Ajax-loader

'életrajz' címkével ellátott könyvek a rukkolán

 


Ez ​a könyv Waris Dirie - a világ tíz vezető topmodelljeinek egyike - megrázó vallomása. Kendőzetlen őszinteséggel meséli el szenvedéseit, tárja fel drámai fordulatokban és keserű tapasztalatokban bővelkedő életét. Az egyik legtöbbet fotózott divatmodell. Sorsa azonban megrázóbb bármelyikükénél. Szomáliában született, a nők számára legreménytelenebb országban. Ötévesen élte át a körülmetélés borzalmait, hatévesen erőszakolták meg először, tizenhárom éves volt, amikor megszökött ebből a pokolból. Hiába üldözték, a sivatagon átverekedve magát a vakszerencse eljuttatta Londonba. Tizennyolc évesen állt először fotókamera elé, élete azóta szakadatlan emelkedés.

Krausz ​Simon - a múlt század utolsó évtizedétől a harmincas évekig világszerte ismert kitűnő tőzsdei és bankszakember - úgyszólván a semmiből küzdötte föl magát. A kis szénüzlet-tulajdonos fia a Kereskedelmi Akadémia elvégzése után került a bankszakmába, ahol fényes karriert futott be. Hírneve, hatalma és tekintélye folytán a magyar arisztokrácia is befogadta köreibe. Bravúros pénzügyleteiből szerzett hatalmas vagyonát nem önös célokra fordította, hanem egyszemélyes intézményként anyagilag támogatta a kultúrát, művészetet, tudományt. Ahogy maga vallja: "minden szépnek a protektora voltam". Ő kezdeményezte a magyar idegenforgalom fellendítését, amellyel igyekezett jó hírnevünket megalapozni a világban. Rendkívül változatos, buktatókkal teli életének történetét lebilincselő közvetlenséggel írja meg. Vallomása nemcsak a kor egyik jellegzetes figurájának életrajza, de a századforduló és a XX. század első évtizedeinek korrajza is. Az 1937-ben a Cserépfalvi Kiadónál megjelent kötet változtatás nélkül adjuk közre, az Ybl Építőipari Innovációs Bank Rt. nagyvonalú támogatásával.

J. ​Herriot önéletrajzának egy részét már jól ismeri a magyar olvasók nagy tábora. A Gondolat Kiadó most az autobiográfia első részét, a pályakezdő fiatal állatorvos legelső éveit felidéző novellákat adja közre. A szerző nemcsak a gyógyításnak, a tollnak is jeles mestere. Az egyes fejezetek rendszerint egy-egy farmernél tett látogatást, kalandos, nem egyszer izgalmas műtéteket, kezeléseket örökítenek meg. Bepillantást nyerhetünk a yorkshire-i farmerek életmódjába, megismerkedhetünk sajátos erényeikkel, hibáikkal, de feltárul előttünk három fiatal állatorvos magánélete is. Herriot önmagát sem kíméli, amikor őszintén beszámol tévedéseiről, nevetséges helyzeteiről. Herriot kitűnő ember- és állatismerete, humánuma és humora átsüt könyvének minden fejezetén. A karakterek a történet során bomlanak ki, s Herriot szeretetteljes humorral világítja meg egyik-másik jellemző vonásukat. Szinte minden történetének megvan a helyzet- vagy jellemkomikumból adódó humoros csattanója.

Elizabeth ​Gilbert önéletrajzi regénye spirituális utazásra hívja olvasóit, vele együtt tanulhatjuk meg, mit jelent megismerni, megszeretni, és ha kell, elengedni az embereket. Elizabeth harmincas, sikeres nő – volt. Gazdag férj, álomház, fényes karrier. Egyik pillanatról a másikra az élete mégis romokban hevert, látszólag ok nélkül. Egy szörnyű válás és az azt követő depresszió után, megmérgezett kapcsolatokkal a háta mögött nekivágott a nagyvilágnak, hogy végre rájöjjön, ki is ő, és mit akar az élettől. Zarándoklata Itáliába, Indiába és Indonéziába vezet, ahol olasz dzsigolók, indiai guruk, indonéz gyógyítók között bizonyítja, hogy mind a boldog pillanatokat keressük, akármelyik szegletében élünk is e világnak. Őszinte, humoros és mély érzelmű könyve mindannyiunknak szól, akik ébredtünk már úgy, hogy „ettől a naptól kezdve változtatok az életemen”. Egy nő, aki nem akart többé megfelelni. Egy nő, aki elengedte a jelenét, és megtalálta a boldogságát. Egy nő, akiben magunkra ismerhetünk.

