Ajax-loader

'életrajz' címkével ellátott könyvek a rukkolán

 


Arundhati ​Roy harminchat évesen maradandó regényt alkotott. A siker titka valószínűleg az az egyszerű tény, hogy a könyv remekmű; fülledt érzékiséggel telített, letehetetlen krimi, mely kíméletlen pontosságú képet fest India titokzatos világáról - a kasztrendszerről, az asszonyi sorsról, a kommunizmusról, a brit uralom örökségéről. A regény egy viszonylag előkelő, kéralai szír keresztény család összeomlását írja le - egy reménytelen szerelem történetét, amely elkerülhetetlen tragédiába torkollik, s mindent és mindenkit magával sodor a pusztulásba. A hősnő, a szépséges Ammu elhagyja részeges férjét, s hazaköltözik családjához, hogy otthon nevelje két gyermekét, a hétéves ikerpárt. Ammu csodálatos anya, akiért rajonganak a gyermekei. Ám vannak olyan pillanatok, amikor titkon fellázad sorsa, a magányra ítélt, önfeláldozó anyuka sorsa ellen, és megszegi a törvényeket, amelyek előírják, hogy kit kell szeretni. És hogyan. És mennyire. A cselekmény körbe-körbe forog a tragédia, a szerelem beteljesülése és az azt követő katasztrófa éjszakája körül: Ráhel és Eszta hol huszonöt év távlatából néznek vissza az eseményekre, hol tehetetlenül sodródnak velük az ismeretlen felé. A megrázó két hét története lassan, csapongva bontakozik ki és éri el a feszültség csúcspontját: a legfontosabb eseményeket az író a könyv utolsó oldalaira sűríti, s addig hagyja, hogy az olvasó izgatottan keringjen a különböző idő- és érzelmi síkok labirintusában.

A ​manézs nagy iskola. Ott nincs protekció. A cirkuszi porond a legkiszolgáltatottabb művészi munkahely a világon. Ott bekerít a nagyérdemű, egy kíméletlen kritikusokból álló közönség, és te ott állsz egyedül. Nincs súgó, nincs felsőbbrendűségi érzést biztosító, magasan kiemelt színpad. A cirkuszban te vagy legalul, és a feletted körbe-körbe tornyosuló közönség félelmetes látvány. Közrefog, rád nehezedik, úgy érzed magad, mint az ókori Róma gladiátorai. Szinte az életedért küzdesz. Rettegsz attól, hogy a nép ujja lefelé mutat, amely ma már szerencsére csak a jelképes halált jelenti. Itt úgy kell odatenni, hogy dörögjön a taps, mert bármikor jöhet egy új szín, ami elhomályosít, és te lekerülsz a palettáról.

Itt ​van tehát a "Tanár úr", nagy idők tanúja és részese, színész és rendező, társadalmi aktivista és és pedagógus, színház- és társadalomcsináló, aki 1930 óta nemcsak átélte, hanem létrehozta a változásokat a Nemzeti Színházban - előbb ösztöndíjasként, aztán lázadóként, később igazgatóként, végül "csak" rendezőként - , és még soha nem kértük meg, hogy mesélje el az életét.

Mivel ​töltenék ki egy napot, ha nem lennék kerekesszékben? Sosem feküdnék le, nehogy véget érjen az a csodanap! Fogócskáznék, dögös magas sarkúkban sétálgatnék, fára másznék és rengeteget táncolnék. Az összes számomra fontos ember nyakába beleugranék. Sétálgatnék a Duna-parton és a Városligetben, angyalkát rajzolnék a hóba vagy az avarba. És egyvalamit biztosan kipróbálnék nemcsak állva, de fejen állva is... Sokáig kerestem a miértekre a választ. Vajon miért lettem beteg? Miért küzdjek tovább? Mára azonban már tudom. Azért, hogy megmutassam a világnak: nincs lehetetlen! Fanny izomsorvadással született. Az orvosok 18 évet jósoltak neki, ám ő ma már 25 éves, dolgozik és valóra váltja az álmait. Mindig mosolyog, pedig folyamatosan harcot vív a betegségével, az élettel, a hétköznapi nehézségekkel. Kerekesszékét oly könnyedén viseli, mint mások a magas sarkú cipőjüket. Bár egyedül nem tud megfordulni az ágyban, vagy egy kupakot lecsavarni az ásványvizes üveg tetejéről, de imád élni, és célja, hogy egyszer egy asztal tetején táncoljon szilveszter éjszakáján. Fanny hozott egy döntést: nem hajlandó elkeseredni, és pozitív hozzáállása már többször átsegítette a leglehetetlenebb helyzeteken. Megható önéletrajza mindenkinek megtanítja: az életben minden csakis rajtunk múlik!

