Ajax-loader

'humoros' címkével ellátott könyvek a rukkolán

 


"...Ahogy ​a legtöbb orvosfamíliában már lenni szokott, elemista koromtól úgy tekintettem a doktori címre, mint örökletes titulusra. Az egyetemi fokozat elnyerése a hatalmamon kívül eső, távoli végzetként lebegett a szemem előtt, és a szüleimhez hasonlóan valójában meg sem fordult a fejemben, hogy netán egyéb módon is megkereshetném majdan a betevőt. Apám néha elbizonytalanodott, hogy nekem vajon sikerül-e valóra váltanom az ő sebészi vágyait, mivel a tapasztalat óvatossá tette a tudományos előmenetelemmel kapcsolatos meggondolatlan jóslatokat illetően. Annyi bizonyos, hogy kamaszkorom során semmiféle tanújelét nem adtam örökletes hivatásom iránti képességeknek..." Csodák csodája Richard Gordonból mégis orvos lett, és édesapja sebészi álmait is valóra váltotta. Amikor azonban - jó néhány évi praktizálás után - megírta medikuséveinek viharos történetét, rá kellett döbbennie, hogy a toll jövedelmezőbb műszer, mint a szike - legalábbis, ha valaki oly mulattatóan érzékelteti az orvosi pálya temérdek viszontagságát, örömét-bánatát, hullámhegyét-völgyét, mint az azóta már sorozattá terebélyesedett (és az angol televíziósorozat révén még nagyobb népszerűségre szert tett) "Doktor..." könyvek szerzője. A sorozatindító kötet arról mesél, hogy egy londoni klinikán, a második világháborút követő esztendőkben, "miből lesz az orvosdoktor..."

Minek ​neked pasi? Te anyuka vagy! A több éve elvált Alice tulajdonképpen egyetért fiai keresetlen véleményével. Végtére is jól elvan kamaszodó gyerekeivel, idejét bőven kitölti a róluk való gondoskodás és persze a most induló habcsókvállalkozásának révbe juttatása. Barátnői azonban határozottan máshogy gondolják: ideje visszatérnie a pasizáshoz! Mivel Alice-nek semmi kedve beszállni az aktív társkeresés mizériájába, elhatározzák, hogy besegítenek. Mindegyikük kiválaszt az ismeretségi köréből egy-egy figyelemre méltó, független hapsit, és Alice-től csak annyit kérnek: randizzon velük egyet. Három férfi, három vakrandi. Ennyit igazán megtehet az ember a barátnői kedvéért, nem? Vajon ki lesz a befutó, ha lesz egyáltalán? A házias, kislányát egyedül nevelő fogorvos? Az Alice-nél fiatalabb, jó dumás, szexi sármőr? Vagy épp a szabadúszó újságíró, aki még Párizsba is elhívja? És milyen helyzetekbe keveredik az, akinek nem csupán a randirutinja kopott meg, de a fiai sem hagyják szó nélkül anyukájuk kimaradásait? Fiona Gibson angol írónő vicces és meglepően éleslátó története nem csupán kellemes szórakozás, de bájos mese is arról, hogy az élet néha épp akkor vesz új utakat, amikor azt hisszük: már tudjuk, hová tartunk..

"Denisa ​Wry-nak mintha nem volna elég, hogy zsaruként - meggyilkolt lányra lel egy kísérteties házban; - és lemészárolt gladiátorra bukkan a huszadik század végén; - ezenközben mélységesen belekeveredik egy különös betörő rejtelmes ügyeibe. Ráadásul: - egy hisztérikus teherautósofőr rosszvoltából kórházba kerül; - ám onnan hamarost megszökik; - népes családja összejövetelt rendez, kultiváld a kakás-mamást! jeligére; - társa, Laco szexkórság áldozata lesz; - akit helyettesítvén Zsötem, a tesztoszteron-túltengéses, újonc zsaru szakad a nyakába; - miáltal gyakori összeveretésben részesülnek; - cserben hagyott kezelőorvosa is mániákusan üzenget érte. Az égnek hála, segítség is kínálkozik: - Daniel Belloq (alias Mogorva); - a furabogár barátok (Cyd, Dalia, Quasimodo); - valamint a Fellini-kedvence alkatú jós és léleklátó asszony, Ramona személyében.