Eleged ​van a lapos memoárokból, amelyek csak arról szólnak, ami tényleg megtörtént? Unod az egyes szám első személyben megírt értekezéseket? Izgalmas és interaktív olvasmányt keresel, ami visszacsempészi az „ÖN”-t az ÖNéletrajzba? A mindig önzetlen Neil Patrick Harris hagyja, hogy Te, az olvasó lubickolj eme joyce-i kísérletben, avagy egy hírességektől, színészektől és vérbeli személyiségektől hemzsegő világban. Új-Mexikóban fogsz megszületni. Egy színésztáborban átélheted a nagy áttörést. Egy éjszakai bár előtt meglehetősen bizarr összetűzésbe keveredsz Scott Caannal, a színésszel. És ami a legjobb: életed legkritikusabb pillanataiban eldöntheted, hogyan tovább! DÖNTS helyesen, és tiéd a hírnév, a szerencse és az igaz szerelem. Dönts rosszul, és szerencsétlenség, szívfájdalom és Dr. Drew Celeb Rehabja vár rád. Mindez a tiéd lehet, valamint mágikus trükkök, koktélreceptek várnak rád, sőt végül egy záródal is felcsendül. És igen, ha megveszed ezt a kötetet, garantáltan kiemelkedsz a nyárspolgárok közül!

Ki ​volt Stuart Mária? Férfifaló Jezabel, királyok és hercegek megrontója, Skócia vörös hajú ringyója? Szép, szende, szőke gyermekkirálynő, a francia udvar kis szeme fénye? Angliai Erzsébet trónjára és életére törő politikai cselszövő, vérszomjas vámpír, vagy a szentek glóriáját átszellemülten hordó vértanú, hitének mártírja? Költők által megénekelt, festők által megfestett híres fehér keze keverte-e a kártyát Európa játékasztalán, vagy ő volt a nagyhatalmi érdekek kiszolgáltatott játékszere? Ki volt Stuart Mária? Acsarkodó skót főurak leszármazottja, vagy az Európa hatalmasságai közt előkelő helyet elfoglaló Guise dinasztia gyenge hajtása? Joggal féltette-e tőle országát - és kegyencét, Leicestert - Erzsébet királynő? Asszonya volt-e gyermekférjének, gyilkosa-e Lord Darnleynek, megtiport áldozata vagy rossz szelleme Bothwell hercegének? Mind a mai napig is eleven érdeklődés él történészekben, laikusokban, honfitársaiban és külhoniakban egyaránt a regényes életű, tragikus halálú skót királynő iránt. Antonia Fraser, napjaink jeles angol történésze és kiváló tollú írója a tudós alaposságával és a regényíró lendületével írta meg nagyszabású történelmi esszéjét, a skót királynő páratlanul érdekes életének lenyűgöző történetét.

Szép ​számú szóbeszéd kering egy titokzatos úriemberről, aki állítólag Jane életének szerelme volt. Talán most feltárul az igazság... Mi volt Jane Austen titka? Elegendő volt pusztán az istenáldotta tehetség, a sorstól ajándékul kapott rendkívüli érzék az iróniához, hogy a sokgyerekes angol vidéki lelkész vénkisasszony lányának sercegő lúdtolla alatt olyan fordulatos regények szülessenek, amelyek ma is világszerte a sikerlisták éllovasai, s amelyeket révült boldogsággal bámulunk, ha filmvászonra vagy éppen televíziós képernyőre kerülnek? Hogyan tudhatott egy nő - akinek alig volt módja valóságos élményeket gyűjteni - olyan életteli figurákat teremteni, akikre mindmáig úgy gondolunk, mint közeli ismerőseinkre? S főként: hogyan tudhatott akkora beleérzéssel írni a szerelemről, ahogyan tette, hiszen e téren végképp nem volt tapasztalata? Nos, az utóbbi kérdésre ad választ kitűnő regényében a sikeres amerikai író, Syrie James, aki felhasználja, hogy Jane Austen életrajzából hiányzik valami, ez életének egy olyan szakasza, amelynek minden dokumentumát gondosan eltűntették a családtagok.

