Ajax-loader

'20. század' címkével ellátott könyvek a rukkolán

 


Gerald ​Durrell ezt a kéziratát a BBC-ben elhangzott egyik rádiós sorozatának anyagából állította össze. Sikerét mi sem bizonyítja jobban, mint hogy angol nyelven eddig nyolc kiadást ért meg. Tőmondatokban egy kis ízelítő a tartalomból: A jasszána esete a kajmánnal - A széptevés mestereitől mi is tanulhatunk, persze csak módjával - A tarkateknősök között „az asszony verve jó” gondolkodásmód az uralkodó. A szabómadár építőművész, a császárpingvin csak kontár - Az útonálló darázs a rovarvilág Harley Street-i specialistája - A törpe selyemmajom a legideálisabb férj. Biztosak vagyunk benne, hogy Durrell ezzel a könyvével is sok-sok kellemes, szórakoztató percet szerez számos hazai rajongójának.

Vjacseszlav ​Siskov 1918-tól 1933-ig dolgozott a Zord-folyó-n, s már ezzel maradandó sikert aratott, Kivívta kortársai elismerését: Gorkij a tények költészetét fedezte fel a műben, amelyet másik a világirodalom legnagyobb hatású családregényeivel helyzetek egy sorba. Ez a szenvedélyek regénye - vallotta maga az író, s talán éppen ez az, ami számunkra, a mai olvasó számára is éppen olyan izgalmassá teszi könyvét, mintha magunk is ott járnánk a Zord-folyó titkokat rejtő ősvadonában, egy olyan korban, amikor a legnagyobb úr a pénz, s ez veszi hatalmába a Zord-folyó völgyeit is.

Az ​Acélsodrony második kötetében nemcsak a kezdő évszámok változnak 6-osról 7-esre, de minden közelebb van már hozzánk. Azt is mondhatnám, „átnyúló” érvénnyel. Erről a korról a mai középnemzedéknek már eleven emlékei vannak. Szerzőként a hetvenes évek krónikájának megírásakor több bizsergést éreztem, mint az előző kötetnél. Innen valamiképp minden „szólongat”, ahogyan, felteszem, generációm más tagjait is. Ezzel a gondolattal ajánlom az Acélsodrony – a 70-es évek című könyvemet azoknak, akik túljutottak már a hatvanas éveken, és most nem csupán a folytatásra, de testközelibb élményekre is vágynak. Ajánlom továbbá azoknak, akikben a hetvenes évek történéseit olvasva felébred a kíváncsiság: mi volt előtte? Egyszóval ez a kötet kicsit kedvcsináló is – múlthoz, jövőhöz.

A ​Terezínbe, majd Auschwitzba deportált tizenötezer csehországi zsidó gyerek közül mindössze száz élte túl a holokausztot. Helga Weiss a száz túlélő egyike. Naplója megrázó és egészen egyedi dokumentum, amely _Anne Frank naplójá_hoz hasonlóan örök érvényű olvasmány. Helga Weiss 1939-ben kislányként szenvedi el a náci megszállás első hullámát Prágában: apját elbocsátják a munkahelyéről, ő pedig nem járhat hagyományos iskolába. A növekvő náci brutalitás szemtanújaként kezd naplót írni. Ez a napló sok tekintetben emlékeztet Anne Frank feljegyzéseire: Helga egyidős Annával, s hozzá hasonlóan az éppen kamaszodó kislány szemével nézi maga körül az egyre borzasztóbbá váló világot. Próbál élni és túlélni, nem sejtve, hogy az egyre nehezebb körülmények nem a szabaduláshoz, hanem a legborzasztóbbhoz, a gettóhoz, majd a koncentrációs táborhoz vezetnek. 1941-ben szüleivel együtt a terezíni gettóba kerül, ahol bámulatos éleslátással örökíti meg családja mindennapjait: a nyomorúságos életkörülményeket, az éhezést és a kivégzéseket - csakúgy, mint a legrosszabb helyzetekben is létező örömöt és reményt. 1944-ben Helgát Auschwitzba deportálták. Mielőtt elhagyta volna a terezíni tábort, feljegyzéseit és rajzait a tábor nyilvántartó részlegénél dolgozó nagybátyja gondjaira bízta, aki egy téglafalba rejtette a papírokat. A dokumentumok a háború végeztével csodával határos módon előkerültek.