„...Talán ​órák is tovatellettek, mire demilitarizáltam az atlétát. Minthogy a kérő szó mit sem ért, kénytelen voltam tettleg érvelni. Elvettem tőle a saját fegyverét, meg a találtat, de még a rojtosra rágott fogpiszkálót is kiszedtem a szája sarkából, mielőtt rádöbbent volna, hogy azzal is harcolhat. Időközben a mérkőző pasasok a medencében kötöttek ki, s a vádliig érő vízben pozdorjázták egymást, meg-megbotolva a fenéken elrejtett csövekben. A bejárat felől zsarumobilok közeledtek üvöltő szirénával, a másik irányból az óriáskerekes ember érkezett, homlokán redőkkel, kezében cipőmmel. Az eső, akárha az estémet siratná, dühödten rázendített, lila villámok cikáztak körülöttünk, pofonok dörögtek a szökőkútban, az égbolt üvöltött rá feleletül. A kollégák négyfelől robogtak a márvánnyal borított dísztérre, hogy közrefogják a medencét. A vijjogó kocsik kormányozhatatlanná váltak a síkos kövön. Előlük menekülvén a vízbe ugrottam, és megint elveszett a cipőm. Az egyik zsarumobil a pánikszerű fékezéstől két kerékre billent, és siklórepülésbe kezdett. Felém tartott, nőttön-nőtt.”

J. ​Herriot önéletrajzának egy részét már jól ismeri a magyar olvasók nagy tábora. A Gondolat Kiadó most az autobiográfia első részét, a pályakezdő fiatal állatorvos legelső éveit felidéző novellákat adja közre. A szerző nemcsak a gyógyításnak, a tollnak is jeles mestere. Az egyes fejezetek rendszerint egy-egy farmernél tett látogatást, kalandos, nem egyszer izgalmas műtéteket, kezeléseket örökítenek meg. Bepillantást nyerhetünk a yorkshire-i farmerek életmódjába, megismerkedhetünk sajátos erényeikkel, hibáikkal, de feltárul előttünk három fiatal állatorvos magánélete is. Herriot önmagát sem kíméli, amikor őszintén beszámol tévedéseiről, nevetséges helyzeteiről. Herriot kitűnő ember- és állatismerete, humánuma és humora átsüt könyvének minden fejezetén. A karakterek a történet során bomlanak ki, s Herriot szeretetteljes humorral világítja meg egyik-másik jellemző vonásukat. Szinte minden történetének megvan a helyzet- vagy jellemkomikumból adódó humoros csattanója.

Elizabeth ​Gilbert önéletrajzi regénye spirituális utazásra hívja olvasóit, vele együtt tanulhatjuk meg, mit jelent megismerni, megszeretni, és ha kell, elengedni az embereket. Elizabeth harmincas, sikeres nő – volt. Gazdag férj, álomház, fényes karrier. Egyik pillanatról a másikra az élete mégis romokban hevert, látszólag ok nélkül. Egy szörnyű válás és az azt követő depresszió után, megmérgezett kapcsolatokkal a háta mögött nekivágott a nagyvilágnak, hogy végre rájöjjön, ki is ő, és mit akar az élettől. Zarándoklata Itáliába, Indiába és Indonéziába vezet, ahol olasz dzsigolók, indiai guruk, indonéz gyógyítók között bizonyítja, hogy mind a boldog pillanatokat keressük, akármelyik szegletében élünk is e világnak. Őszinte, humoros és mély érzelmű könyve mindannyiunknak szól, akik ébredtünk már úgy, hogy „ettől a naptól kezdve változtatok az életemen”. Egy nő, aki nem akart többé megfelelni. Egy nő, aki elengedte a jelenét, és megtalálta a boldogságát. Egy nő, akiben magunkra ismerhetünk.

Eleged ​van a lapos memoárokból, amelyek csak arról szólnak, ami tényleg megtörtént? Unod az egyes szám első személyben megírt értekezéseket? Izgalmas és interaktív olvasmányt keresel, ami visszacsempészi az „ÖN”-t az ÖNéletrajzba? A mindig önzetlen Neil Patrick Harris hagyja, hogy Te, az olvasó lubickolj eme joyce-i kísérletben, avagy egy hírességektől, színészektől és vérbeli személyiségektől hemzsegő világban. Új-Mexikóban fogsz megszületni. Egy színésztáborban átélheted a nagy áttörést. Egy éjszakai bár előtt meglehetősen bizarr összetűzésbe keveredsz Scott Caannal, a színésszel. És ami a legjobb: életed legkritikusabb pillanataiban eldöntheted, hogyan tovább! DÖNTS helyesen, és tiéd a hírnév, a szerencse és az igaz szerelem. Dönts rosszul, és szerencsétlenség, szívfájdalom és Dr. Drew Celeb Rehabja vár rád. Mindez a tiéd lehet, valamint mágikus trükkök, koktélreceptek várnak rád, sőt végül egy záródal is felcsendül. És igen, ha megveszed ezt a kötetet, garantáltan kiemelkedsz a nyárspolgárok közül!