Audrey ​Hepburnt már első hollywoodi filmje, a Római vakáció mozibálvánnyá tette. A törékeny szépségű belga színésznő új típust indított útjára az ötvenes és hatvanas évek filmtörténetében: az ártatlan Hamupipőkét, aki őzikeszemével, karcsúságával és eleganciájával felülemelkedik minden földi durvaságon, bűnöző szenvedélyen, és jóra inti a gyarló emberiséget. Norbert Stresau érdekes könyve ennek az eszményképnek, szakmai tolvajnyelven: image-nek a vizsgálatára vállalkozik. Kimutatja: a légies finomságnak valódi arisztokrata származás az alapja; a karcsúságnak a háborús idők koplalása; az ideáltípusnak magának pedig a hollywoodi filmgyártók üzleti számítása. A szerző jó kalauznak bizonyul: nemcsak a filmsztár életének és karrierjének izgalmas fordulatait követi nyomon, hanem felidézi a híres filmek (a Római vakáció, a Háború és béke, az Álom luxuskivitelben, a My Fair Lady) meséit is. Az olvasó egyszerre ismerkedhet meg a feledhetetlenül kedves Audrey emberi és színészi küzdelmeivel, filmjeinek korabeli visszhangjával, a sajtó és a közönség "kritikájával". A kötetet a széles olvasóközönségen túl a szakemberek is haszonnal forgathatják pontos adatai és magyar vonatkozású kiegészítései miatt.

Ez ​a regény egy nagy művész, Vincent Van Gogh életét beszéli el, érdekfeszítően, érzelmeket ébresztően, de mindig hűségesen a valóság tényeihez. Hogyan lett a holland lelkészdinasztia sarjából ellenállhatatlan belső parancs sugallatára olyan ember, akit semmi más nem érdekel, csak hogy festhessen? Van Gogh mindössze harminchét esztendőt élt, s ebből tíz évig alkotott. Nyomorgott, magányos és beteg volt. Ma képei nemcsak a leghíresebb múzeumok féltve őrzött darabjai, hanem a világ műkincspiacának dollármilliókért gazdát cserélő verhetetlen sztárjai is.

Komor, ​barátságtalan ház a londoni Wimpole Street 50. Nyomasztó az élete ebben a házban még annak is, aki napközben elhagyhatja, s szabadon járhat-kelhet az utcákon. De még nyomasztóbb a mozdulatlanságra kárhoztatott betegnek. A sápadt, sötét hajú lány, akit súlyos betegsége az ágyhoz köt, valóban a Wimpole Street foglya - s ahogy telnek-múlnak az évek, egyre kevesebb a reménye arra, hogy valaha kiszabaduljon a komor falak közül. Nemcsak lehetősége, de ereje sincs a szökéshez. Egy napon mégis megtörténik a csoda... Kertész Erzsébet egyik legsikeresebb életrajzi regénye híven és bensőségesen számol be a finom hangú, mélyen érző angol költőnő romantikus fordulatokban bővelkedő sorsáról.

Az ​életrajzi trilógia első része. "Okos szíve van magának!" - jegyezte meg Tolsztoj, amikor Gorkijjal először találkozott, és megismerkedtek egymással. E trilógia olvasása közben járja á igazán az embert Tolsztoj megjegyzésének igazsága, amikor a "keserű író (a Gorkij szónak ez a jelentése) végigvezet bennünket a proletárélet poklain, de tevékeny emberszeretetében, az emberi lélek iránti bizalmában egy pillanatra sem inog meg. De nemcsak okos ez a szív, hanem végtelenül nagy is, hiszen belefér a munkássá lett parasztok, volgai hajósok, kisinasok, utcakölykök, rakodómunkások, diákok, próféták, csavargó "mezítlábasok", a "fölösleges emberek" eddig még alig ismert, új életet sóvárgó egész mélyvilága. Az emlékiratok áradatában Gorkij életregénye az első személyes híradás volt a szegények világáról, a munkássors valódi mélységeiről...

Mit ​lehet tenni, ha Angliában mindig esik az eső, köd van, mindenki náthás, és Margo pattanásai nemhogy elmúlnának, hanem egyre sokasodnak?... A megoldás: át kell költözni melegebb ég alá, pontosabban a görög szigetvilág paradicsomi fészkébe: Korfura. A nem is kissé excentrikus Durrell család tagjai - a gondterhelt konyhaművész mama, és gyermekei: a kiterjedt baráti körrel rendelkező és rosszkedvű író, Larry: a fegyvergyűjtő és -szakértő Leslie: a szerelmes hajlandóságú Margo, végül pedig - de nem utoljára! - minden rendű és rangú élőlény szenvedélyes barátja: Gerry - mind megtalálják a hajlamaiknak legjobban megfelelő éghajlatot és elfoglaltságot ezen a gyönyörű szigeten, ahol csodával határos módon mindig sikerül emberi és nem emberi állatseregletüket újabb, egyre érdekesebb példányokkal gyarapítani...

