Ajax-loader

'portré' címkével ellátott könyvek a rukkolán

 


Covers_55879
Pilinszky ​fényképei Ismeretlen szerző
0
2

Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Mi ​is volt a nagy sztárok titka? Mitől mások (jobbak?), mint a mai kedvencek, mitől legendásak ma már valamennyien? Talán először is vonzó, kivételes, átlagon felüli külsejükben kell keresnünk a titok nyitját. Szépek és rokonszenvesek, többségükben erős egyéniségek és egyedi megjelenésűek voltak. Valamennyien szerencsés külső adottságaikat jól kamatoztatták mind életük, mind munkájuk során. A kivételes, esztétikus külsőhöz a legjobb emberi tulajdonságok párosultak: akaraterő, kitartás, céltudatosság, műveltség, intelligencia, szakmájuk szeretete. A "mozilegendák", akiknek életéről könyvünk szól: Az amerikaiak: Walt Disney, John Wayne, Errol Flynn, Burt Lancaster, Frank Sinatra, Gregory Peck, Kirk Douglas, Yul Brynner, Charles Bronson, Marlon Brando, Tony Curtis, Paul Newman, Audrey Hepburn, Marilyn Monroe, Steve McQueen, Omar Sharif, Elvis Presley,

A ​manézs nagy iskola. Ott nincs protekció. A cirkuszi porond a legkiszolgáltatottabb művészi munkahely a világon. Ott bekerít a nagyérdemű, egy kíméletlen kritikusokból álló közönség, és te ott állsz egyedül. Nincs súgó, nincs felsőbbrendűségi érzést biztosító, magasan kiemelt színpad. A cirkuszban te vagy legalul, és a feletted körbe-körbe tornyosuló közönség félelmetes látvány. Közrefog, rád nehezedik, úgy érzed magad, mint az ókori Róma gladiátorai. Szinte az életedért küzdesz. Rettegsz attól, hogy a nép ujja lefelé mutat, amely ma már szerencsére csak a jelképes halált jelenti. Itt úgy kell odatenni, hogy dörögjön a taps, mert bármikor jöhet egy új szín, ami elhomályosít, és te lekerülsz a palettáról.

Ritka ​alkalom az irodalom történetében, hogy egy műfaj eredetének pontos naptári dátuma legyen. A történelmi regény esetében semmi kétség: 1813 őszén fedezte fel Walter Scott, a napóleoni háborúk kábulatából ocsúdó Európa legnyugatibb csücskében, ahol a kérlelhetetlenül előretörő jelenben is még oly valóságosnak tetszett a múlt. Annak idején fél Európa találgatta, ki lehet a páratlan sikerű regények szerzője, hiszen Scott, aki nemcsak író volt, hanem lelkiismeretes tisztviselő és várúr is egy személyben, elrejtőzött a nyilvánosság elől. Évtizedekig vetélytársa sem igen volt a népszerűségben, sikerének nem ártott se nap, se szél, se a kiábrándítóan prózai tőzsdei krach – csak az idő tudta kikezdeni. Újabban azonban Scott szinte reneszánszát éli. Ne csodáljuk, hiszen Rob Roytól, a nemes haramiától az ingatag Waverleyig, Ivanhoe-tól Lucy Ashtonig, azaz Lammermoori Luciáig jó néhány halhatatlan alakot teremtett, és a fordulatos, romantikus mesének, a nagy s igaz történelmi kalandnak máig se született hozzá fogható mestere. Bart István könyve gondosan megrajzolt társadalom- és gazdaságtörténeti hátteret von Scott alakja és irodalmi munkássága mögé, s így valóban lehetőséget ad az olvasónak, hogy a scotti életmű törvényszerűségeit józanul, világosan értékelhesse.

A ​2010-es év nagy szenzációja, hogy ismét rajthoz áll a Formula-1-ben Michael Schumacher. Ennek apropóján újabb darabbal bővül "A világ legjobb sportolói" sorozatunk, amelyben a hétszeres világbajnok német autóversenyző pályarajzát festjük meg. A horremi kezdetektől egészen a - most már tudjuk, csak időleges - visszavonulásig.