The ​day her twins leave home, Eva climbs into bed and stays there. For seventeen years she's wanted to yell at the world, 'Stop! I want to get off'. Finally, this is her chance. Her husband Brian, an astronomer having an unsatisfactory affair, is upset. Who will cook his dinner? Eva, he complains, is attention seeking. But word of Eva's defiance spreads. Legions of fans, believing she is protesting, gather in the street, while her new friend, Alexander the white-van man brings tea, toast and sympathy. And from this odd but comforting place, Eva begins to see both herself and the world very, very differently...

Anekdoták, ​Mátyás király történetek

Mák ​István újságíró, a Január ismert és kedvelt szereplője ezúttal egy elképzelt balkáni állam uralkodó osztályával ismerkedik, s keveredik mulatságosabbnál mulatságosabb kalandokba. Maga Heltai Jenő írja, hogy két ifjúkori, nagyon sikeres regényét, a Family Hotel-t és a VII. Emánuel és korá-t magába foglaló Kiskirályok voltaképpen karikatúra egy olyan világról, amely már e művek keletkezése idején történelmi anakronizmus volt. Ez a világ: a balkáni piszlicsáré machiavellizmus, a kisszerű feudális államrend, a törpe és cinikus uralkodók, korrupt miniszterek, a tizekét-próbás, sunyi hivatalnokok világa. A kedélyes csirkefogók között feltűnik egy-egy tiszta, gyanútlan lélek is, aki az író által teremtett véletlenek jóvoltából betévedhet a kulisszák mögé, s ráébredhet a népnyúzás évszázados mechanizmusára. VII. Emánuelből, a szórakoztatóan link trónörökösből, majd száműzött királyból végül egy párizsi szálloda tulajdonosa lesz, s a szatíra éppen itt csattan, a befejezésben: a nagyzoló uralkodói ábrándok mögött egy élelmes kispolgár szellemi képességei rejtőzködnek csupán.

A ​kisdiáknak vannak gondolatai. Mindenféle gondolatai, okosak meg képtelenek. A maga kis világában többnyire a helyükön vannak. A kisdiáknak van szeme. Úgy lát vele, ahogy neki kell. Füle is van, azt hallja vele, amire szüksége van. De mi történik, ha gondolkodása, látása, hallása kénytelen a felnőttek világához igazodni? Egyszerre minden kisiklik, eltorzul, kilódul a helyéből. A kisdiákkal az iskolában dolgozatot íratnak. A dolgozat címe a felnőttek eszéhez igazodik. A kisdiák meg mondja a magáét. Próbálja összecsirizelni törmelékismereteit. Nem azt mondja, amit kell, hanem, amit tud. A nagyok világa meg a kicsik világa egymásba tolakszik. S ez ellenállhatatlanul humoros. Karinthy tudta ezt: zseniális hamisítványt írt a Tanár úr kérem-ben. Ebben a könyvben igazi dolgozatok vannak. Nápoly környéki gyerekek írták. Náluk különbet Karinthy se tudott. De kificamodott mondataik, kancsal látásuk, meghökkentő igazmondásuk nemcsak viharos jókedvre derítik az olvasót. Be kell látnia, az együgyű fejekben valami romlatlan bölcsesség is fészkel.

Agatha ​mostanában rájár a szerelmi bájitalra… Egy korábbi nyomozása alkalmával az elvetemült gyilkos rosszindulatú machinációinak köszönhetően foltokban kopaszodó Agatha a tengerparti Wyckhaddenben keres menedéket, amíg visszanöveszti a fürtjeit. A helyi boszorkánytól vásárolt hajszesznek köszönhetően a tincsei ismét lobogni kezdenek, csakhogy a boszorkányt váratlanul agyonütik. Agatha elegánsan kopottas szállodájának különös idős vendégei eleinte ártalmatlannak tűnnek, de amint Agatha mélyebbre ás, olyan titkokat fedez fel, amiket jobb lenne elfeledni, és olyan erős indítékok nyomára bukkan, amelyek valakit bosszúra sarkallhatnak. Jimmy Jessop rendőrfelügyelő a szerelmével üldözi, miközben a gyilkost keresve Agatha egyre ingoványosabb területekre téved, s végül tanácstalanságában kénytelen lesz maga is varázslathoz folyamodni…