Íme ​egy könyv az élet kegyetlen varázslatáról, melyet már több évtizede olvasunk újra és újra, titkon azt remélve, hogy e történetben minden baj csak átmeneti.A szemérmesen félszeg, szerelemre éhes Colin és a kedvesen egyszerű Chloé gátak nélkül beteljesülő kapcsolatának története Boris Vian tollából meghökkentő stílusban, üde frissességgel, pergő ritmusban születik meg. A világot önfeledten habzsoló pár szerelmi történetében az abszurditás humorával, kiapadhatatlanul változatos őrültségeivel támadja a hamis értékek, a pózokkal teli sznobizmus konzerválóit, úgy, hogy a meglepő szófordulatok, szinesztéziák és szürrealista helyzetek mögött azért mégiscsak az alapvető emberi érzések görgetik a szerelmi történet cselekményét.Az olvasó csodálkozó mosolya hamar lesz harsány nevetéssé, ami hirtelen az arcra fagy, mert a szerelmesek szertelen boldogságára váratlanul iszonyú csapást mér az ostoba végzet: a kivédhetetlen tragédia...

John ​Bonaventura nem halt meg. Komédia volt a halál is, a végrendelet is, no persze a barátaira hagyott ékszerek és műtárgyak valódiak voltak. Amikor a zseniális szélhámos St. Germain és a reménytelenül középszerű Lenglet de Fresnoy a ravatala mellett álltak, megrendülten az átélt iszonyattól és a mulandóság látványától, John Bonaventura mindent megtett azért, hogy fenséges halottnak lássék. Még az arcát is bekente volt meszes festékkel. Közben pedig fülelt, hogy mit mondanak róla. Elégedett lehetett. Derék fickó volt, és jó barát. A titkát is megosztotta velünk, noha végül is abba halt bele -mondta St. Germain. - Persze nem csoda, hogy nem élte túl az izgalmakat. Ahhoz túl sokat zabált egész életében - jegyezte meg Lenglet de Fresnoy. - Mindenesetre szép tőle, hogy nem feledkezett meg rólunk. - Ha tudom, hogy ilyen kevés van hátra szegénynek, nem csapom le a kezéről azt a tizenhárom éves leánykát. De hol lehet a varázspálcám és az üvegcsém, nem láttad? - dünnyögte St. Germain. John Bonaventura mosolygott magában. A varázsszerek jó helyen voltak: a feje alatt.

"Dé ​rákiáltott: - Ha ellenkezel, ellöklek. - Lökj el. - Oxigénhiánytól dobogott a szívünk, a megsűrűsödött levegő rájuk borult, mint egy súlyos halászháló. A férfi végre felocsúdott, hátrált. - Bocsáss meg, már nem tudom mit beszélek. De emlékezz!... Az enyém voltál, meztelenül voltál az enyém. Nem tagadhatod meg tőlem, amit most kérek. Magadat sem tagadtad meg. - Ezt most megtagadom. - Ha nagyon kérlek... - Hiába. - Ha esküszöm, hogy halogatni fogom az utolsó pillanatig? - Honnan tudhatnád, melyik az utolsó pillanat? - Lulónál pontosan tudtam. - Mert megmondták. De neked ki mondja meg? - Akár te is. - Tiltja az esküm. - Dé ismét felcsattant, de már fáradt volt. - Hülye vagy. - Már mondtad egyszer. Leültek, talán tíz percig hallgattak, azután Dé felállt, mintha szédült volna, tekintetével az előszoba ajtaját kereste, s megindult..."

...Testi ​hibája - neki! Dénes büszkesége egyszeriben föllobban.Hát kinek a háta mögött súgtak össze a folyóparton heverésző nők,mikor ellépdelt mellettük a homokfövenyen,hogy akaratlanul is meghallhatta: - Odanézz,ez maga a tökély! Akár egy görög atléta szobra!- Az egyik osztálytása csinált is róla életnagyságú agyagszobrot,fürdőruhás aktot. Dühödt elszántsággal dobálja le a ruháját,aztán kihúzott derékkal áll kihívója elé.Te akarsz velem mérkőzni? - villog szemében a dacos önbizalom. Előszertornász,középtávfutó,vívó, futballista - néhány hónapja ez mind ő volt egy személyben.Öregedő tornatanárának példatárában a testet öltött klasszikus elv,amely a szellem és a fizikum harmonikus ötvözetéről hivatott bizonyságot tenni. A jeles tanulás és a jeles sportügyesség ötvözetéről. Csak ami oly ritkán sikerül. Vele, Halász Dénessel minden rendű és rangú növendékei előtt eldicsekedett. Nyéki meglehetős ellenségeskedéssel, hosszadalmasan vizsgálgatta az ifjú jó kötésű, zömök alakját. - Na igen - szólal meg aztán fanyalgó elismeréssel - A tiéd még őrzi az -ingyenesség- előnyeit. Az enyém már a -számlás- korszak teljesítménye. Az ifjú lovagiasan ráhagyja: A különbség szerintem is csak az -évjáratban- van...