"A ​kortárs magyar irodalom valamiféle kis tükrét tartja kezében az olvasó. Én tartom elébe. Pontosabban mi, vagyis mintegy hetven hazai szerző. Sajnos, hárman időközben elhunytak. Hetven író portréjáról, bizonyos köz- és magánügyeiről hull le a lepel. Személyes kis tükör ez. Elfogult, de azért remélhetőleg nem torzít. Öt éven át beszélgettem a hazai irodalom aprajával-nagyjával, kétheti rendszerességgel. A helyszín (egyetlen kivétellel) az Alexandra Könyvesház Nyugati téri áruháza volt, a negyedik emeleti panorámaterem. Az eszmecseréket rögzítette és műsorra tűzte a Pax és a Duna tévé. Hetvennégy beszélgetés, mert a legkedvesebb kollégákat kétszer hívtam meg. Természetesen rövidítésre, szerkesztésre kényszerültem, hogy beleférjünk két kötetbe, kisimítgattam az élő beszéd írásban nem jól festő lazaságait, de igyekeztem megtartani a természetességét, és kinek-kinek jellegzetes stílusát. Emiatt számomra érdekes írói munkának bizonyult a szövegek formálása. Bízom benne, hogy olyasféle közös mutatvány a végeredmény, mint az artistáké, én a mértékletes untermann szerepét próbáltam játszani. Boldogít, ha lehetővé tehettem, hogy kartársaim fölrepüljenek. A "Kedves kollégák" megjelenése lezár egy korszakot az életemben. Hatvanéves vagyok, ideje átengednem az irodalmi kérdező szerepét alkalmas fiatalabbaknak. Sokat tanultam e beszélgetésekből, az alkotó ember, az irodalmi hétköznapok, a szavakkal vívott küzdelem és az írók családi életének felemelő nehézségeiről, örömeiről. Azt hiszem, olyan tudás ez, amire az olvasók is kíváncsiak. Ha a kérdezett szerzők egyik-másik könyvéhez is kedvet támasztunk, az már a hab a tortán. Tartsanak meg minket jó emlékezetükben." (Vámos Miklós)

Nagy ​Lajos (1883-1954) a XX. századi magyar irodalom egyik legérdekesebb, sokat vitatott írója. Szenvtelen, pontos, tárgyszerű novellái elevenen élnek olvasói tudatunkban, a Képtelen természetrajz epés gúnnyal megírt karcolatai egyre népszerűbbek. A Kiskunhalom című szociográfikus regénye és hatalmas ívű, torzóban maradt önéletrajzi kötetei (A lázadó ember, A menekülő ember) modern irodalmunk nagy alkotásai közé tartoznak. A kelleténél talán mégis kevesebb szó esik e "szabálytalan klasszikusunk"-ról. Tarján Tamás fiatal irodalomtörténész arra vállalkozik, hogy tárgyilagosan, az esztétikai értéket hangsúlyozva adjon képet az életműről, Nagy Lajos pályájának alakulásáról.

Fehér ​Ildikó egyedülálló riport könyve Szűcs Lajosról a FRADI volt kapusáról, sok-sok képpel illusztrálva.

Furcsa ​a gyilkossági zsaru kapcsolata az emberekkel: a legtöbbet gyakran olyanokról tudja meg, akik már nem élnek. A gyilkossági zsaru munkája, nyomozása során szinte személyes kapcsolatba kerül az áldozattal, feltérképezi baráti körét, megismeri a család elől is elrejtett titkos életét, átlátja üzleti kapcsolatait. Tudja, mennyi pénze volt, mire vagy kire költötte, hova járt szórakozni, mi volt a hobbija. Ismeretségük azonban "posztumusz jellegű", találkozni sohasem találkozik a zsaru és a sértett. Látni is legföljebb egyszer látja az előbbi az utóbbit: egy kordonnal elválasztott bűnügyi helyszínen, vérbe fagyva, élettelenül.

A ​jeles történészek jelezte kötet bemutatja az 1848-2002 közötti időszak azon politikusait - Batthyány Lajostól Medgyessy Péterig -, akik hosszabb-rövidebb ideig hazánkban a kormány élén álltak. A szerzők célja elsősorban az volt, hogy az olvasó megismerje az ország életében egy-egy időszakban meghatározó szerepet játszó személyiségeket, útjukat, amely a miniszterelnöki bársonyszékig vezetett, s ezen belül kormányfői tevékenységüket. Továbbá azokat a sorsfordító eseményeket, amelyek Magyarország utolsó másfél évszázadát meghatározták. Az olvasó eligazodását egy-egy szócikk, illetőleg kronológia segíti. A szöveget igen színes gyakran első közlésű képanyag illusztrálja.