A ​felelet, a dolgozat, a tanár, a házibuli, a zene... mind-mind diákéveink meghatározó momentuma. Ezekben élünk, ezek befolyásolják létünket. Ezért aztán jó, ha előre ismerjük az ide vonatkozó szabályszerűségeket, amik tönkretehetik napjainkat ezekben a felnőttek szerint csodálatos időkben. Ha tisztában vagyunk a murphológia törvényszerűségeivel, könnyedebben, lazábban vehetjük az életet. Vagyis: amíg a be nem avatottak a bosszankodással, megbotránkozással vannak elfoglalva, addig Nekünk, (MURPHY) törvénytisztelőknek megmarad egy mindenen felülemelkedő, halvány, magabiztos mosoly.

Egyedülálló ​küldetésre vállalkozott a könyv szerzője, Kordos Szabolcs. Bejutott a budapesti luxusszállodák diszkrét és zárt világába, ahol a titoktartás a legdrágább szolgáltatás, és gyakran az ember maga az árucikk. Az író hónapokat töltött az ötcsillagos ipar szorgos hangyáival és csúcsragadozóival, hogy megtudja, mi zajlik valójában a forgóajtón túl. Az informátorok előbb-utóbb megnyíltak: meséltek a sztárok vad partijairól, eltusolt politikai botrányokról, a lobbiban hallgatózó kémekről, a bogaras vendégekről, de nem feledkeztek meg saját szennyesük kiteregetéséről sem. Beszéltek, mert már túl sokat láttak ahhoz, hogy hallgassanak. Ismerje meg a belvárosi luxushotelek életét a takarítónő, a boy, a recepciós és a menedzser szemszögéből. Lépjen be velük a lakosztályokba és az alagsori folyosókra, meglátja, hogy ez a világ romantikusabb, romlottabb és főként sokkal izgalmasabb, mint azt valaha gondolta volna.

New ​York Times bestseller "Egy napon híres leszek, de egyelőre itt dekkolok a felső tagozatban egy csapat idióta társaságában." Gyereknek lenni tényleg gáz. Senki nem tudhatja ezt jobban Greg Heffleynél, hiszen a felső tagozatban rohad, ahol méreten aluli nebáncsvirágok teremnek az olyan izompacsirták között, akik már rég borotválkoznak.

Greg ​Heffley nagy bajban van. Az iskolában vandálok jártak, és ő az első számú gyanúsított. A legszörnyűbb az egészben az, hogy ő teljesen ártatlan. Vagyis, majdnem teljesen. A rendőrség a nyomában van, ám egy váratlan hóvihar elzárja a Heffley-családot a külvilágtól. Greg jól tudja, hogy amint elolvad a hó, örökre lecsukják, de vajon nem rosszabb büntetés-e az, hogy az egész téli szünetet a családjával összezárva kell töltenie?

Az ​országszerte nagy népszerűségnek örvendő rajzfilmek, a Frédi és Béni, a két kőkorszaki szaki, a Dr. Bubó, no meg a Macskák című musical magyar szövegének kivételes tehetségű szerzője Romhányi, a "Rímhányó". Rövid, groteszk állatversei közül íme egy "másodperces": "Apróhirdetés-rovatot / indítottak férgek és rovarok." "Lakás: Vakolatban falbérleti / lakrést keres kisigényű / nyű."

"Vonnegut: ​varázsló!" The New York Times A világhirű amerikai szerző egyik legfontosabb munkáját - több kritikusa szerint fő művét - végre ismét kezében tarthatja a magyar olvasó. Anyagtakarékossági okokból milliméteresre zsugoritott zseniális kinaiak népesitik be a kötet lapjait. Az Egyesült Államok siet a kőkorszakba, hála az elnök sajátos rendszerének. A kétméteresnél is magasabb, ijesztően rút, de jóságos elnök ugyanis - választási jelmondatát valóra váltva - rendeleti úton teremtette meg országában a nagycsaládok mesterséges társadalmát. A választási jelmondat pedig igy hangzik: "Nincs többé magány!" "Gyertyatartóm ezernyi van - gyertyám nincs egy se." (idézet a könyvből)

A ​Dekameron száz világhírű történetét Boccaccio 1349 és 1353 között írta. Azóta se veszítettek elevenségükből, mert az író nem éri be azzal, hogy egyszerűen elbeszéli a szerencsétlen vagy boldog szerelmesek megpróbáltatásait vagy kacagtató kalandjait, a tréfás vagy szomorú történeteket: elbeszéléseiben ott kavarog korának egész társadalma, megtollasodott vagy tönkrement kereskedők, uzsorások, művészek, kalandorok, féktelen nemesurak, ravasz kópék, huncut parasztok, álszent, nagybélű, parázna papok, ostoba és agyafúrt törvénytudók, orvosok. Boccaccio a középkor alkonyán már az újkor hírnöke: a vakhit helyett a kétkedést, a józan észt, az önsanyargató vezeklés helyett a derűs életörömöt hirdeti.