A ​könyv készítése közben a szöveg kiegészítésénél és szerkesztésénél Ernst Freud eredeti tervei vezéreltek minket. Úgy akarta a képeket és a szövegrészeket egymás mellé helyezni, hogy ezek a mozaikok amolyan illusztrált önéletrajzot alkossanak. Szerkesztői megjegyzések csupán ott fordulnak elő, ahol a mozaik egyes részletei hiányoznak. Ezeken a helyeken rövid magyarázatokat fűzünk a képekhez. Részletesebb életrajzi információ és további referenciák a függelékben található, "Jegyzetek a képekhez" címmel. A jegyzetek kiegészítik a képek mellett található szöveget, és így folyamatosan és időrendi sorrendben mesélik el Freud életét. K. R. Eissler életrajz-vázlata előzetes áttekintést nyújt.

Hajdani ​házunk udvarán számtalan apró kavics tarkállott egy sarokban. Ha esett, felfénylettek a kövecskék, amelyek mi mások lehettek volna, mint drágakövek, mentem volna minden zivatar után kincset gyűjteni, csakhogy tilos volt. Apám, anyám elmondta, a kert kavicsos sarkában valamikor ókút volt, amelyet réges-rég betemettek már, mégsem szabad megközelíteni, mert az ókutak álnokok, a föld bármikor megnyílhat a ráhágó alatt, s már zuhan is: behörpöli a mélység. Nehéz fogadalom volt, de álltam, megígértem, hogy kerülöm a sarkot. Én nem rettegtem az ókúttól, hanem vágytam belé, azt gondoltam, csodálatosabb élmény aligha lehet a lassú süllyedésnél, a látható kutak varázsa is vonzott, hát még az ilyen láthatatlané, amelynek bármi lehet a fenekén. Bármi, esetleg önmagam, én állok odalenn, a törpekirály aranyrudat kalapál, én meg ránevetek saját magamra. Persze nem szegtem meg a szavamat, mintha már akkor tudtam volna, amit csak mostanában értek meg, hogy az én szüleim egész életükben mindig megpróbáltak megvédeni engem valami általuk sem ismert, de születésemtől gyanított veszedelemtől, s megpróbálták előre kiszabni leendő útjaimat, nagyjából úgy, mint egy középkori térképész, aki tisztázatlan földrajzi helyzetű országokban busafejű, nem megbízható jelleműnek ábrázolt gyíkszerű figuráknak a térképre festésével iparkodtak jelezni: itt esetleg sárkánnyal találkozik az utazó. Apám már nem érte meg, míg főfoglalkozású író lehettem, anyám igen, de akkorra már tudta, nemhogy egy fogadalom, semmi sem tudja majd életveszélyes pályámon semlegesíteni az alkotót munkára kényszerítő és kitalálhatatlan szakmai helyzetbe hozó vágyat, hogy elmondja mindenkinek, amiről úgy érzi, tilos hallgatnia. Mikor ezeket a sorokat írom, már senkim nem él, akinek szava megállíthatna, maga az ókút sincs, új épület alapozása tüntette el. Pályámat hivatalosan 1945-ben kezdtem a Magyarok-ban megjelent első, komolyan vehető verssel. Ott állok a szakma ókútja fenekén, senki szeretete nem szól rám, holott a hajdani intelem nem volt balgaság, az alkotás ókútjában bármi történhetik az alkotóval. Bármi. De persze mindegy, hogyne volna mindegy. Sem apám, sem anyám, aki retteghetne, utolsó családtagomat, Konstantint, a macskát, aki az írógépem mellé gömbölyödve kilenc termékeny éven át figyelte, mit kopognak a billentyűk, tegnap váltotta meg kivédhetetlen szenvedésétől a kegyes altatás. Akár táncolhatok is az ókút tetején, nem riasztok meg vele senkit, mert nincs is senkim, csak a mindent megőrző emléke a gyermekkor abszolút biztonságának, a háznak, ahol nem volt határvonal valóság és látomás között, ahol két elvetélt író házasságából megszülettem, felnőttem és megpróbáltam rögzíteni életem első tíz esztendejének irreálisan gyönyörű, boldogítóan abszurd szereplőgárdáját, színpadképét és kulisszáit.

A ​könyvet úgy említik, mint az életben maradt Anna Frank naplóját. Nekünk különösen érdekes ez a könyv, hiszen Bruck Edith - akit az első kiadás óta a róla készült riportfilm révén is megismerhettünk - egy kis magyar faluban született, földhözragadt zsidó félparaszt családból, apja mészárossegéd és szerencsétlen kezű vándorkereskedő volt, "rongyoszsidó", amilyeneket a Kárpátalján lehetett látni hajdan. Az írónő kitűnően ismeri a magyar parasztéletet, azon belül is a jellegzetes világot, amellyel Olbracht műveiben találkozunk. Naplója e világ tragikus széthullásának dokumentuma, a deportálás borzalmainak leltárszerűen száraz számbavétele, s ereje éppen pátosztalanságában, nyerseségében van. A felszabadulás után az írónő Izraelbe vetődik, ahol végre hazát remél találni, de ott sem tud gyökeret verni: pincérnő, táncosnő, fotómodell és munkanélküli, aztán innen is továbbmenekül - s ma Olaszországban ismert és elismert író.