Kerek ​60 évvel ezelőtt jelent meg Albert Einsteinnek ez a kötete. Írásait maga válogatta. A korabeli magyar Faust Kiadó éleslátását dícséri, hogy a könyvet már 1935-ben közreadta. A kötet az azóta múzeális ritkasággá vált első magyar kiadás felhasználásával készült. A könyv Einstein szellemi önéletrajza, melyet igen különböző műfajú írások alkotnak: aforizmák, levelek, beszédek, előadások, publicisztika, portrék az elmúlt időknek és saját korának jeles személyiségeiről, nagyobb tanulmány az elméleti fizika fejlődéséről, a relativitáselmélet népszerű magyarázata a sajtó kérésére.

Írás ​közben nővé változni? Lehetséges lenne ez? Egyáltalán: egy író mit tudhat a nőkről, ha férfi? Igaz volna, hogy a legnagyobb regényhősnőket férfiak alkották? Azt jelentené ez, hogy a férfiak többet tudnak a nőkről, mint maguk a nők? Vagy éppenséggel semmit, s mindez csak az irodalomban valóság? És miért mindig Emma Bovary és Anna Karenina neve jut mindenki eszébe, ha regényhősnőkről beszél? Vagy sokkal többen vannak ezek a nők, a hősnők, akiknek alakja átível évszázadokon, görög drámán, operák színpadán és a XX. század filmművészetén? Scherter Judit nem csupán kilenc mai magyar író portréját rajzolja meg, nem csupán kilenc érdekes egyéniség életművét világítja meg érzékeny kérdéseivel, s barangolja be kilenc íróval ezt a titokzatos vidéket, mely tele van csodálatos női alakokkal és erotikus izgalommal, nem csak felidézi, amit a nőalak a művészetben jelent, hanem arról a különös viszonyról is mond valamit, amelyről mintha mindent tudnánk és semmit sem, és ami az emberiség első napjai óta férfit és nőt, anyát és gyermekét, szerelmest és szeretőt összefűz. Nők, hősnők, regényhősnők - csodálatos, titokzatos világ.

Soós ​Imréről, a zseniális, a legmélyebb paraszti mélységekből származó, önsorsrontó, nagy színészről számos szépirodalmi alkotás született. (Talán leghíresebb Hubai Miklós Tüzet viszek című drámája.) Életét, sorsát a meghasonlott népi tehetségek szimbólumaként mutatták fel, feleségével együtt elkövetett öngyilkosságát szinte mítosszá költötték, alakjába a modern magyar történelem megvilágosító jelképét sűrítették. Müller Péter regénye némileg más úton jár. Szerepet játszhat ebben az is, hogy az író valóban ismerte, dramaturg kollégaként közelről figyelhette hősét, az öngyilkosság előtti éjszaka egy részét is vele és feleségével töltötte. Regénye nem a mítoszt boncolja, érdeklődése teljességgel emberi, ábrázolásmódja egyszerre verista és értelmező, helyenként szinte esszészerű. A regény ugyan megváltoztatott nevekkel mondja el a történetet, ám teljességgel hű a valósághoz. A mű, amelyben a szerző is színre lép, egyszerre regény és életrajz, műalkotás és biográfiai kommentár, emlékirat és töprengés. Hősét több oldalról, több szemszögből veszi szemügyre, láttatja későbbi felesége, az ideggyógyász orvosnő, a Madách Színház művészei, rendezői, a saját, a pesti srácok, az autogrammkérők, a féltékeny szakma, az éjszakai élet szereplői szemével is, de megvizsgálja értő, empátiával telített "semleges" nézőpontból is. A könyvet elsősorban a nem pletykákra-szenzációkra, hanem humánus megértésre vágyó olvasók értékelik igazán.