Nagyhályog ​valahol az Alföld és Cserna-Szabó képzelete közt félúton található. Első ránézésre lusta, porlepte falu. Ha géppel szállunk fölébe, bizony, csak térkép marad, de ha elfogadjuk a szerző szakértő kalauzolását, akkor nem akármilyen élményben lehet részünk. Pattanjunk föl vele egy ócska kerékpárra, kövessük őt és félig bolond, félig kétségbeejtő normális hőseit. A hős szó itt nem pusztán afféle fordulat: szinte minden egyes szereplő makacs és eleve kudarcra ítélt küzdelmet folytat a Kaszás - és legtöbbször saját élete ellen. A halál ebben a könyvnyi novellafüzérben nem megsemmisülés, hanem átalakulás. Nagyhályog apró termetű hentese, a halálipari segédmunkás több száz öngyilkosságra alkalmas eszközt fejleszt ki, a falu ufóhívője saját temetése után békésen eldiskurál a húsát rágcsáló kukacokkal. Cserna-Szabó könyvében megmutatja, hogy a haláltól nem szabad félni és reszketni, hanem igenis ki kell nevetni, és akkor döntetlenre hozhatjuk a játszmát, ha már győzni nem lehet. A _Félelem és reszketés Nagyhályogon_ természetesen nemcsak erről szól. Olyan, nehéznek tűnő kérdéseket is megválaszol, mint például, milyen a művészi alázat, mi a magyar igazság, és hogy létezik-e Isten. A válaszokon pedig garantáltan meg fogsz lepődni, Kedves Olvasó!

Mire ​való a kertész gerince? Csak arra, hogy időnként kiegyenesítse, mondván: juj,de fáj a hátam! Ami a lábát illeti, többféleképpen használható: guggolhat, térdelhet vele, maga alá is igazíthatja, sőt felhúzatja a vállához is. Az ujjak jók ültetőfa helyett, a tenyerével elmorzsolhatja a rögöket vagy megfelel lapogatónak is. A fej, minthogy száj is van rajta, alkalmas a pipa elhelyezésére. De a hát, a gerinc marad merev!

Az ​ötvennégy éves Renée egy párizsi magánpalota házmestere. Kövér, tyúkszem van a lábán, hitvány ételeket eszik és szappanoperákat néz. Csakhogy Renée-nek van egy titka: hihetetlenül művelt. Szereti a filozófiát, a zenét, és a japán művészetet. Álarca mögül mélyen lenézi a luxuslakások gazdag lakóinak üres életét. A 12 éves Paloma, az ötödik emeletről, látszólagos engedelmességgel igyekszik belesimulni a tizenévesek popkultúrájába, de ő is kimagasló intelligenciát takargat. És mivel lesújtó véleménnyel van a világról, azt tervezi, hogy tizenharmadik születésnapján felgyújtja lakásukat, majd véget vet életének. Ők ketten a regény főszereplői és egyúttal narrátorai. Meg a házba költöző dúsgazdag japán férfi, aki puszta létével, no meg azzal, hogy átlát a szitán, izgalmas mozgásba hozza az eseményeket...