"Ez ​polgárháború. Ez ilyen. Leültem az ablak mellé - de ők rögtön: uram, üljön máshová, megláthatják az utcáról, így könnyen eltalálják. Jön egy autó, megáll, lövéseket hallani. Kik voltak - ezek vagy azok? És kik ezek és kicsodák azok, akik ellene vannak ezeknek, mert ezek támogatják amazokat? Az autó továbbmegy, ugatnak a kutyák. Addisz Abebában egész éjjel ugatnak a kutyák, kutyák városa ez, tele fajkutyákkal és elvadult, gubancos szőrű, férgektől és maláriától kínzott ebekkel. Fölöslegesen ismételgetik, hogy vigyázzak; hogy egyetlen címet vagy nevet, még az arcukat sem szabad leírnom, sem azt, hogy az illető magas vagy alacsony, sovány, milyen a homloka, a keze, a tekintete, a lába, a térde - már nincs ki előtt térdelniök. F.: Egy kis japán pincsi volt. Lulunak hívták. Joga volt a császári ágyban aludni. A különféle szertartások idején el-elszökött a császár térdéről, és az előkelőségek cipőjére pisilt. Az uraknak nem volt szabad megrezdülniök, semmiféle mozdulatot nem tehettek, amikor érezték a nedvességet a cipőjükben. Tisztem szerint az álldogáló uraságok között kellett járnom és letörölnöm a vizeletet a cipőjükről. Ehhez volt egy atlasz törlőrongyom. Ez volt a munkám tíz éven keresztül."

"... ​Hátha sikerül 92 éves fejjel megírni az első világháború éveit, úgy, ahogy azokat mi, magyarok megéltük, és megeleveníti őt, aki tíz hónapos volt, amikor a háború kitört, és a maga valóságát élte, építette ha ölben vittük vagy kézen fogtuk is." 1944. június - "... és engem megszállt valami bódulat, vagy éber álom, nem tudom, minek nevezzem (...) de éreztem, hogy valami jelentősége, jelentése van annak, hogy most is van egy háromévesem..."

Az ​"Egyetlen mondat törökül", Fehér Klára új könyve tanúsítja, hogy az írónő változatlanul mindig, mindenre odafigyel. A visszássat, a rosszat éppúgy észreveszi, mint a derűset, a vonzót. Itthon és külföldön egyaránt nyitott szemmel jár. A csemegeboltba betévedő négyévesre is éppúgy felfigyel - aki szerzett tapasztalatai révén van olyan bölcs, mint bármely felnőtt, ha megállapíthatja, hogy most azt veszünk, "amit tapunk" - , mint a zsugori milliomosra, aki szalvétába csomagolja a vendéglőben a tányérján maradt húst. Vagyis Fehér Klára lankadatlanul friss, "jó szemű", tapasztalathalmozó, örök fiatal életfelfedező. S ha sok jó helyzet komikumát felidéző írásai közé bele is vegyül ma már egy-két szomorkásan bölcselkedő megállapítás - ez csak humorának mélyülését jelzi. Azét a humorét, amely írót és olvasót egyaránt fiatalon tart, mert van benne indulat, frissesség, lendület.