Három ​évig, mint sziget a tengerben, áll Munkács: a magyar szabadság utolsó védvára, Thököly kurucainak végső menedéke. Az ostromról és a hősi helytállásról, Zrínyi Ilona életéről, szerelméről szól ez a távoli idők hangulatát élesztő történelmi regény, mert az írónő végigkíséri Zrínyi Ilona életét első házasságától egészen haláláig, mely messzi Törökországban, száműzetésben érte utol, második férje, Thököly Imre oldalán.

Ki ​ez a Bob Dylan? Sokunk számára élmény és talány. Dalait a dilettáns is dünnyögheti-pengetheti, rockzenekar is játszhatja, táncolni is lehet rájuk, tüntetni is, filozófálni is. Szövegeit csak félig értjük, mégis nekünk, helyettünk szólnak. Bob Dylant láttuk szakadt, didergő, folyton cigarettázó Magányos Fiúnak, láttuk elkötelezett folk-énekesnek, bőrdzsekis rockernek, luxusvillás milliomosnak, megtért izraelitának és megtért kereszténynek, filmszínésznek, írónak, festőnek. Egyes dalszövegeit versként elemzik, nem is egészen alaptalanul. Mindig mást csinál, mint amit várnak tőle, mindig tud kellemes és kellemetlen meglepetésekkel szolgálni rajongóinak és ellenségeinek. Barna Imre "regényében" végigköveti a gitározó vidéki srácot a sztárságig s tovább, s közben érzékletes képet rajzol emberi és zenei környezetéről, a rockkultúráról és annak kísérőjelenségeiről. Az életrajzi fejezetek közé Dylan saját írásaiból és interjúiból összeállított fejezetek illeszkednek, sok képpel.

Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

Ritka ​alkalom az irodalom történetében, hogy egy műfaj eredetének pontos naptári dátuma legyen. A történelmi regény esetében semmi kétség: 1813 őszén fedezte fel Walter Scott, a napóleoni háborúk kábulatából ocsúdó Európa legnyugatibb csücskében, ahol a kérlelhetetlenül előretörő jelenben is még oly valóságosnak tetszett a múlt. Annak idején fél Európa találgatta, ki lehet a páratlan sikerű regények szerzője, hiszen Scott, aki nemcsak író volt, hanem lelkiismeretes tisztviselő és várúr is egy személyben, elrejtőzött a nyilvánosság elől. Évtizedekig vetélytársa sem igen volt a népszerűségben, sikerének nem ártott se nap, se szél, se a kiábrándítóan prózai tőzsdei krach – csak az idő tudta kikezdeni. Újabban azonban Scott szinte reneszánszát éli. Ne csodáljuk, hiszen Rob Roytól, a nemes haramiától az ingatag Waverleyig, Ivanhoe-tól Lucy Ashtonig, azaz Lammermoori Luciáig jó néhány halhatatlan alakot teremtett, és a fordulatos, romantikus mesének, a nagy s igaz történelmi kalandnak máig se született hozzá fogható mestere. Bart István könyve gondosan megrajzolt társadalom- és gazdaságtörténeti hátteret von Scott alakja és irodalmi munkássága mögé, s így valóban lehetőséget ad az olvasónak, hogy a scotti életmű törvényszerűségeit józanul, világosan értékelhesse.

"Ez ​a könyv arra tesz kísérletet, hogy bemutassa nemzetünk történelmének ötvenhat uralkodóját, de arra is hogy rövid életrajzokban felvillantsa a magyarság ezeréves államiságának legfontosabb mozzanatait" - írja a szerző. Valóban vakmerő vállalkozás; királyaink összefüggő portrésorozatát utoljára XIX. századi tudós pap történészek szerkesztették kötetekbe. Ezeket ma már szinte lehetetlen fellelni, és sok esetben adataik pontosságához is kétség férkőzött. Vég Gábor a történeti kutatások mai szintjéhez igazította kézikönyve dátumait. Ez az első munka, amelyben Szent Istvántól IV. Károlyig minden magyar király szerepel. Az uralkodók családi kapcsolódását, a dinasztiák átmeneteit leszármazási táblázatok teszik szemléletessé. A könyv olvastán megismerjük királyaink életét, de a koronát és palástot viselő személyiségek mögött felsejlik népünk hosszú és mindvégig eseménydús históriájának vázrendszere is.