Ez ​a történet a szörnyen ostoba csütörtökről és a rendkívüli következményeiről szól, és arról, hogy miért sokkal biztonságosabb a világegyetem, ha van nálunk egy törülköző. Ez a történet emellett egy könyvről is szól, melynek címe: Galaxis Útikalauz stopposoknak. Ez nem földi könyv, sosem adták ki a Földön, és a szörnyű katasztrófát megelőzően egyetlen földlakó se látta vagy hallott róla. A könyv mindazonáltal szerfelett figyelemreméltó. Valószínűleg ez a legfigyelemreméltóbb könyv, ami csak napvilágot látott a Kisgöncöl óriási kiadóhivatalainak gondozásában - bár a földlakók ezekről se hallottak. Ez a könyv nem csupán hallatlanul figyelemreméltó, hanem elképesztően sikeres is. Népszerűbb, mint a Mennyei Házi Mindentudó, jobban fogy, mint a Hatvanhárom További Figura Súlytalanság Esetére című illusztrált kiadvány, és ellentmondásosabb, mint Oolon Coluphid filozófiai bombaként robbanó trilógiája: a Hol Tévedett Isten,a Még Néhány Isten Legsúlyosabb Tévedéseiből és a Végül Is Kicsoda Ez Az Isten Egyáltalán? A Galaxis Külső Peremének néhány liberálisabb civilizációja számára a Galaxis Útikalauz már kiszorította a hatalmas Encyclopaedia Galacticát, s egyedül tölti be az összes tudás és bölcsesség tárházának szerepét, mert noha sok benne a hézag, és tele van kétes, de legalábbis üvöltően pontatlan adattal, két fontos vonatkozásban felülmúlja kevésbé szárnyaló elődjét. Egyrészt némileg olcsóbb. Másrészt borítóján a következő szavak láthatók, szép nagy betűkkel szedve: NE ESS PÁNIKBA!

A ​Gyógyír északi szélre folytatása! Egyetlen ember nem adhat meg mindent a másiknak. De akarnia kell. És soha nem adhatja fel, hogy legalább megpróbálja. Leo és Emmi véletlenül kezdenek e-mailezni egymással, s noha egyetlenegyszer sem találkoznak, szenvedélyesen egymásba szeretnek. Csakhogy Leo váratlanul Amerikába távozik, levélváltásuk megszakad. A férfi egy év után tér vissza Bostonból, s újra levelezni kezdenek. Mindketten érzik, hogy még mindig vonzódnak egymáshoz. Talán mégis jó lenne találkozni, hogy végre kiderüljön, hogyan tovább.

Tsi-Tsa ​- azaz: Cica - a magyar anyanyelvű angol író, George Mikes eladdig macskátlan londoni házba sétált be egy szép napon, és úgy befészkelte magát a legjobb fotelbe (és Mikes szívébe), hogy onnan soha többé el nem távozott. Illetve... De erről egyelőre ne többet! George Mikes - az egyetlen angol író, aki a Baranya megyei Siklóson született - könyvek hosszú sorában vallott arról, hogyan kell "idegennek", "utánozhatatlannak", "gazdagnak", "szegénynek", "dekadensnek", "jenkinek", és még sok egyébnek, többek között "hetvenévesnek" lenni. A népszerű író, a rádiós személyiség és világvándor homoros írásaiból gyűjtött csokorral adózunk emlékének és - remélhetőleg - szórakoztatjuk el a Vidám Könyvek Drága Olvasóit.

Egy ​bizonyos kritikus - mert ilyen emberek fájdalom, léteznek - azt a megjegyzést tette legutóbbi regényemre, hogy abban az összes régi Wodehouse-figurák szerepelnek, csak éppen a nevük más. Az illetőt azóta talán már felfalták a medvék... ha viszont esetleg még életben volna, akkor sem tehetne hasonló megjegyzést a Nyári zivatar című regényre. Magasrendű intelligenciám segítségével túljártam a fickó eszén: ebbe a regénybe ugyanis beletettem az összes régi Wodehouse-figurát - változatlan néven... Lord Emsworth, a Kiváló Baxter, Beach, a komornyik és még sokan mások mind felléptek már a Forduljon Psmithhez lapjain... Az az igazság, hogy nem tudok elszakadni a blandingsi kastélytól. Ez a hely delejes hatással van rám. Le-leruccanok Shropdhire-be, bekukkantok a legújabb hírekért, és mindig találok is valamit, ami érdekel. Annak reményében, hogy olvasóimat is érdekelni fogja, ezen a régi helyszínen felfedeztem egy kis pletykát, aminek a Nyári zivatar címet adtam - írja könyéről a több tucatnyi szellemes, szórakoztató regény nemrégiben elhunyt kitűnő angol szerzője, P. G. Wodehouse. Két szerelmespár is szerepel a regény lapjain; megismerkedünk Galahad Threepwooddal, a nem is kissé ütődött Lord Emsworth viharos múltú öccsével; Lady Constance, ha lehet, még undokabb, mint a Psmith hasábjain, és természetesen még jobban felsül... vitathatóan rokonszenves ismerőseink sorát gyarapítja Percy Pilbeam, a peches kopó, és végül - de egyáltalán nem utoljára - tanúi vagyunk a fő bonyodalomnak: Blandings Császárnője elrablásának. A pompás cím egy díjnyertes kocát rejt - ugyanezt a kocát rejti ezenkívül egy, két, illetve több tettes, a legkülönfélébb rejtekhelyeken -, de csitt, ne áruljunk el titkokat. Csupán annyit még, hogy a mulattató regény helyszínét, epizódjait, figuráit Hegedűs István szellemes illusztrációi keltik életre.