Tartalom Kérdések ​(Bevezető) Gyökerek Gyermekkorom Emberek között Az én egyetemeim Író születik "A jövőnek zengek himnuszokat" Magányosan Az újságíró Költemények prózában Életképek Allegóriák Az első nagy sikerek Mezítlábasok Tévedés Ars poetica Kritika és önvizsgálat A nagyepika felé A színpad erejével Kispolgárok Éjjeli menedékhely Himnusz az emberről Az Ember Lázadóból forradalmár A véres vasárnap Levél Tolsztojnak Jegyzetek a nyárspolgárságról Pillanatképek 1905-ről Drámák az értelmiségről Nyaralók A nap fiai Barbárok Emigrációban Az utazó forradalmár Amerikában Az anya Ellenségek Marxista kritikusai Olaszországi évek Capri szigetén Az "istenépítők" Az egyéniség pusztulása Újabb regények Mesék Itáliáról Orosz mesék - Orosz földön Előjáték az önéletíráshoz Újabb színművek Újra itthon A háború és az előítéletek ellen A fiatalokért Viharban Vitája Leninnel A kultúráért és az írókért Az arcképfestő Csehovról Tolsztojról Leninről A többi portré Ismét külföldön A fiatalok tanítója Az "új Gorkij" Különös sorsok írója Gyilkosok és csótányok Lószúnyog Rendkívüli történetek Művészi újjászületés Az Artamonovok Az utolsó évek A nép nevelője Publicisztika Az irodalomról Az irodalompolitika Az utolsó elbeszélések Az utolsó színművek Klim Szamgin élete A tükörember Klim ellenfelei A szintézis Lázadó és álmodozó (Összegezés) Írók Gorkijról Életrajzi adatok Felhasznált irodalom

Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Példaképek. ​Követendő példák. Értékőrzők egy értékválsággal telített korban. A híres riporternő (Demcsák Zsuzsa) és a fotográfus (Bali Sándor) nem hamis messiások, hanem hiteles példaképek nyomába erednek. Kezük nyomán nem sztárpletyka-könyv születik, hanem egy minőségi válogatás: 30 híres magyar személyiség mesél élete küzdelmeiről és az útról, amely a „szegénylegénységből a királyságba”, az ismeretlenségből az ismertségbe vezette őket. A Példa-képek című kötet fotóalbum és vallomáskönyv egyben. Exkluzív ajándékkönyv, egyben útmutató a hiteles és sikeres élethez.

Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

A ​portré-, más néven személyfényképezés mind az amatőr, mind a hivatásos fényképezésnek legvonzóbb területe. A jó amatőr kép a maga kötetlenségével, a műtermi fotó pedig a szakfényképész tudása és technikai felszerelése révén válhat elmélyült, emberi jellemeket ábrázoló művészi alkotássá. Sajnos, a gyakorlat ettől messze áll. Fotósaink célja legtöbbször csak az előnyösen beállított arc, de még ezt sem sikerültmindig elérni. Ahhoz, hogy valaki jó portrékat készítsen, sokat kell tanulnia. A szerzők célja, hogy amatőrjeinket bevezessék az igényes portrézás művészetébe és szakfényképészeink továbbképzését segítsék.

Miért ​rakosgatom össze a homályba igyekvő arcokat, nyarakat, éveket? Miért jegyezgetem az iskolaudvart, a halászokat, a zegzugos folyosók titkait, barátok mosolyát, átbeszélgetett éjszakák mondatfoszlányait, a városokat, a hotelszobákat, csillogó szemeket, készülő szerepeket? Miért? Talán mert velem vannak! Ha nem akarnám is, viszem őket. És én akarom! Meg akarom őrizni, ahogy én láttam, ahogy én hittem, ahogy én szerettem!

Shelley ​mindössze harminc évet élt. Élete és műve azonban - Petőfihez meg a többi maga-máglyáján elégő költő-titánhoz hasonlatosan - a legendák fénykörében él tovább. A nagy angol romantikus triász tagjaként ő sem cska költőnek, de mindennek jött: a társadalmi haladás előmozdításának, a világ emberarcúvá formálásának méylen átérzett kötelessége lett költészete egyik legtisztább forrása. Joggal tekintette magát "törvényhozónak". Tótfalusi István könyve beszédes dokumentumok bőséges felhasználásával bizonyítja be e romantikus forradalmárrról és költőről, hogy művészete és a művészetét hitelesítő magatartás ma aktuálisabb, ihletőbb erejű, mint valaha.