A ​parlament előtt találkoztunk az idén májusban. Cicciolinával éppen interjút készített a televízió. Mindketten tudtunk a másikról: ő számomra egy "szexlegenda" volt; én neki egy tinikori énekesnő, emlék a Metró Klubból. Szerencsés véletlen - gondoltam, hátha írhatnék róla. Mint akik jó ismerősök - szia-szia; örülök, hogy megismerlek - mondtuk szinte egyszerre. Elmondta, hogy olvasta a könyveimet, szereti az egyenes beszédet, ezért nagyon tetszettek neki. Beszélgetésünk során kért fel az életrajza megírására, amit boldogan elvállaltam. Aztán két hónap is eltelt. Telefonálgattunk egymásnak, kérdéseket küldtem neki, amire naplószerűen válaszolt, majd Ilona meghívására Rómába utaztam, és három napon keresztül, reggeltől estig beszélgettünk. Lehet, hogy meglepő: szimpatikus volt az egyszerűsége, az őszintesége. Rájöttem, hogy Cicciolina azt csinálja, amit a polgárok szeretnének, de nem merik vállalni, hogy lénye kihívás az álszemérem, prüdéria ellen; bizonyára vannak, akiket megbotránkoztat, de el is gondolkodtat. Ez lehet az oka annak, egy mélyen vallásos, katolikus országban befogadták, sőt képviselővé választották. A képviselőség és a pornósztárság nem mond ellent egymásnak? Nem hiszem, hogy a kérdést így kellene feltenni, hiszen nyilvánvaló, hogy a Cicciolina-jelenségben egyelőre az embereknek csak a botrányt fontos. Már a Nem vagyok én apáca című könyvemben leírtam: amit és ahogyan éltem és élek, és ahogyan azt megírtam, csak egy lehetőség a saját személyiségünk vállalására. Cicciolina esetében is így van. Ő nem akar példakép lenni, de mindenképpen egy olyan jelenség, amit észre kell venni!

"Ha ​boldogult az állambiztonságaiakkal és a pártemberekkel, a lányokkal is boldogulni fog." Az 1960-as évek elején egy félig orosz származású észt egyetemista fiú, aki, mint minden rendes észt értelmiségi, már tisztában van a szovjet rendszer hitványságával, hosszan tűnődik naplójában Nagy Imre "állítólagos" mondásán - hogy ő inkább a jó kapitalizmust választaná, mint a rossz szocializmust... Nyelveket tanul, verseket ír, s közben megismerkedik a ragyogó intellektusú Tanítóval, akit a mesterévé fogad. A visszavonult költő és teológus, akit a rendszer nem enged tanítani, most csak a lakásán fejti ki gyakran meghökkentően eredeti nézeteit a legkülönfélébb témákban - Európa történelméről, a nemek kapcsolatáról, India kultúrájáról, a finnugor nyelvekről... A fiút, miközben próbál valamiféle misztikus beavatás során közelebb kerülni az élet értelméhez (és saját hivatásához), egészen egyszerű vágyak is gyötrik: szeretne végre férfivá válni! Majd egyszer csak igazi emberpróbáló kaland kezdődik életében: "szovjetellenes versek terjesztése" miatt rászáll a KGB, és a büntetlenségért cserébe rá akarják venni a besúgásra. Az 1941-ben született Jaan Kaplinski a modern észt költészet megújítója világszerte megjelent nagyszerű esszéregények alkotója, nyelvész, szociológus, műfordító - egyszóval a mai észt irodalom kimagasló képviselője, akit a Nobel-díjra is többször felterjesztettek már.

Tarbay ​Ede minden könyve mélységes humánumot, erkölcsi tisztaságot képvisel. Bogumil, a félelmetes kandúrvarázsló alakja is a varázshatalmától megittasult, majd rendkívüli képességét a mások szolgálatába állító személyiség fejlődését példázza. A könyv sajátos mesevilága, a Szalonnás-erdő lakói, köztük Kunkori, a televíziós bábjátékból is ismert bátor kis vadmalac emlékezetesek maradnak az olvasónak. Ebben a könyvben bukkannak föl először a lusta, ingyenélő Sluga manók is, innen indulnak tovább Varjúdombra, a Varjúdombi mesék világába. A szép, tanulságos és érdekes könyvet Heinzelmann Emma kitűnő, markáns rajzai díszítik.

Jenny ​Fields, a cipőkirály leánya ápolónőként dolgozik egy bostoni kórházban. Férjhez menni nem akar, gyereket viszont igen, ezért egy haldokló háborús sebesülttel ejteti magát teherbe. Ily módon egyszer s mindenkorra végzett a férfinemmel, a továbbiakban a gyermek nevelésének szenteli életét - elszegődik egy iskolába ápolónőnek hogy fia, Garp fejlődésének menetelét, választott tantárgyait, tanárait is ellenőrizni tudja. Kész csoda hogy ezek után Garpból normális ember lesz, hogy a világban - annak minden borzalmával: erőszak, gyilkosság, megbecstelenítés, autóbaleset, csonkítás - mégis megállja helyét. Garp írónak készül. Minő véletlen, ekkor már az anyja is. Bécsben töltött tanulmányútjuk s az ott létrejött alkotások eredményeképpen Jenny tesz szert nagyobb hírnévre, akaratlanul egy feminista mozgalom élére kerül, emiatt később híressége jutalmául erőszak áldozata. De első művével Garp is pályadíjat nyer - szerelme kezét, aki csakis híres, de legalábbis a hírnév irányába mutató íróhoz hajlandó feleségül menni. Boldog házaséletüket egy ideig nem árnyékolják be házasságon kívüli kapcsolataik - a nem várt borzalmak épp ezért annál elemibb erővel érik az érdekelteket s az olvasót. John Irving groteszk, posztmodern rémmeséje jelentős mű, az elmúlt évtized amerikai irodalmában kevés a hozzá fogható maradandó érdekességű újdonság.