Hogyan ​lesz egy polgárlány hercegné? Mesébe illő történet... Jóllehet, a királyi esküvőhöz vezető út nem volt mindig zökkenőktől mentes. A tragikusan elhunyt Diana walesi hercegné életrajzírója ezúttal Vilmosról és menyasszonyáról írt könyvet, amelynek ihletője az álompár küszöbön álló, szenzációs esküvője. A nem mindennapi, csaknem 300 fotóval illusztrált, 224 oldalas könyv bemutatja a hercegi pár kapcsolatának történetét, titkait, szakításuk majd kibékülésük történetét, az eddig nem ismert buktatókat, és mindazt, ami eddig rejtve maradt a nyilvánosság előtt. De az olvasó bepillantást nyerhet a királyi menyegzők hagyományaiba, az uralkodóház rendkívüli elvárásaiba, és annak nehézségeibe, hogy egy polgárlánynak milyen nagy feladat alkalmassá válni a jövendői királyné szerepére. A kötet különlegessége, hogy pár nappal az esküvőt követően már a pompás menyegzői ceremóniáról is beszámol képekben és szövegben egyaránt. A brit megjelenés után egy héttel a könyv már magyarul is olvasható. Andrew Morton "Diana igaz története" című életrajzával robbant be a világ köztudatába, és könyvével megváltoztatta a brit királyi családról kialakított képet.

Bemutatjuk ​az olvasóinknak a világ jelenlegi legjobb labdarúgóit. A sorozat első kötetének hőse Ronaldinho, a Barcelona szellőléptű világklasszisa, akiért milliók rajonganak, akiért valóban érdemes mérkőzésre menni, vagy a televíziót bekapcsolni. . Egy könyv, amelyben összefoglalhatjuk a most 24 éves zseni eddigi pályafutását a kezdetektől a Gremióban eltöltött éveken át Párizsig, visszapillantunk a nagy kiugrásra, a 2002-es világbajnokságra, valamint a Barcelonánál eltöltött időszakra. Az utóbbi másfél év alatt a brazil csillag nemcsak a katalán szurkolókat hódította meg káprázatos játékával, s hozta fel a gránátvörös-kék együttest a szürke középcsapatból a spanyol bajnokság legnagyobb, s a Bajnokok ligája egyik legnagyobb esélyesévé, hanem maga is a legjobbak közé került, olyannyira, hogy nem mással, mint Pelével és Maradonával kezdik összehasonlítani rendkívüli tudását...

Csodálatosan ​szép, színes, gazdag világ tárul az olvasó elé Dénes Zsófia életrajzi regénye során. Áradóak ezek az emlékek, valóságosak és őszinték, mint ahogyan az ennyi szépséggel, kultúrával, művészettel átitatott életet élni is csak leplezetlenül, őszintén lehet. A Vaskapu-szoros kiépítésének munkálatait vezető kitűnő építészmérnök és a szabad, francia szellemű család leányának gyermekeként, a fiatal Zsófia az akkor oly ritka érettségi után egyetemre iratkozik, ahol művészettörténetet akar tanulni. Tanulmányait azonban megszakítja, mert beleszeret valakibe, akivel szüleinek minden tiltakozása ellenére házasságra lép. Apja a házasságkötés előtt öngyilkos lesz, férje pedig tüdőbetegségével pár hónapos együttlét után szanatóriumokba kényszerül, majd meghal. Így azután, a családi tragédiákon keresztül a szépségek iránt annyira fogékony fiatalasszonyban élő belső kényszer külsődleges támogatásokra is talál: kenyérkereső pályára kell lépnie, és óriási energiával megteremti ehhez a kora társadalmában még rendkívül ritka alapokat. Párizsba utazik, a művészetek hazájába, teleszívja magát az új művészetek áradó levegőjével s egyben a függetlenség testet-lelket felszabadító érzésével. Írni kezd, a Pesti Napló, majd később a Világ munkatársaként dolgozik. Sokat utazik külföldön, társasági, rokoni-baráti köre révén, s a benne élő művészi fogékonyság hatására a kor leghíresebb művészeivel, festőkkel, írókkal érintkezik. Így ismerkedik meg Ady Endrével is, akivel rövid ideig tartó bensőséges érzelmi viszonya egész további életének egyik meghatározójává válik. Dénes Zsófia életrajzregényének következő kötete Gyalog a baloldalon címmel 1965 első negyedében jelenik meg.

Egy ​Hamasz-bennfentes megrázó, könnyeket fakasztó, kijózanítóan igaz története a Közel-Kelet valóságáról! Izrael és a Hamasz viszonya napjainkban is - még Oszama bin Laden halála kapcsán is - a Közel-Keletről szóló híradások egyik leggyakoribb témája. A Hamasz fia c. könyv eddig sehol nem olvasható információkat nyújt a világ egyik legveszélyesebb terrorszervezetéről. A könyv tavalyi megjelenése a sajtó szokatlanul eleven érdeklődését váltotta ki világszerte. Voltak, akik a hihetetlenül nehéz döntéseket felvállaló, így sokak életét megmentő hőst látták meg benne, mások 'áruló!'-t kiáltottak. Moszab Hasszán Juszef az iszlám ideológiára épült Hamasz egyik alapítója fiaként 1978-ban látta meg a napvilágot. Az apja, Hasszán Juszef sejk máig a szervezet egyik kulcsfigurája, aki a könyv megjelenésével egy időben kitagadta a fiát. Moszab mégis úgy döntött, hogy megosztja a világgal mindazt, amit felettébb sok veszéllyel együtt járó tevékenységei során átélt, megismert és megértett. Származása, és apjának a szervezetben betöltött pozíciója miatt bennfentesnek, sőt egyfajta "trónörökösnek" számított. Sok-sok olyan dolgot és híres/hírhedt politikai vezetőt láthatott és hallhatott, amire rajta kívül csak nagyon kevés embernek volt módja. A könyv egy lebilincselő beszámoló terrorról, árulásról, politikai intrikáról és hihetetlen döntésekről. Fellebbenti a fátylat saját titkos szerepéről, a Sin Béttel való kapcsolatáról is, meg arról, hogy miben látja a Közel-Kelet békéjének egyetlen esélyét. Olvashatunk életének előre nem látható fordulatairól ... és ráadásként A Fordulat történetét is megismerhetjük...