Az ​író legjelentősebb alkotásában - a két világháború közötti magyar irodalom egyik remekművében - egy városhoz: Kassához, egy osztályhoz: a polgársághoz, s egy életformához: az európai kultúrához való elkötelezettségéről vall, gyermekévei tájaira, a Felvidékre, ifjúkori élményeinek színhelyeire: Berlinbe, Párizsba, Velencébe kalauzolja el olvasóit. "S utolsó pillanatig, amíg a betűt leírnom engedik, tanúskodni akarok erről: hogy volt egy kor és élt néhány nemzedék, mely az értelem diadalát hirdette az ösztönök felett, s hitt a szellem ellenálló erejében... láttam és hallottam Európát, megéltem egy kultúrát... kaphattam-e sokkal többet az élettől?" A népszerű mű, most hangoskönyv formájában jelent meg.

Boncza ​Berta önéletrajza, melyben többek között leírja, hogyan ismerkedett meg Adyval, és hogyan lett ő Csinszka.

Arundhati ​Roy harminchat évesen maradandó regényt alkotott. A siker titka valószínűleg az az egyszerű tény, hogy a könyv remekmű; fülledt érzékiséggel telített, letehetetlen krimi, mely kíméletlen pontosságú képet fest India titokzatos világáról - a kasztrendszerről, az asszonyi sorsról, a kommunizmusról, a brit uralom örökségéről. A regény egy viszonylag előkelő, kéralai szír keresztény család összeomlását írja le - egy reménytelen szerelem történetét, amely elkerülhetetlen tragédiába torkollik, s mindent és mindenkit magával sodor a pusztulásba. A hősnő, a szépséges Ammu elhagyja részeges férjét, s hazaköltözik családjához, hogy otthon nevelje két gyermekét, a hétéves ikerpárt. Ammu csodálatos anya, akiért rajonganak a gyermekei. Ám vannak olyan pillanatok, amikor titkon fellázad sorsa, a magányra ítélt, önfeláldozó anyuka sorsa ellen, és megszegi a törvényeket, amelyek előírják, hogy kit kell szeretni. És hogyan. És mennyire. A cselekmény körbe-körbe forog a tragédia, a szerelem beteljesülése és az azt követő katasztrófa éjszakája körül: Ráhel és Eszta hol huszonöt év távlatából néznek vissza az eseményekre, hol tehetetlenül sodródnak velük az ismeretlen felé. A megrázó két hét története lassan, csapongva bontakozik ki és éri el a feszültség csúcspontját: a legfontosabb eseményeket az író a könyv utolsó oldalaira sűríti, s addig hagyja, hogy az olvasó izgatottan keringjen a különböző idő- és érzelmi síkok labirintusában.

Több ​indok is készteti a Szent István Társulatot arra, hogy Sziéniai Szent Katalin életét és műveit a magyar Egyház olvasói kezébe adja. 1980-ban volt hatszáz éve Szent Katalin halálának. 1970. szeptember 27-én VI. Pál pápa egyházdoktorrá nyilvánította Avilai Nagy Szent Terézzel együtt, akinek művei már korábban is eljutottak a magyar olvasóhoz. Szent Katalin most szól hozzánk először magyarul. Elsőnek a szent életét, majd tanítását, a Dialógust adjuk közre. Ezt követi majd 389 levele. Különös aktualitást ad a művek kiadásának az a II. Vatikáni Zsinaton megfogalmazott igény, hogy a laikusok egyre aktívabban kapcsolódjanak bele az Egyház életébe. Szent Katalin, aki nem kolostorban élt, ősmintája az ilyen hívő lelkeknek. Az életrajz műfaja, a legenda eredetileg a szentekről szóló írásokból (mártírtakták, szent remeték és hitvallók élete) olvasásra kiválasztott részleteket illetve ezek gyűjteményét jelentette. Jelen esetben sajátos tárgyilagosságot és hitelességet kap a mű attól, hogy a szent gyóntatója állította össze az anyagot részben a saját ismeretei, részben az általa jól ismert szemtanúk vallomásai alapján.