Közel ​másfél éves elszánt állás- és pasikeresés hiteles történetét tartod a kezedben. Szokásos péntek esti portyáin főhősnőnk, Kéki Kata hol Zöldmezőszárnya Királyfival, hol a gyönyörű Perzsa herceggel, hol Daviddel a Csokoládészeművel és még sok-sok más Micimacsóval fut össze. A fennmaradó időben biznisztündérnek öltözve már-már hivatásszerűen állásinterjúkra jár a Henteshez, a Hajóskapitányhoz, a Vajákos fejvadászhoz, és kis híján kiállítási tárgy is lesz belőle az emberi erőforrás-kiállításon. Mikor végre kommunikációra kezdi oktatni az országút királyait (kamionsofőröket), összefut egy igazi fatehénnel (a női féltékenység legújabbkori szimbólumával), aki a szappanoperák főgonoszait megszégyenítő találékonysággal tesz keresztbe neki, ahol csak tud... Ráadásul Katának ez még nem elég: Teréz anya módjára kényszeresen meg is akar menteni minden útjába kerülő, elsősorban férfit... Lehet rajta nevetni, és kicsit sírni is, és kölcsön lehet adni a Pasinak, aki Fontos. Persze ha meg Pasi vagy, meg lehet vele lepni a Nőt. Egy igazi történet, egy igazi lánytól, aki az Igazit keresi, mindig, mindenhol, mindenkiben. És meg is találja. (Mindenkiben.)

A ​Runa rider fantasztikus története a magyarul is már megjelent és nagy sikert aratott "A vak madarak titka" című munkához kapcsolódik, de önmagában is kerek egészet alkot, az előző mű főszereplőit: dr. Kameníket, a szellemesen vitatkozó prágai orvost, dr. Bjelkét, a szerény és rajongásig lelkes reykjavíki asztopszichológust, a víg kedélyú Kameníkné asszonyt és Leif Thorgunnt, a hegymászót, már az első könyvoldalak után szívükbe zárják azok is, akik "A vak madarak titkát" nem olvasták. Dr. Bjelke ezúttal egy furcsa véletlen jóvoltából rádöbben, hogy a vikingek hajdanában a Rio Xingu vidékén is jártak. Ám hogyan kerültek a végtelen tengerek gyermekei a brazíliai szárazföld belsejébe? A kérdés nem hagyja nyugton, elindul a földgömb másik felére és megkezdődik az érdekfeszítő kalandsorozat, amelynek immár a dél-amerikai őserdők szolgáltatnak sejtelmes hátteret. Mialatt doktor Bjelke a xingui őserdőben nyomoz, az Izlandon buzgólkodó tudósok a Snaefells egyik barlangjában mesébe illő kincseskamrára és a világűriek látogatásának újabb bizonyítékaira bukkannak. Most már senki sem kételkedik abban, hogy a Marson gondolkodó lények laknak, és doktor Kameník hozzákezdhet a Mars-expedíció megszervezéséhez. Különleges szerkezetű "interjú-gyűjteményében" az író ötletes, helyenként merész fordulatokkal bonyolítja a történetet, ám ezt mindig mesteri feszültséggel és egy tudós biztonságával teszi, hogy fantasztikus regényében elmosódik képzelet és valóság határa.

Booáááá, ​a csörgőkígyó sziszegve kúszott elő nagyon titkos rejtekhelyéről, hogy végezzen kiskorú áldozataival. Amikor Heri Kókler meglátta, egy pillanatra azt hitte, eljött a vég. De nem az jött! A terem buráját átszakítva zuhanórepülésben közeledett a hétköznapi tyúknak álcázott, bűvös erejű toalettkacsa, aki bizonyítottan képes volt arra, hogy a legnagyobb trutyiból is bárkit kimentsen. A nyakában pedig ott fityegett a mágikus erejű szakrális kegytárgy, a Mormon Kannája, amelyben az élet pí-vize lötyögött.