Munkácsy ​Mihály, a legnagyobb magyar festő regényes életrajzának első része ez a könyv. Nehéz fiatalsága, pályakezdő éveinek viszontagságai összegződnek e kötetben, bemutatva a századvégi magyar Alföld világát, a polgárosodó főváros forgatagát, a bécsi festőiskolát. Szinte népmesehősként indul el életútján a kis asztalosinas. Pályája töretlenül ível felfelé, mégis már ebben a kötetben felsejlenek a tragédiák, amelyek egész életútján ott sötétednek. Hite, energiája, a szépség utáni vágya, tehetsége azonban elpusztíthatatlan, a tragédiák is művészete kiteljesedésének eszközei.

Az ​Aranyecset Munkácsy Mihály regényes életrajzának második kötete, amelyben az író a művész párizsi éveit mutatja be; a siker, a beérkezés éveit, örömeit és gyötrelmét, s a betegség okozta művészi és emberi hanyatlást. Dallos Sándor teljes részletességgel avatja be az olvasót a festõ életének minden mozzanatába. Magánéletének intim részleteit éppúgy megismerhetjük, mint fizikailag és szellemileg egyaránt kemény munkáját. A két regénybõl egy mozgalmas, romantikus és drámai életutat ismerhet meg az olvasó, melynek hatására alig várja, hogy a festõ műveivel találkozzon, és újra meg újra megcsodálhassa azokat.

A ​parlament előtt találkoztunk az idén májusban. Cicciolinával éppen interjút készített a televízió. Mindketten tudtunk a másikról: ő számomra egy "szexlegenda" volt; én neki egy tinikori énekesnő, emlék a Metró Klubból. Szerencsés véletlen - gondoltam, hátha írhatnék róla. Mint akik jó ismerősök - szia-szia; örülök, hogy megismerlek - mondtuk szinte egyszerre. Elmondta, hogy olvasta a könyveimet, szereti az egyenes beszédet, ezért nagyon tetszettek neki. Beszélgetésünk során kért fel az életrajza megírására, amit boldogan elvállaltam. Aztán két hónap is eltelt. Telefonálgattunk egymásnak, kérdéseket küldtem neki, amire naplószerűen válaszolt, majd Ilona meghívására Rómába utaztam, és három napon keresztül, reggeltől estig beszélgettünk. Lehet, hogy meglepő: szimpatikus volt az egyszerűsége, az őszintesége. Rájöttem, hogy Cicciolina azt csinálja, amit a polgárok szeretnének, de nem merik vállalni, hogy lénye kihívás az álszemérem, prüdéria ellen; bizonyára vannak, akiket megbotránkoztat, de el is gondolkodtat. Ez lehet az oka annak, egy mélyen vallásos, katolikus országban befogadták, sőt képviselővé választották. A képviselőség és a pornósztárság nem mond ellent egymásnak? Nem hiszem, hogy a kérdést így kellene feltenni, hiszen nyilvánvaló, hogy a Cicciolina-jelenségben egyelőre az embereknek csak a botrányt fontos. Már a Nem vagyok én apáca című könyvemben leírtam: amit és ahogyan éltem és élek, és ahogyan azt megírtam, csak egy lehetőség a saját személyiségünk vállalására. Cicciolina esetében is így van. Ő nem akar példakép lenni, de mindenképpen egy olyan jelenség, amit észre kell venni!

Ez ​a regény egy nagy művész, Vincent Van Gogh életét beszéli el, érdekfeszítően, érzelmeket ébresztően, de mindig hűségesen a valóság tényeihez. Hogyan lett a holland lelkészdinasztia sarjából ellenállhatatlan belső parancs sugallatára olyan ember, akit semmi más nem érdekel, csak hogy festhessen? Van Gogh mindössze harminchét esztendőt élt, s ebből tíz évig alkotott. Nyomorgott, magányos és beteg volt. Ma képei nemcsak a leghíresebb múzeumok féltve őrzött darabjai, hanem a világ műkincspiacának dollármilliókért gazdát cserélő verhetetlen sztárjai is.

