulás, mi a hőstett, mit jelent megnyerni vagy épp elveszíteni egy barátot. Kalandos utazás ez a fantázia birodalmában, ugyanakkor a legmélyebb valóságban. Kiadónk sorozatban jelenteti meg a rajzokkal illusztrált hét kötetet. Sorozat ez, melyben minden mű önmagában is teljes egész, önállóan is lenyűgöző olvasmány. Kezdődjék hát meg a kalandok sora! A NARNIA KRÓNIKÁINAK ELSŐ KÖTETE: A varázsló unokaöccse Tudni szeretnél valamit Narniáról? Ez az a birodalom, ahol megszólalnak az állatok, ahol a legváratlanabb pillanatban egy boszorkány karmai közé kerülsz, ahol a Jó akaratából új világ születik. Ahová véletlenül keveredik a két barát: Digory és Polly. Ha kinyitod a könyvet, őket kísérheted el e titokzatos világba. Abba a világba, ahol semmi sem lehetetlen.

Albert ​Schweitzer, neves orgonaművész, a strassburgi egyetem tanára, harminc éves korában orvosi tanulmányokba kezdett. 1913-ban friss diplomával a zsebében, ápolónővé átképzett felesége társaságában, elindult Egyenlítői-Afrikába. Elhatározásában az a cél vezérelte, hogy segítsen nyomorúsággal, betegséggel küzdő afrikai embertársain, s jóvátegyen valamit a gyarmatosítók okozta mérhetetlen szenvedésekből. "Orvos az őserdőben" című könyvében első afrikai útjáról, a lambarenei kórház megalapításáról, gyógyítómunkájának kezdeteiről ír lebilincselően érdekesen. Kiadónk a mű 1935-ös magyar kiadásának megjelentetésével tiszteleg a nagy humanista emléke előtt a Nemzetközi Albert Schweitzer Társaság 1990. évi, Budapesten megrendezett konferencia alkalmából.

„Ebben ​a szexi, okos és gyengéd történetben a punk rock és az igaz szerelem lüktet. Az olvasók el fognak ájulni az Eleanor és Parktól.” (Gayle Forman, New York Times bestseller szerző) Park _Eleanor kezét fogni olyan volt, mint egy pillangót tartani. Vagy mint egy szívdobbanás. Mint valami teljeset, valami teljesen élőt fogni._ _Park fogta már más lányok kezét. És eddig mindig kellemes volt. Nem sokban különbözött attól, amikor kiskorukban Josh-sal kézen fogva mentek át az utcán. Vagy amikor a nagymamája templomba vitte, és fogta a kezét. Talán egy kicsit édesebb, egy kicsit furább volt._ _Amikor tavaly kiszáradt szájjal és a szemét majdnem végig nyitva tartva megcsókolta azt a lányt, azon tűnődött, hogy talán vele van valami baj. Még azon is eltöprengett – komolyan, csókolózás közben ezen töprengett –, nem meleg-e esetleg._ _Vagy talán, gondolta most, egyszerűen csak nem ismerte fel azokat a lányokat. Ahogy egy számítógép meghajtója kiköpi azt a lemezt, amelyiknek nem ismeri fel a formázását._ _Amikor hozzáért Eleanor kezéhez, felismerte őt. Tudta._ Eleanor _Jó volt egymás kezét fogni. Eleanor keze nem volt teljesen ciki. És a csókolózás biztonságosnak tűnt, mivel a duzzadt ajakkal nincs semmi baj – és mivel Park általában lehunyta a szemét._ _Eleanor törzsén azonban nem volt biztonságos hely. A nyakától a térdéig nem akadt olyan pont, ahol észrevehető struktúrával rendelkezett volna._ _Amikor Park a derekához ért, behúzta a hasát, és előrebukott. Ami ahhoz a katasztrófához vezetett… amitől Godzillának érezte magát. (Pedig még Godzilla sem kövér. Csupán gigantikus méretű.)_ _A dologban az volt az őrjítő, hogy Eleanor szerette volna, ha Park újból megérinti. Azt szerette volna, hogy állandóan tartsa rajta a kezét. Még ha emiatt Park rá is jön, Eleanor túlzottan emlékeztet egy rozmárra ahhoz, hogy a barátnője maradhasson… Ennyire jó érzés volt. Olyan volt, mint az a kutya, amelyik megízlelte az emberi vért, és attól kezdve mindig harap. Egy rozmár, amelyik megízlelte az emberi vért._ Két rossz csillagzat alatt született fiatal története, akik elég okosak, hogy tudják, az első szerelem szinte sohasem tart örökké, de elég bátrak és elszántak, hogy mégis megpróbálják.