Az ​internetes társkeresés, a bordélyok világa, a délszláv háború utáni korrupció, a keletre érkező nyugati ember megdöbbenése együtt kavarog ebben a megrázó pszichológiai regényben. Főszereplője egy pszichiáter, aki úgy osztogatja betegeinek a poszttraumás stressz diagnózisát, akár az ügynökök a szórólapokat. Pavel viszontagságaiból és páciensei elbeszéléseiből olyan általános érvényű emberi sorsokat ismerhetünk meg, melyekben nem számít, ki gazdag és ki szegény, ki ismert és ki névtelen: a titkok és tragédiák mindig ott rejtőznek a kulisszák mögött, és - akár pszichiáter segítségével, akár anélkül ­ mindenkinek meg kell vívnia a maga harcát az életben való boldogulásért. A kritikusok Sladana Bukovac regényét a Száll a kakukk fészkére horvát megfelelőjeként emlegetik.

Vámos ​Miklós emlékei, portréi, vallomásai a huszadik század harmadik harmadából. Híres, sok esetben immár klasszikussá vált írókról, művészekről, szerkesztőségekről és kiadókról, szerkesztőkről és szerkesztettekről, cenzorokról és cenzoráltakról. Mindenkinek ajánlható, aki szeretne gusztust kapni, hogy még többet olvasson róluk - tőlük.

Herbjörg ​María Björnsson , Izland első elnökének unokája nyolcvanéves, Reykjavíkban lakik egyedül, egy garázsban ("mint egy öreg Ford"), ágyhoz kötve. Egyetlen társasága a számítógép és egy "Hitler-tojás", egy régi kézigránát, mely a világháborúból maradt rá. Herra azonban nem unatkozik: időpontot foglal magának a krematóriumban; Facebook-oldalt készít az izlandi szépségkirálynő nevében, és afrikai férfiakat vesz rá az izlandi nyelv tanulására. Mindeközben felidézi eseménydús életének szereplőit, kalandjait, furcsaságait, s a meséből egy páratlan, kiszámíthatatlan személyiség megrázó-groteszk története és a huszadik század, illetve a második világháború akasztófahumorral megírt krónikája bontakozik ki. Az elbeszélés egyszerre mély megértéssel és iróniával kíséri az asszonyt Izlandról a háborútól gyötört kontinensen át Dél-Amerikáig. Herra a háború óta súlyos titkot cipel; végül szülőhazájában, a halálos ágyán elmeséli történetét. A nő 1000 fokon méltán nevezhető remekműnek, mely olyan háborús regények sorába illeszkedik, mint A 22-es csapdája vagy Az ötös számú vágóhíd.

Brumi ​mackó, Bodó Béla kedves medvebocsa olyan hallatlan "emberszabású" állatfigurája a magyar irodalomnak, amelyen Milne Micimackója az angol gyermekirodalomnak. Abban is rokonai egymásnak, hogy mindketten bájosan naívak és lusták, de eme gyarlóságaik csak még inkább az ifjú olvasó szívébe lopják őket. Hiszen ki ne ismerne magára - legalábbis gyerekkori önmagára - Brumi mindenkire rácsodálkozó, csetlő-botló, olykor nyafogó, falánk figurájában?!

Agatha ​Christie-nek, a páratlanul és tartósan népszerű angol detektívregény-írónőnek a népszerűsége indokolt, mert nem mindennapi ötletességgel és pengeéles logikával állítja fel a bűntények képletét, és vezeti le a csattanós megoldásig. Ebben a regényében a megfejtendő képlet a következő: hogyan került egy ifjú, szőke táncosnő estélyi ruhás holtteste a tiszteletre méltó, idős ezredes és házasember könyvtárszobájába? Ő ölte meg, vagy másnak állt érdekében, hogy ilyen látszatot keltsen? És ha igen, miért? Mi lehetett az indítéka a teljesen homályos körülmények között elkövetett bűncselekménynek? És összefügg-e ez a gyilkosság a diáklány erőszakos halálával, amely néhány nappal később derül csak ki? Sok neves, tapasztalt rendőr nem találja meg a nehéz kérdésekre a választ, de a józan, ravasz Marple kisasszony amatőr nyomozói munkáját végül is siker koronázza...