A ​párizsi feleség Ernest Hemingway és első felesége, Hadley Richardson szívszorító szerelmének története. Hadley halk szavú, huszonnyolc éves nő, aki már-már lemond arról, hogy valaha is szerelmes és boldog lehet, amikor 1920-ban Chicagóban megismerkedik Ernest Hemingwayjel. Rabul ejti a jóképű fiatal férfi lobbanékony természete és szenvedélyes vágya, hogy íróvá váljon. A rövid udvarlást és a gyors házasságkötést követően hajóra szállnak Párizs felé, és hamarosan az ott élő amerikaiak - köztük Gertrude Stein, Ezra Pound, F. Scott és Zelda Fitzgerald - színes és szeszélyes társaságának ünnepelt párja lesz belőlük. A kávéházak szabados erkölcsű világa azonban ellentétben áll a család és a monogámia hagyományos értékeivel. Hadley féltékenységgel és önbizalomhiánnyal viaskodik, Ernest pedig ígéretes írói karrierjének elindításán fáradozik. Párizs tele van csábítással, és a házaspárnak szembesülnie kell a veszéllyel: Hemingway árulása az irodalomtörténet egyik legszebb szerelmének végét jelentheti.

Az ​ismert francia művészettörténész, Catherine Millet arra vállalkozott, hogy elbeszéli saját szexuális életét. Méghozzá zavarba ejtő nyíltsággal és egyértelműséggel. A Catherine M . szexuális élete minden idők egyik legmerészebb és legmegdöbbentőbb könyve, az erotikus irodalom unikális darabja. Ha Freud olvasta volna C. M. könyvét, egész koncepcióját sutba dobta volna a női szexualitásról. Catherine M.-nek számtalan alkalmi partnere mellett vannak állandó társai (akikkel csoportos szexet és mindenféle egyebet is űz), azonban a nagybetűs Szerelem mint olyan soha fel sem merül lehetőségként kapcsolataiban. Szeret a férfiaknak örömet szerezni és szeret maga is örömet kapni tőlük. Ennek különféle módjait számtalan történetben örökíti meg, miközban mindent a nevén nevez. Szexuális fantáziálásairól, maszturbációi során szerzett részletes és alapos megfigyeléseiről is beszámol. És ezenközben nem közönséges, sokkal inkább tárgyilagos. Catherine M. szexuális életéből tanulni is lehet. Nem szexuális fogásokat, hanem a partnerhez, a másik emberhez való elfogulatlan és - bármily szokatlan is egy erotikus munkával kapcsolatban ezt kiemelni, de - tiszteletteljes viszonyulást. Akiben a gyöpös előítéleteknél és fülledt tabuknál nagyobb a kíváncsiság a lehető és létező emberi dolgok iránt, az nagy élvezettel fogja olvasni ezt a könyvet.

Suzanne ​csinos, sportos és okos harmincas újságíró. Nincs vele semmi baj: nem nyafka, nem válogatós, nem házisárkány, és semmilyen rejtélyes kórság sem gyötri. Mégis mintha átok ülne rajta. A szinglik átka. Hogy mi az? Talán sokan tudják a választ. Amikor az ember mindent megtesz azért, hogy társra találjon, de hiába. Így van ezzel hősnőnk is. Miután kilép egy sehová sem vezető hároméves kapcsolatból, kezdetét veszi a kudarckorszak, a cölibátus érája. Suzanne igazi rekordot dönt, amikor több mint ezer napot kibír szex és pasi nélkül. Pedig nem tétlenkedik: másik városba költözik, egzotikus utazásokon vesz részt, órákat tölt internetes párkereső oldalakat böngészve, instant randikat bonyolít, a feng shui jegyében beszerez egy hal nélküli akváriumot, mely szintén a várva várt férfit hivatott bevonzani. Suzanne párkeresési viszontagságai ellenére sem veszíti el a humorérzékét, sem az optimizmusát, és a végén megtalálja, ha nem is a Mr. Tökéletest, de a Mr. Pont-Neki-Valót.

Covers_12972
Mata ​Hari Ismeretlen szerző
3
3

1917. ​október tizenötödikének hajnalán, kémkedés miatt, a vincennes-i erődben kivégeztek egy harminckilenc éves asszonyt. Párizs ünnepelt táncosnője volt, művésznevén Mata Hari, polgárnevén Margaretha Geertruida Zelle. Ki volt ez a nő, akinek származása, élete, halála körül annyi, egymásnak ellentmondó állítás, találgatás született? Akiről 1929 februárjában, a New York Herald szerint, Gemb tábornok, a háborús Németország hírszerző főnöke azt állítja, nem állt szolgálatukban, a szakirodalom viszont, s nemcsak a francia, bizonyított tényként tartja számon ténykedését, s akinek peréről az ötvenes években Mornet francia ügyész, kötetünk egyik szerzőjének mégis azt mondja: "Köztünk szólva, nem volt miért akkora hűhót csapni!" E könyvben négy írás található. Egy korabeli regény; egy filmregény - amelynek főszerepét Greta Garbo játszotta -; egy kortárs francia író munkája és egy mai, hazai szakíróé. Adataik éppúgy ellentmondanak egymásnak, mint valamennyi írás, ami Mata Hariról valaha is készült - a szereplők neve is változó, olykor ugyanaz a név más helyesírással, ugyanaz a szereplő más néven szerepel -, de úgy hisszük, e téma szempontjából mindez mindegy, mint ahogyan az is, hogy hány főből állt az őt elítélő katonatanács, hogy kivégzésekor világos ruhát viselt-e vagy sötétet, szerelmes volt-e a Vittelben megismert "sok nevű" orosz tisztbe, szimpla kalandornő volt-e, vagy valóban kémnő. Maga a jelenség itt a lényeg és az a légkör, amelyet a későbbiekben a Petit Journal-ban így mérlegeltek: "Senkit sem lehet igazán elmarasztalni, csak a háborút, amely olykor vakon forgatja az igazság pallosát, mégpedig megfontolatlan sietséggel."