A ​masszív alkoholista időszakát élő Harry Hole nyomozót Thaiföldre küldik, hogy végére járjon egy kínos gyilkossági ügynek. Norvégia nagykövetét ölték meg egy motelben, még mielőtt megérkezett volna a prostituált, akit a szobájába rendelt. Ráadásul fiatal meztelen fiúk képét is megtalálják a holmija között. A megölt férfi nem egyszerű diplomata, jó barátja Norvégia miniszterelnökének is. Nem meglepő tehát, hogy Harrytől és kollégáitól gyors és diszkrét munkát várnak. Szerencsejáték adósságok, korrupció, helyi gengszterek és kigyúrt csatlósaik, szexuális perverziók, ráadásul a trópusi hőség és a kultúrsokk, no meg az örökös harc az alkohol ellen adják azt a méregerős koktélt, amelyet Harrynek fenékig kell ürítenie.

Egy ​fiatal magyar tudós XVII. századi misztikusok után kutat a British Museum könyvtárában. Earl of Gwynedd, a Pendragon család feje meghívja várába, és Mrs. Eileen St. Claire, egy csodálatos fiatal nő, titokzatos gyűrűt küld az Earlnek az ifjú tudóssal. Így kezdődik Szerb Antal egyedülállóan izgalmas, nagyszerű szatirikus detektívregénye, amely a legendákkal teli, varázsos walesi tájra viszi el az olvasót, ahol a képzelet szülte kísértetvilág a kor valóságos kísérteteivel ütközik össze egy hatalmas örökségért folyó izgalmas hajsza keretében.

Tíz ​egymásnak ismeretlen ember meghívást kap egy pazar villába. A villa egy sziklás, elhagyatott szigeten áll, amely sziget néger fejhez hasonlít, arról kapta a nevét is. A villa titokzatos tulajdonosáról mindenféle pletykák keringenek. A vendégek, bár valamennyiük múltjában van valami, amit legszívesebben elfelejtenének, reménykedve és örömmel érkeznek meg egy pompás nyári estén a sziklás öbölbe. A tulajdonos azonban nincs sehol... A felhőtlennek ígérkező napokat egyre félelmetesebb események árnyékolják be. A sziget látogatóit a különös fordulatok hatására hatalmába keríti a rettegés. Tízen érkeznek. Hányan távoznak? A bűnügyi regény koronázatlan királynőjének talán legjobb, leghíresebb művét tartja kezében az olvasó.

Hemingway ​1950-ben megjelent regényének címe az amerikai polgárháború tábornokának, Stonewall Jacksonnak utolsó szavait idézi - és ez a furcsa, kései könyv maga is búcsú, leltár, végső összegzés. Hőse, Richard Cantwell ezredes Hemingway korábbi hőseinek öregedő mása. Emlékek, álmok, a jelenvaló, két háború hadszínterei keverednek a párbeszédekben és belső monológokban, miközben az ezredes autón Velencébe utazik, hogy találkozzék szerelmével, aztán csónakon, vadvizeken, kacsavadászatra indul. Mi változott a világban, mi maradt meg az embernek - erre keres választ a főhős, aki még egyszer végigtekint élete tájain, mígnem szimbolikus útjai végén fölmagasodik a halál. A búcsú azonban Hemingwaynél itt sem beletörődés: két évvel e regény után írta meg az Az öreg halász és a tengert.

Kollekciók