A ​könyv egyaránt nevezhető útleírásnak, szakácskönyvnek vagy társadalomrajznak, de leginkább regény. Frances Mayes naplószerűen beszéli el, hogy élete új párjával miként teremtettek igazi otthont a toszkánai Cortona melletti régi házban, és leltek második hazára Olaszországban. Az írónő egyszerre tudja rabul ejteni az olvasó gondolatait és érzékszerveit. A sültmalacárus, a zöldséges, a házvétel körüli hercehurca, a toszkán konyha megannyi fortélya, a pohárban megcsillanó bor ugyanolyan fontosságot kap, mint a történelmi, művészettörténeti, irodalmi kitekintés. Megjelenését követően a könyv több mint két évig folyamatosan szerepelt az amerikai bestsellerlistákon.

Stanisław ​Lem a tudományos-fantasztikus irodalom világhírű művelője, magának a műfajnak bölcselője, történetírója orvos fiaként született 1921. szeptember 12-én. Maga is orvosnak tanul, de iskoláit csak a háború után fejezi be; a háború éveiben autószerelőként dolgozik. Művei 1946 óta jelennek meg lengyelül, s mellesleg a világ szinte valamennyi nyelvén. Lem fordulatos, érzékletesen ábrázolt környezetben játszódó tudományos-fantasztikus elbeszélései filozófiai töltetűek; szinte minden művében az emberiség nagy kérdéseit ábrázolja a mesés cselekményszövéssel tökéletes összhangban. A gondolkodó azonban néha leveti a mesélő álruháját - teszi ezt a jelen kötetben is -, s Naprendszerünk kialakulásától lehetséges jövőnkig vázolja, mutatja meg vagy tesz rá mindössze ironikus célzást, jelesül arra, hogy milyen esélyei voltak s lehetnek az emberiségnek. Lem minden írását nemes humánum, a legkülönbözőbb tudományágak területéről vett alapos tájékozottság jellemzi.

Amikor ​ a fasizmus uralomra jutása lehetetlenné tette Anna Segher számára is, hogy hazájában éljen és alkosson, hosszú hányattatás után Mexikó, az akkor a demokratikus fejlődés útjára lépő Mexikó volt az az ország, amely a vándort befogadta. De hiába választotta el egy fél világ régi hazájától és a hamarosan lángban álló Európától - az írónő akkor és ott is minden gondolatával otthon járt, mindent leírt szavával az antifasiszták, a becsületes németek harcát igyekezett segíteni. Gyönyörű lírai emléke ennek az időnek önéletrajzi vallomása, A halott lányok kirándulása, amely a kaktuszok szegélyezte mexikói országútra varázsolja egy régi-régi iskolai kirándulás emlékét, felvillantva a hosszú szoknyás, hosszú copfos leányalakok majdani - azóta szintén múlttá vált - jövőjét. A mexikói idők élményei, emlékei, benyomásai később értek novellákká. Anna Seghers egy kis népcsoport kálváriájával érzékelteti az egész nép történelmi útját, a kegyetlen hódítástól az önálló nemzeti létet és felemelkedést ígérő Cardenas-korszakig. Majd még mélyebbre néz: két ember, egy tudatlan, gyönge és mégis erős leány, Crisanta, és egy szegény falusi fazekas személyében állít örök emléket azoknak az egyszerű embereknek, az oly sok megpróbáltatást elviselt mexikói indiánoknak, akik valóban az írónő otthonává tették a világégés idejére Mexikót.