Hinné-e, ​hogy az egyik legismertebb bibliai történettel ellentétben, nem Dávid győzte le Góliátot, hogy Heródes ártatlan a nevéhez fűződő tömeges gyermekgyilkosságban, vagy hogy Jeremiás próféciáit a történelem beigazolta? Ha kíváncsi minderre, s azt is szeretné megtudni, hogyan vált a zsidó születésű, farizeus Jószéf ben Mattatjából római polgárjogú, görög nyelvű nyelvű történetíró - Josephus Flavius -, s hogy lett a szabadságharcos Júdás Makkabeusból a Hasmóneus-dinasztia megalapítója, akkor érdemes elolvasnia A világtörténelem nagy alakjai című sorozat legújabb kötetét. Fröhlich Ida, a televízióból is ismert történész, az ókori Kelet bibliai tájaira, Júdába, Izraelbe, Főníciába, Kanaánba vezeti el az olvasókat.

A ​nyolcvanéves írónő életrajzregényének már megjelent első részében - az Egyszeri kaland-ban - kisgyermek korától az első világháború kitöréséig terjedő időszak élményanyagát gyűjtötte össze. A mostani második rész történelmileg és társadalmilag is egy sokkal izgalmasabb, bonyolultabb kort, az első világháborút, és az ezt követő forradalmat, a Tanácsköztársaság és a forradalom elbukását követő fehérterror kezdetének időszakát eleveníti meg, hasonló színes, gazdag élményanyagon keresztül. Az asszonyi élet tükrében kibontakozik előttünk a történelmi események krónikásaként a szilárd szemléletű, az emberért felelősséget érző, haladó gondolkodású, fiatal újságírónő, aki szenvedélyes szerelmese hivatásának. Anyagi és társadalmi helyzetével szemben hivatása és hivatástudata szinte anakronizmusnak hat, hiszen élhetne gondtalanul, sőt fényűzően is - második férje egy előkelő, gazdag török bej, aki a háborús évek gazdasági összeomlása közepette is kiváltságos vagyoni helyzetben van. A fiatal Dénes Zsófia azonban rendíthetetlenül és lelkesen menetel "gyalog a baloldalon", szegénygondozóként járja a nyomortanyákat, önkéntes ápolónőként a sebesült katonákkal zsúfolt kórházakat, tollával harcol az imperialista háború ellen, a szerencsétlen áldozat, a nép felemeléséért. Tanulmányokat ír, és előadásokat tart, fáradhatatlan a haladó művészetek hazai és külföldi művelőinek ismertetésében. A Tanácsköztársaság bukását követő fehérterror a "számonkérés" legelején utána is kinyújtja karmait, de a fiatal írónő hű marad eszméihez, önmagához, s vállalja a küzdelmeket, mint annyi más a legjobbjaink közül, emigrációba vonul. Mindezek mellett az írónő élete színpadán továbbra is megjelenik korának nem egy híres embere: művésze, írója, tudósa és más történelmi személyisége, mélyen jellemző megjelenítéssel. A lázban elmondott életregény hol egyéni, hol az emberiség közös fájdalmaival és örömeivel - vibrálásával és víziószerűségével -, izgalmas, feszült légkörével maradandó élményt nyújt az olvasónak.

There ​are many words to describe Michael J. Fox: Actor. Husband. Father. Activist. But listeners of Always Looking Up will soon add another to the list: Optimist. Michael writes about the hard-won perspective that helped him see challenges as opportunities. Instead of building walls around himself, he developed a personal policy of engagement and discovery: an emotional, psychological, intellectual, and spiritual outlook that has served him throughout his struggle with Parkinson's disease. Michael's exit from a very demanding, very public arena offered him the time and the inspiration to open up new doors leading to unexpected places. One door even led him to the center of his own family, the greatest destination of all. _Always Looking Up_ is a memoir of Michael's past decade, told through the critical themes of his life: work, politics, faith, and family. The book is a journey of self-discovery and reinvention, and a testament to the consolations that...

Részlet ​a könyvből: Szenvedő és óriási, mint a század, amelyet a maga teljességében kifejez, a tizenkilencedik: így áll előttem Richard Wagner ....