Luther ​életének utolsó másfél évtizede kevésbé eseménydús, mint a megelőző 15 esztendő, viszont az evangélikus egyház kialakulása szempontjából kulcsfontosságú időszak ez. A fejedelmek és a birodalmi városok sorra újjászervezték a hitéletet és az egyházigazgatást. Ebben a folyamatban a mozgalom elindítójának, a betegeskedő és a nyilvánosságtól egyre inkább visszahúzódó egyetemi tanárnak már nem mindig volt közvetlen szerepe. Az utolsó évek Luther-képét egy izgalmas munka, az Asztali beszélgetések őrizte meg a leghitelesebben számunkra. A Luther család (felesége, Katherina von Bora egykori apáca és hat gyermeke) asztalánál ugyanis mindig szívesen látott vendégek voltak a barátok és a tanítványok, akik az ott elhangzott beszélgetéseket feljegyezték, majd ki is nyomtatták. Ebből egy sokkal joviálisabb Luther-portré bontakozik ki, mint amely a röpirataiból tárul elénk. És mégis: a családi asztalnál évődő vagy a felesége által leszidott öregember nem más, mint aki néhány évtizeddel korábban az európai történelem egyik legnagyobb hatású forradalmát megindította.

Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Bertha ​Bulcsu a hatvanas évek közepén határozta el, hogy nem hagyja feledésbe merülni a pályatársaival folytatott délutáni, esti beszélgetéseket. Félt attól, hogy „a szöveggel az arc, a jellegzetes mozdulatok is eltűnnek, elvesznek, s ha nem, tíz év múltán kopott másai a réginek”. Ezért írta meg a portrékat 3 kötetben: Meztelen a király, Irók műhelyében, Délutáni beszélgetések. A 3 könyvben összesen 50 portré szerepel, a Délutáni beszélgetésekben 16. A portrék alanyai: Bárdosi Németh János, Benjámin László, Csoóri Sándor, Csurka István, Darvas József, Dobozi Imre, Galgóczy Erzsébet, Gáll István, Györe Imre, Hernádi Gyula, Karinthy Ferenc, Kardos G. György, Kormos István, Örkény István, Lovász Pál, Várkonyi Nándor.

A ​szerző mondja könyvéről: "Szabó Lőrinc a 20. századi magyar líra klasszikus nagysága. A kétségbeejtő és a feloldó végletek állandó küzdelme alakítja életművét. Ellentmondásos és lenyűgöző egyénisége évtizedeken át foglalkoztatott. Háromkötetes monográfiában, az életrajzát megmutató két forráskiadásban igyekeztem pályáját szinte napról napra követve megrajzolni. A részletes feltárás után szükségét éreztem, hogy egy, az irodalom iránt érdeklődő közönség számára készített pályaképben összegezzem eddigi írásaim eredményeit. Az eddig véglegesnek érzett szövegek átvétele is ez a könyv, és természetesen korrekció is: alkalom arra, hogy egyetlen könyvben újítsam meg és véglegesítsem azt a képet, amelyet két évtized kutatásai alapján eddig rajzoltam a költőről."