Meg ​lehet-e gyógyulni egy súlyos betegségből, amelynek már a puszta neve is sokakat rettegéssel tölt el? Péceli Rita válasza: igen! S hogy mi kell hozzá? Elszántság, bátorság, bizalom és szeretet. Odafigyelés önmagunkra, remek orvosok, barátaink támogatása és nem utolsósorban egy hűséges társ, aki jóban-rosszban kitart mellettünk. Mert a gyógyulás lehetséges, még akkor is, ha a bajban éppen azoktól nem kapunk segítséget, akikre leginkább számítunk. A főhős így küzd meg a mellrákkal, majd legyűri az őt fenyegető, másik gyilkos kórt. Története bizonyítja: a legnehezebb helyzetből is megtalálhatjuk a kiutat. Mert a szeretet és a segítség erőt ad. Ennek köszönhetően a főhős felveszi a kesztyűt, és a hosszú, gyötrelmes küzdelem végén megtalálja a gyógyulást, a boldogságot és igazi hivatását. Visszakapja egészségét, normális életét, sőt, a szenvedés árán egy sokkal gazdagabb, igazabb életet nyer el a régi helyett. A visszakapott élet Rados Virág második regénye, a nagy sikerű Bipoláris folytatása szintén igaz történet alapján íródott.

From ​the time when, as an eight-year-old girl, she saw the movie Fame, Victoria wanted to be a star. There was a line from the title song that stayed with her-'I'm gonna live forever, I'm gonna learn how to fly'. With this extraordinary book she gives us the chance to follow her on her journey from lonely teenager to international star; to fly alongside her.

Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

A ​mű egy fasizmus elől menekülő bécsi család igaz történetét mondja el. Az Ausztriát kényszerűségből elhagyó családot Kína fogadja csak be - hétezer mérföldnyi utazás után érkeznek meg az ismeretlen országba. A város, ahová letelepedhetnek, a japán-kínai háború ütközőzónája, amely teli van ópiumbarlangokkal és fényűző szórakozóhelyekkel. A várost az elképesztő nyomor és a döbbenetes fényűzés között húzódó szakadék választja ketté. A pusztító járványok és az utcán heverő holttestek látványa mindennapos. Az európai szörnyűségek elől menekülő zsidó család Kínában pokoli körülmények közé kerül. A megpróbáltatások között gyakran a hétköznapi emberekből lesznek igazi hősök...

Vallomás ​szerepekről és a legendás Bergman-szerelemről. Akik szeretik a Bergmann filmeket, azoknak jó szívvel ajánlva.

Joszif ​Sztálin, a terror, a koncepciós perek sátáni mestere az önéletrajzát írja. A szüleiről és az iskoláiról ír, a szövetségeseiről és a szerelmeiről, s arról, hogy az egykori Joszif Dzsugasvili, a jelentéktelen vidéki forradalmár, akinek már gyermekkorában az irgalmat nem ismerő Rettegett Iván volt az eszményképe, hogyan lett Oroszország kíméletlen ura. Sztálin azonban a félelmeiről is ír. Igen, a korlátlan hatalmú Sztálin fél. A távoli Mexikóvárosban ugyanis Lev Trockij hozzáfogott, hogy megírja Sztálin életrajzát. És Trockij az egyetlen, aki lerombolhatja a hatalomnak azon misztériumát, melynek révén Sztálin uralkodik, és fölfedheti azt a bűnt, amely még Sztálint is a porba sújtja...

Komlós ​Juci a NEMZET SZÍNÉSZE, a nemzet nagymamája és dédnagymamája. A Szomszédok című sorozatból Lenke néniként szerette meg az egész ország. Főzési tanácsot kértek tőle, és aggódtak, ha kórházba került. Rámosolyogtak az utcán, és ő is visszamosolygott. Kifogyhatatlan derűtartalékaival zord világunkban a kiegyensúlyozottság és a jó kedély jelképe. Pedig nincs könnyű élet mögötte. A háborúban meghalt az egyik testvére, őt pedig pöttöm kislányukkal faképnél hagyta a férje. De játszott akkor is, rendületlenül, hiszen már háromévesen ezt tette. Még mindig szerelmes a színházba. És a nézők változatlanul rajonganak érte.