"Néha ​elegendő a dohos szalma bűze vagy egy madár vijjogása, hogy belehajítson a messziségbe, önmagam feneketlen mélységébe." Aharon Appelfeld, az író vall így, aki a második világháború kitörése idején hétesztendős volt, egy asszimilálódott csernovici zsidó család gondosan óvott, Ervin nevű kisfia. Gyerekkora egyetlen éjszaka leforgása alatt ért véget. Édesanyját németek és románok mészárolják le, halálsikolyát maga is hallja. Amikor a gettóban töltött hónapok és az ukrán sztyeppéken átvezető halálmenet végén megérkezik a lágerbe, apjától is elszakítják. Ervinnek ekkor sikerül megszöknie - bemenekül az erdőbe. A magányos kisfiú, akit csak állatok vesznek körül, elrejtőzik az erdő mélyén, de aztán megindul az esőzés, és egyre erősödik a hideg. Ervin parasztházakba kopog be, és keresztény árva gyereknek adja ki magát. Hamarosan csaknem teljesen elfelejti szülei arcát, hajdani otthonát. A háború hat hosszú-hosszú esztendeig tart. Befejeződése után a fiú egy darabig ideiglenes táborokban él, ahol csalók, csempészek és tolvajok dolgoztatják az odasodródott gyerekeket. Aztán egy szép napon egy hajó Palesztinába viszi. Egyedül, nyelvtudás nélkül érkezik a tizennégy éves kamasz, aki mindenét elveszítette, akinek mindent elölről kell kezdenie. Ebben a megrendítő, bölcs és költői műben Aharon Appelfeld mai szemmel tesz tanúságot életének arról a szakaszáról, és az azt követő harcról, amelyet az emlékezés vív a feledéssel, a beszéd a hallgatással. Ez a könyv a zsidó irodalom egyik igazán nagy alkotása.

„…két ​Gestapo-tiszt érkezett a misszió bejáratához, egyet kopogtak, aztán egyszerűen bevonultak. Levittem az útitáskát, de hirtelen eszembe jutott, hogy a Bibliámat ottfelejtettem, hát visszaszaladtam érte a lépcsőn. A tisztek már a szobámat kutatták át. Egyikük kitépte a kezemből a Bibliát, és ledobta a földre, mondván, hogy ahová most megyek, ott nem lesz rá szükségem.” Jane Haining (1897–1944) a budapesti skót misszió mártírja. Magyarország német megszállása után nőket és gyerekeket bújtatott, de később velük együtt deportálták Auschwitzba, ahol meggyilkolták. Naplóját és életének titkait rokona, az új-zélandi újságírónő Lynley Smith kutatta ki és adta közre nemrég az Egyesült Államokban. A magyar olvasók most találkozhatnak először a megrendítő történettel. A kötet a Magyar Holokauszt Emlékévben jelenik meg. Jane Haining születésének 100. évfordulóján a Világ Igaza címmel adóztak emlékének, 2010-ben a Fővárosi Közgyűlés döntése értelmében a pesti rakpart egyik szakasza a nevét viseli.

A ​Provence-trilógia befejező darabjában Peter Mayle, aki már bejárta e vidék lenyűgöző tájait, és jól ismeri az itt élők olykor különösnek tűnő szokásait, most új ismeretektől bölcsebben, de a tőle megszokott könnyed stílusban osztja meg tanácsait olvasóival. A szarvasgomba-vadászat és a "zöldfülű" kertészkedés, vagy a világ legjobb dugóhúzójának bemutatásán kívül ezúttal még Provance fővárosába, Marseille-be is elkalauzol minket, ahol lakomázhatunk egy benzinkútból átalakított étteremben, beleszagolhatunk a parfümkészítés művészetébe, megismerhetjük egy jóképű hentes halálának történetét, és néhány tippet kaphatunk a lusta vasárnapok eltöltéséhez. De nem maradnak hoppon azok sem, akik az egyedülálló provence-i ínyencségek leírásai miatt kedvelik Mayle könyveit… "Provence még mindig gyönyörű… - írja a szerző. - A modern világ két veszélyeztetett árucikke, a béke és a csend itt még hozzáférhető." És tegyük hozzá: a felhőtlen életöröm is, amely Peter Mayle soron következő Provence könyvéből árad.

Ebben ​a részben a szerző már otthonosan mozog választott hazájában, és dél-franciaországi mindennapjaihoz társul hívja az olvasót. Megtudjuk, hogyan tett szert harmadik kutyájára, hogyan vállalt részt A titokzatos szarvasgomba-kereskedelemben, és miképp keresett kincset saját kertjében. Életének mesterien, humorral és szeretettel fölvázolt új szereplőit ismerjük meg, sőt őt magát, az angol firkászt is megpillantjuk a helybéliek szemszögéből. Kedvenc éttermei fűszeres fogásaiból, Châteauneuf-du-Pape pincéinek boraiból és Pavarotti koncertmenüjének dalaiból mind napsütés és pogány életöröm árad.