" ​- Ha ennek vége lesz - mondta lassan az 509-es -, kíváncsi vagyok, mennyi ideig tart, míg te is ugyanolyan ellenségem leszel, mint ezek itt a toronyban. - Nem sokáig. Itt kényszerűen együtt voltunk a nácikkal szemben. Ez megszűnik, mihelyt véget ér a háború." E párbeszédre a mellerni munkatábor felszabadulása előtti utolsó napok egyikén kerül sor két fogoly között. A táborban politikai foglyok, köztörvényes bűnözők és zsidók együtt szenvedik el az SS vadállati kegyetlenkedéseit, az élelemhiányt, az embertelen körülményeket. Aki az éhezés és kínzások következtében munkaképtelenné válik, átkerül a Kis Táborba, ahol vagy tífusz, vagy vérhas, vagy tüdőgyulladás végez vele. Ám ahogy a front közeledik, a tábor egyre inkább a szervezett belső ellenállás irányítása alá kerül. Remarque döbbenetes erővel jeleníti meg, miként sikerül a Kis Tábor veterán lakóinak ébren tartani magukban az élet szikráját, amely a közeli felszabadulás reményétől fellobbanva emberfeletti teljesítményekre teszi őket képessé. Az 509-es, akinek teste ugyan átélt kínzások nyomait viseli, lelkében azonban talán a legerősebb a szikra, a Kis Tábor veteránjainak vezetője lesz. Az egykori liberális gondolkodású újságíró és Werner, a munkatábor kommunista foglya, a belső ellenállás egyik fő szervezője, vállvetve harcol az SS ellen. A történelem ismerői tudják, mi a folytatás, és a fenti idézettel Remarque sem hagy semmi kétséget felőle. És mégis: Bucher és Ruth, "lágerszerelmük" legcsodálatosabb beteljesüléseként, együtt indul el a táborból, egyenes derékkal, nem lopakodva, vissza se nézve. Minden tábor elhagyható...

Néhány ​éve az egyik francia könyvkiadó azzal bízta meg a Naphosszat a fákon, az Oroszlánszáj és több más sikeres könyv íróját, hogy írjon magyarázó szöveget fiatalkori fényképeihez. Végül mégsem igazi képaláírásokból született meg a könyv: az írónő emlékezete "hívta elő" azt a sosem volt fényképet, amely albumbeli fotóknál is élesebben örökít meg egy pillanatot. Az emlékképbe az vésődött bele, hogy Marguerite Duras tizenöt és fél éves korában a saigoni kompon megismerkedett egy nála tíz évvel idősebb, dúsgazdag kínai férfival... Az első szeretővel való szeretetlen-szenvedélyes viszonyáról, a családi tűzfészekről, a 20-as, 30-as évek Indokínájáról szól a regény, amely az utóbbi évek legnagyobb könyvsikere volt Franciaországban: több mint másfél millió példányban kelt el, és 1984-ben elnyerte a legrangosabb francia irodalmi díjat, a Goncourt-t.

Sally ​Porter az élet kellemetlen helyzetei ellen azzal védekezik, hogy elveszíti öntudatát. De ezzel nincs vége a dolognak. Mikor újra magához tér, új helyzetben találja magát. Az idő továbbhaladt és ő nem tud róla számot adni. Olyasmikre próbálják emlékeztetni, amiket tudtával nem követett el. Otthon olyan holmikat talál, amelyeket soha esze ágában sem volt megvásárolni. És amiket a férje összehazudott róla a válóperi tárgyaláson! Hogy hetekre eltünedezett, hogy hajlamos az erőszakra, hogy félmeztelenül táncolt egy mulatóban... El tudja ezt képzelni, dr. Ash? Igen, a pszichiáter el tudja képzelni. Ismeri ezt a betegséget, de szemtől szembe csak most találkozik vele először. Ez a többszörösen hasadt személyiség esete. A jámbor, félénk Sallyben négy további én lakozik, még saját nevük is van. Bella tömény érzékiség, Nola merő intellektualitás, Derry csupa jóindulat, Jinx pedig- tőle isten óvjon, ő maga a megtestesült agresszivitás. Ezeket a gyerekkorban lehasadt, önálló életre kelt személyiségdarabokat kellene szép sorjában visszaolvasztani a helyükre- létrehozni Sally valódi, gazdag, sokrétű személyiségét. A küzdelemnek dr. Ash számára is nagy a tétje. Ő is válságban van, belsőleg belerokkant a hivatásába, kiégett, házassága tragédiába torkollt. Sally esete a próbakő: meg tud-e újulni, képes-e még valódi együttérzésre? Meg tudja-e tehát egymást gyógyítani orvos és betege?

Az ​emberek gyakran nem akarnak segíteni önmagukon, még ha képesek volnának is rá. Sokan öntudatlanul szenvedni vágynak, szinte ragaszkodnak a gyermeki tehetetlenség állapotához. Ám akik őszintén akarnak is segíteni önmagukon, azok sem igen tudják, miként kezdjenek hozzá. Levi doktor nagyszerű könyve - bár nem boldogságrecepteket ad - olyan eljárásokkal ismerteti meg az olvasót, amelyek segítségével sikerrel közelebb férkőzhet a legizgalmasabb "ismeretlenhez": önmagához. A kötetben szereplő eljárásokat bárki elsajátíthatja, aki csak óhajtja, és - ami a legfontosabb - időt szán a megtanulásukra.