Könyvet ​írok, magamról-könyvet, akárkiről-könyvet, elemzős könyvet, sztorizós könyvet, szuper könyvet, kibaszott könyvet, vicces könyvet, felemelő könyvet. Mi a francnak. Belekezdtem, bátor vagyok - mégis inkább elszaladok. Kincseim vannak, megírom őket - kihajítom a számítógépet. Láthatóvá válok, lehetnék akárki - de lehet, hogy senki sem lesz rá kíváncsi. De, hátha összekacsintunk mégis, ja, te is, hát persze, én is. Gyógyír a magányra ez a cinkosság. Sokszor emlékeztetnek a sikeres élet, a sikeres énekesi pálya jól bevált receptjére, pedig szerintem ezerféle elkészítési mód lehetséges. Öröm megmutatni: én így főzök. Emlékeztetnek arra is, fiatal vagy te még ahhoz, hogy memoárt írj. Nem is vagyok én öregedő díva, aki végre megmutatja a látható mögötti láthatatlant, és hajlott hátú bölcs sem, aki a halál kapujából még egyszer visszatekint. Igen, én fiatal vagyok, nem akarok másnak látszani, nem akarok semminek se látszani. Csak játszani. Fiatalos kedvemben új játék után nyúlok - eddig hangokkal gyurmáztam, most meg szavakkal is újragyúrom magam.

Mindenki ​azt hiszi, ismeri az igazi Gordon Ramsayt: goromba, nagyhangú, mániákus és rettenetesen önfejű. Ez most itt az ő valódi története... Gordon Ramsay most először tárja elénk a teljes történetét annak, hogyan lett ő a világ leghíresebb és leghírhedtebb séfje: mesél nehéz gyermekkoráról, öccse heroinfüggőségéről, zsákutcába jutott futballista-karrierjéről, televíziós szerepléseiről, arról, hogy megszállottan törekszik a gasztronómiai tökéletességre - azaz mindarról, amitől mára ünnepelt kulináris tehetséggé és médiasztárrá vált.

Coco ​Chanel neve fogalom a divat világában. Alighanem ő volt a divat világtörténelmének első s talán mindmáig legnagyobb diktátora. Az elegancia és sikk netovábbjának számító szegélydíszes kosztümjeit és "kis fekete ruháit" ma is nők milliói hordják, királyok és trónörökösök hitvesei éppúgy, mint egyszerű háziasszonyok. Chanel forradalmat csinált a maga szakmájában. Nem csoda hát, hogy nem mindennapi, sikerekben és kudarcokban egyaránt bővelkedő, hol csupa ragyogás, hol árnyékba borult élete sokakat megihletett, köztük a francia Henry Gidelt is.Az egyházi árvaházban, jótékonyságból felnevelt Gabrielle Chanel igazi self-made lady volt s rendkívüli egyéniség. Hamar megunta, hogy egy gazdag aranyifjú kitartottja legyen, és Párizsba ment, hogy maga keresse meg a kenyerét. Az első években kalaposként dolgozott, csak az I. világháború alatt kezdett ruhákkal foglalkozni, de akkor rögtön fenekestül felforgatta a divatszakmát: felszabadította a nőt a fullasztó fűzők, a szűk bukj-el-szoknyák, a malomkeréknyi, virágoskertekkel és madárfészkekkel díszített kalapok, a mesterkéltség, a cicomák uralma alól. A divat puritánja, janzenistája lett, a szabásvonalakat saját fiús, vékony alakjához igazította, bő, levegős, lezser ruhákat tervezett. Innen ívelt fel a fantasztikus karrier: hatvan alkalmazottól háromezerig, a milliós bevételekig, a pazar villákig és kastélyokig, a híres Chanel-parfümökig és bizsukig, a szenzációszámba menő divatbemutatókig, amelyekre a tengerentúlról is tódult a publikum, hiszen Chanel - francia létére - sokak számára az amerikai álmot testesítette meg. Coco azonban nemcsak zseniális divattervező, hanem bámulatos üzletasszony is volt: kemény, megalkuvást nem ismerő, végtelenül konok, szarkasztikus és egocentrikus egyénisége éppúgy fogalommá vált, mint stílusa. A szerelemben nem volt olyan szerencséje, mint a munkájában. Igaz, soha nem akart férjhez menni, s szeretői között egyaránt akadt angol királyi herceg és német diplomata, híres költő és még híresebb filmrendező. Reneszánsz egyéniségéhez hozzátartozott, hogy iskolázatlan és kezdetben műveletlen fiatal nő létére mecénásként pártfogolta kora művészeit: Sztravinszkijt éveken át családostul eltartotta, Gyagilevet ő temette el, Cocteau lakbérét és gyógykezeléseit a saját zsebéből fizette. A két világháború között házába, pontosabban palotájába bejáratos volt a francia kultúra színe-virága, és ő maga nem egy korszakosnak tekintett színházi produkcióhoz tervezett jelmezeket. Gidel monográfiája, a téma jellegénél fogva, miközben hosszan elidőz a magánélet festőibb epizódjainál, elsősorban a szakmai és társasági élet jeleneteit sorjáztatja. A mű talán legnagyobb erénye, hogy izgalmas karrier-regényként, egy színes s ellentmondásos egyéniségű, vasakaratú nagyasszony életének krónikájaként és hiteles, az egész XX. század történetét felölelő kordokumentumként is olvasható.