"... ​mindig úgy szerettem volna élni, ahogy ezt magamnak megírnám" - mondja Szomory A párizsi regény-ben. Holott ez a vágy - az élet és a mű egységének vágya - Szomory hosszú életében sokszor megvalósulhatott. Megvalósult az életmód különcségében és az írói stílus különösségében, a szokások és az érzések túlfinomult arisztokratizmusában, amelyet Szomory tudatosan vállalt. A szélsőséges magatartás persze mindig támadások céltáblája, Szomory egész életében, de még halála után is támadások kereszttüzében állt. A különböző előjelű gyanakvásokkal vitázva Réz Pál Szomory objektív portréját rajzolja meg. Az íróét, aki nemzedéktársainál, a Nyugat nagyjainál egy évtizeddel idősebb lévén egyedül kénytelen megjárni az irodalom konzervatív formáival való szembefordulás útját, s aki legjobb műveiben arra is képes, hogy meghaladja maga kiharcolta különös stílusát. Mert Szomory voltaképpen romantikus, nyelve szinte vörösmartys ihletésű, de késői romantikus; a romantika illúzióit, a finnyás arisztokratizmust, az érzések dekadenciáját a saját műveiben rombolja le - az irónia eszközével. Hiszen hol is lehetne a reálisan és gúnnyal ábrázolt pesti kis- és nagypolgárok között tere a romantikának? A hősei szájába adott tirádákat Szomory addig nyújtja, gyötri, csigázza, amíg elszakad a húr, a pátosz komikumba csap át, és az irónia kétértelmű furcsa fénybe vonja nemcsak a figurákat, de a lelkesedést is, amellyel az író megformálta őket. Réz Pál ihletetten azonosul könyve hősével: érzékeli és érzékelteti a mű minden árnyalatát, benső rezdülését. Szomory "vallomásaival", a művekből vett idézetekkel nemcsak dokumentálni akar; a citátumokat úgy válogatja, hogy az olvasó is megízlelhesse, csettintve forgathassa a szájában Szomory mondatait. De közben elemez és értékel. Egyszerűsítés nélkül, tiszta tollvonásokkal vázolja az író fejlődésének alaprajzát. Felidézi a kort, a közeget, amelyben Szomory írt és hatott, meghatározza az egyes művek helyét az életműben, s beilleszti az életművet az irodalomtörténet értékrendszerébe.

Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Ajándéknak ​szántam ezt a könyvet HOBO ötvenedik születésnapjára; szeretetem és megbecsülésem jeléül. Interjúalanyaim - magyarok, külföldiek, külföldön élő magyarok, művészek vagy "civilek" - hasonlóan éreznek iránta, inspirálónak tartják művészetét. Az olvasó arra a kérdésre kap választ ebben a könyvben, hogy kik vagyunk mi, akik megszólalunk benne, mit gondolunk a világról, és hogyan érzünk HOBO iránt.

Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Vannak ​olyan képek ,amelyeket úgy szemlélünk, hogy észre sem vesszük különös vonásaikat, előzménynélküliségüket, irracionális voltukat. Pedig éppen ebben rejlik a csoda, egyszóval a költészet... Ennél a festőnél a kompozíció pontossága a kompozíció szabadsága. Hajlandó volnék azt hinni, hogy nem is az foglalkoztatja, amit ábrázol, hanem az az öröm amellyel fest, az az öröm, amelyet a színek hegemóniája kelt benne... Most csak azt az új képét említem meg példaképpen, amelyiken egy mélykék éjszakában fekete a hold, a föld hátán pedig megint egy belorusz falu látható: mintha egy ülő alak köré szerveződne az ég tébolya valami becsapódó villámhoz hasonló jelenség formájában. Nézzék csak meg jól, és semmit sem fognak látni abból, amit itt most leírtam, de áldassék meg a tekintetük, és fejtse meg kedve szerint az éjszaka talányát.. Ne ébresszék fel a festőt! Álmodik, márpedig az álom szent dolog. Titokzatos dolog. Chagall álmodta a festészetét és az életét. A világ az ő éjszakája...

Az ​Életmű-sorozat e kettős kötete a költő majd fél évszázados tanulmányírói működésének mindmáig legteljesebb gyűjteménye. Alapja az 1964-ben napvilágot látott Ingyen lakoma - kiegészülve körülbelül hetven, kötetben eddig kiadatlan tanulmánnyal: az elmúlt évtizedekben született író-, költőportrékkal, irodalmi, alkotáslélektani kérdéseket boncolgató eszmefuttatásokkal, továbbá azokkal az irodalmi tanulmányokkal, amelyeket ma már legfeljebb a régmúlt évtizedek irodalmi folyóiratainak sárguló hasábjain lelhette föl a könyvtárak mélyén búvárkodó olvasó, s az Ingyen lakomából - helyhiány miatt - annak idején kiszorultak. Gazdagodott végül ez a gyűjtemény a magyar nyelv természetét, izommunkáját és titkait oly mélyen ismerő Illyés szinte kötetnyi nyelvészeti tanulmányaival is, a Szerszámaink a szavas ciklussal, valamint - az Élőszóval fejezetben - a költő életútjába, műhelyébe és ars poeticájába bepillantást engedő interjúval.