Ő ​volt az, Heri Kókler, korunk hőse, a világ többszörös megmentője. Ruházata átlagosnak tűnt, haja ápoltnak látszott, de amit a kezében tartott, az bizony nem volt más, mint a Bűz Serlege. A semmi máshoz nem hasonlítható, nagy köcsög oldalát sárkányfogakkal verték ki készítői, az ősi mesterek. Az edényben biogáz illatú, mérgező folyadék lötyögött, a halálos vegyületre az edényre erősített aprócska halálfej figyelmeztetett. De hiába! Mert a Bűz Serlegéből Dolby, a Monó Manó egyik keze nyúlt ki segélykérően. Heri nem tehetett érte semmit, mert csak két keze volt. A Bűz Serlegéből kipárolgó erős aromáktól szédülni kezdett. Tekintete most a folyadékra tévedt, amely felbugyogott, mint egy gejzír. Az edény aljáról a varázspálcája mellé felemelkedett a tojása. Piros volt és repedt! Miközben Heri fájdalmasan felordított, arra gondolt, micsoda ostobaság volt annyit ütögetni, feszegetni, inkább a zacskóban kellett volna hagynia a másik mellett. A műhorizonton alábukó Nap előtt, nem tudni miért, a csodatévő erejű egyfarkú vontatta automobil száguldott keresztül. A mit sem sejtő Heri Kókler háta mögött, a sövény túloldalán, rettenetes rémalak emelkedett fel, hogy végre elvegye tőle azt, ami az övé.

Ove ​59 éves. Saabot vezet. És megvan a véleménye mindazokról, akik képesek Volvót, vagy pláne valami lehetetlen külföldi márkát venni. De ennek már semmi jelentősége a történtek után… Hiszen Ovénak már állása sincs. Neki, akinek lételeme a munka. Nem sokra becsüli ezt a komputerizált világot, ahol egyeseknek egy radiátor légtelenítése vagy egy utánfutós tolatás is probléma. És most a szomszédai, akik ilyesféle hasznavehetetlen alakok, mintha még össze is esküdtek volna ellene. Meghalni sem hagyják. Pedig semmire sem vágyik jobban… Egymás után fordulnak hozzá bajos ügyeikkel, amikben szerintük ő és csakis ő képes segíteni: hol tolatni kell helyettük, hol szerelni, hol beteget szállítani vagy épp befogadni egy rozzant, kóbor macskát. Mintha – különösen az a kis iráni nő a mamlasz férjével – képtelenek lennének elszakadni attól a tévképzetüktől, hogy ő valójában jó ember, nagy szíve van. Mit kezd mindezzel a mogorva Ove, aki kényszeres szabálykövetésével oly gyakran vált ki szemrángást a környezetében? Végül is mi a baja a világgal, s hogyan jutott el mostani élethelyzetéig, amely szerinte csak egy, végső megoldást kínál? Milyen ember ő valójában, s van-e számára kiút? Ajánljuk szomszédoknak, ezermestereknek és kétbalkezeseknek, morcosaknak és életvidámaknak ezt a nagyszerűen megírt, mély emberismeretről tanúskodó, hol nevettető, hol torokszorító történetet, amely minden idők egyik legnagyobb könyvsikere Svédországban.

Könyvet ​írok, magamról-könyvet, akárkiről-könyvet, elemzős könyvet, sztorizós könyvet, szuper könyvet, kibaszott könyvet, vicces könyvet, felemelő könyvet. Mi a francnak. Belekezdtem, bátor vagyok - mégis inkább elszaladok. Kincseim vannak, megírom őket - kihajítom a számítógépet. Láthatóvá válok, lehetnék akárki - de lehet, hogy senki sem lesz rá kíváncsi. De, hátha összekacsintunk mégis, ja, te is, hát persze, én is. Gyógyír a magányra ez a cinkosság. Sokszor emlékeztetnek a sikeres élet, a sikeres énekesi pálya jól bevált receptjére, pedig szerintem ezerféle elkészítési mód lehetséges. Öröm megmutatni: én így főzök. Emlékeztetnek arra is, fiatal vagy te még ahhoz, hogy memoárt írj. Nem is vagyok én öregedő díva, aki végre megmutatja a látható mögötti láthatatlant, és hajlott hátú bölcs sem, aki a halál kapujából még egyszer visszatekint. Igen, én fiatal vagyok, nem akarok másnak látszani, nem akarok semminek se látszani. Csak játszani. Fiatalos kedvemben új játék után nyúlok - eddig hangokkal gyurmáztam, most meg szavakkal is újragyúrom magam.

Kollekciók