1912 ​telén egy huszonhét éves dán úrilány eljegyezte magát svéd unokatestvérével, Bror Blixen báróval. A házasságkötésre 1914 januárjában már a kelet-afrikai brit protektorátus kikötővárosában, Mombaszában került sor. Az egyik tanú Vilmos svéd királyi herceg volt, aki memoárjában így emlékezik a menyasszonyra: "Karcsú, jó alakú, okos szemű, dús gesztenyebarna hajú, bájos és elegáns fiatal nő..." Ezt a vonzó ifjú hölgyet Karen Dinesennek hívták. Apai ágon ősnemes, anyai ágon gazdag nagypolgári famíliából származott; festőnek készült, s jobbára sikertelen írói próbálkozásokat is tudhatott maga mögött, amikor leendő férjével úgy döntött, hogy a későbbi Kenya gyarmaton kezdenek új életet. Édesanyja rokonsága, a vagyonos Westenholz család segítségével hatalmas birtokot vásároltak Nairobi közelében, "a Ngong-hegyek alatt", ahol kávétermesztéssel akartak foglalkozni. Rossz helyet választottak, a farm túlságosan magasan feküdt ehhez, ráadásul Blixen báró semmi hajlandóságot sem mutatott a gazdálkodásra: szívesebben futott a gyarmat szépasszonyai után, és tehetséges white hunternek, vagyis szafarivezetőnek bizonyult így ismerkedett meg a mi nagyszerű vadászírónkkal, Széchenyi Zsigmond gróffal és Hemingwayjel is. Karen Dinesen, illetve most már Karen Blixen viszont élete nagy és örök szerelmével ismerkedett eközben: Afrikával - az afrikai tájjal, az afrikai "bennszülöttekkel", a kelet-afrikai kikuju, szomáli, maszáj emberekkel és kultúrákkal. Afrikában, Afrika hatására lett belőle igazi és lenyűgözően egyedi karakterű író, a huszadik századi dán irodalom "nagyasszonya". Tizenhét évig élt a fekete kontinensen, nagyobbrészt férjétől külön-, majd elváltan, s meglehetősen viharos szerelmi viszonyban egy másik "természeti emberrel", a tragikus véget ért Denys Finch-Hattonnal. Örökölt dán birtokára, Rungstedlundbe visszatérve, 1937-ben előbb angolul, majd dánul megírta lírai memoárját-életrajzát, amelyet később romantikus- pszichológiai elbeszéléskötetek, regények követtek. Hosszú és súlyos betegségekkel terhes életének (1962-ben halt meg) főműve azonban kétségtelenül a Volt egy farmom Afrikában. Karen Dinesen, illetve Karen Blixen, leggyakoribb írói álnevén Isak Dinesen, olyan hódolattal és alázattal fordult Fekete-Afrika felé, olyan kivételes érzékenységgel figyelte és festette le tájait, lakóit, amilyenről azóta is alig tett tanúságot európai művész. S ami életrajzából és levelezéséből tudható: szenvedélyesen gyűlölte és megvetette a brit gyarmati közigazgatás korlátolt "felsőbbrendűségét" - Farah Adent, Kinan-dzsuit és a többieket tartva erkölcsileg előbbre valónak. Részint ennek az egyedülálló könyvnek az alapján készült Sydney Pollack hét Oscar-díjjal kitüntetett filmje, a főszerepekben a páratlan tehetségű Meryl Streeppel, valamint Robert Redforddal.

A ​manézs nagy iskola. Ott nincs protekció. A cirkuszi porond a legkiszolgáltatottabb művészi munkahely a világon. Ott bekerít a nagyérdemű, egy kíméletlen kritikusokból álló közönség, és te ott állsz egyedül. Nincs súgó, nincs felsőbbrendűségi érzést biztosító, magasan kiemelt színpad. A cirkuszban te vagy legalul, és a feletted körbe-körbe tornyosuló közönség félelmetes látvány. Közrefog, rád nehezedik, úgy érzed magad, mint az ókori Róma gladiátorai. Szinte az életedért küzdesz. Rettegsz attól, hogy a nép ujja lefelé mutat, amely ma már szerencsére csak a jelképes halált jelenti. Itt úgy kell odatenni, hogy dörögjön a taps, mert bármikor jöhet egy új szín, ami elhomályosít, és te lekerülsz a palettáról.