'Nearly ​eleven o' clock', said Pooh happily ... 'Time for a little smackerel of something.' Pooh and Piglet are adventuring again with their friends in Hundred Acre Wood. Tigger finds out what Tiggers like, Piglet does a Very Grand Thing and Christopher Robin and Pooh discover a wonderful Enchanted Place.

Agatha ​Christie olykor új vizekre evezett és Mary Westmacott álnéven finom rajzolatú, lélektani regényeket is papírra vetett. A titokzatosság homályából kibomló történetek főhősei látszólag hétköznapi emberek, ám mindegyikük életére elhallgatott igazságok terhe vet sötét árnyékot. Az izgalom lassú-lusta, majd egyre erőteljesebb fokozása nem kell, hogy gyilkosságig vigye a történetet; a krimi koronázatlan királynője hullák nélkül is sorsfordító konfliktus elé állít mindenkit. Joan Scudamor Bagdadban élő lányától utazik haza Angliába. Ő az igazi angol hölgy, finom és előkelő, ugyanakkor minden megpróbáltatást rezzenetlenül tűr. De amikor már több napja kénytelen a vonatra várakozni egy sivatagi állomáson, egyetlen indiai panziótulajdonos társaságában, azon kapja magát, hogy gondolkozni kezd. A meditáció, a meleg, a világvége, a sivatag - vagy ez mind együtt különös látomásokra készteti. Kényszerű magányában leperegnek előtte élete képei, de nem olyan kivágatban, ahogy eddig. Hangsúlyok és árnyalatok villannak föl, és az élet gyilkos módon átrendeződik. A boldog feleség, nagyszerű anya, népszerű társasági asszony, a lányiskola egykori büszkesége álarca mögül kikandikálnak a valódi vonások.

Sokféle ​pletyka és félreértés övezi a nálunk jobbára csak hallomásból ismert Vladimir Nabokovot és híres-hírhedt regényét, a Lolitá-t. E nevezetes könyv éppúgy végigjárta a maga kálváriáját, mint századunk más jelentős, a pornográfia vádjával illetett regénye, például Lawrence Lady Chatterley-je, vagy Joyce Ulysses-e. A félreértések legfőbb forrása a regény eseménytörténete. A Lolita főhőse-elbeszélője, Humbert Humbert, francia születésű irodalomkutató és elvetélt író, akit perverz vágyak gyötörnek. Hányatott múltat hagy maga mögött, s gyanús idegenként kóvályog Amerikában. A javakorabeli férfi jelenét Lolitával, szállásadónője tizenkét éves lányával való találkozása szabja meg. Humbert előbb a gyermek közelébe férkőzik, majd amikor az árvaságra jut, a gondviselője, rabtartója és rabszolgája, kínzója és áldozata lesz. A démonikus viszony hátteréül az ezerszínű és végtelen Amerika szolgál, az óceántól óceánig nyújtózó Újvilág, melyet a duett többszörösen végigutazik, mígnem Quilty, a titokzatos drámaíró elrabolja Lolitát, hogy a maga - Humbertnél nem kevésbé perverz - vágyait élhesse ki rajta. A szerelmétől, léte értelmétől megfosztott Humbert végül fölleli és megöli ellenség-hasonmását. Ez a hihetetlenül gazdag, irodalmi allúziókkal, utalásokkal, már-már rejtvényekkel átszőtt mű azonban sokkal több egy szerelmi-szexuális kapcsolat taglalásánál: ízig-vérig művészregény, amely metaforikus áttétellel művészet és élet, alkotói képzelet és nyers életanyag, művész és polgár viszonyát, azaz egy jellegzetesen huszadik századi témát dolgoz fel egy esztétikai életszemlélet jegyében.

Seress ​Rezső "Szomorú vasárnap" című szerzeménye 1935-ben egy zuglói étteremben született. A mű világszerte "az öngyilkosok himnusza"-ként vált ismertté: több száz ember búcsúzott ezzel a dallal az élettől. Nick Barkow regényében egy zsidó étteremtulajdonos, egy zeneszerző és egy német vezérőrnagy történetén keresztül mesél a dal titkáról: árulásról, emberi tartásról és a háború előtti Budapestről. Ez az alkotás szolgált Rolf Schübel "Szomorú vasárnap" című, világszerte nagy sikert aratott filmjének alapjául. A német bestseller most először jelenik meg magyar fordításban.

Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.