Miért ​nem írod le? - kérdezték sokszor, mikor egy-egy történetet elmeséltem az életemből. Eszembe sem jutott. De minél többet mondták, annál inkább motoszkált a fejemben, ha érdekli az embereket, amit mondok, műsort készítek belőle. Leginkább filmen tudtam volna elképzelni, amit elmeséltem. Körülbelül huszonöt évvel ezelőtt leírtam a gyerekkoromat. Megmutattam Örkény Istvánnak. Ő beszélt rá, hogy könyvet írjak belőle, mert "eredeti, őszinte, önironikus stílusához nem szabad másnak hozzányúlni". De csak tizenöt év múlva folytattam, mert úgy éreztem, időnek kell eltelni, hogy tiszta rálátásom legyen a közelmúltra. Átnézegettem feljegyzéseimet, noteszeimet, naplóimat, dokumentumokat, amelyeket - mint apukám is - egész életem folyamán gyűjtöttem. Kezembe kerültek gyerekkori verseim, novelláim, írásaim, ötlethalmazok, amikről el is feledkeztem. Csak a gondolatok voltak ismerősek, amik későbbi jegyzeteimben is megismétlődtek. De nem volt türelmem élményeimet részletesen végigírni. Az sem inspirált, hogy magnóra mondjam. Úgy látszik, nekem közönség kell. És az sem mindegy, hogy milyen! 1980 körül Nemes Zsuzsa beszélt rá, hogy folytassam. Olyan lelkes hallgatóm volt, észre sem vettem - mégiscsak magnóra vette. Drága, okos, szellemes Zsuzsikám, örökké hálás vagyok kitartó buzdításodért, nagy fájdalmam, hogy nem érhetted meg az eredményt. Később olyan barátoknak meséltem, akik - miközben hallgatták spontán elmondott történeteimet -, rögtön visszajeleztek, kérdeztek, hozzászóltak, bíráltak, szórakoztak. Ebből a legépelt nyersanyagból kezdtem írni a könyvet. (...)

Ki ​ne szeretne a fantázia időgépén visszaszállni a múltba? Ki ne örülne, ha találkozhatna a múlt egy-egy nevezetes személyiségével, ráadásul akkor, amikor a híres ember még gyerek volt? A Palladis Könyvkiadó 1941. évi pályázatának díjnyertes regénye az 1800-as évek Komáromába röpíti vissza olvasóját, hogy megismerkedjék a kicsit beteg, félénk, ám nemes lelkű és rendkívül tehetséges kisfiúval, aki Jókai Mór néven vált valamennyiünk kedvenc mesemondójává. A nagy író és múlt századi magyar vidék életének hiteles - és gyakran meghökkentő, kevéssé ismert - tényei észrevétlenül olvadnak bele a lebilincselő, szívet melengető történetbe.

Félelmetes ​mint egy oroszlán, szelíd, mint egy gyermek, légies, mint egy madár, lomha, mint egy medve. A francia mozi fenegyereke, akit hazájában a "Modern Gabin"-ként emlegetnek, közreadta megírt és feladatlan leveleit. A címzettek: pályatársak, barátok, szerelmek, a levelek tartalma pedig mindannyiunk életének olyan alapvető fogalmait tartalmazza, mint a szerelem, a halál, a munka, a pénz és a betegség. A "levelek" vallomások, tanúságtételek, titkok. Gyengéd és kemény szavak. Szavak, amelyek kétszeresen hatnak. Egy könyv, amelyik egyenesen a szívhez szól. Ezekből a rendhagyó vallomásokból egy szabálytalan ember, szabálytalan portréja tárul az olvasó elé.

Suetonius ​születésének időpontja i.sz. 70 tájára tehető, halála évét sem tudjuk bizonyosan, csak annyit, hogy igen öreg korban, valószínűleg 161 körül halt meg. A "Caesarok élete" tizenkét római császár életrajzát adja a szerző személyes élményei, levéltári tanulmányai, kortársak dokumentumai és családi szájhagyományok alapján. Adatai megbízhatóak, mégsem folyamodik a száraz történetírás módszeréhez. A tudós és a jószemű riporter érzékével választja ki a legfrappánsabb dokumentumokat s rajtuk kívül felhasználja röpcédulák, gúnydalok szövegét, sőt a római házak falára, kerítésére mázolt jelmondatokat, útszéli feliratokat is. Ezért friss és ma is eleven Suetonius tizenkét császári életrajza.

Kollekciók