Ajax-loader

'életrajz' címkével ellátott könyvek a rukkolán

 


Elfeledve, ​elhagyatottan, szegényen, hatvanhárom éves korában halt meg Rembrandt Harmesz van Rijn, minden idők egyik legnagyobb festője. Egyszerű leydeni molnár fiaként indult el annak idején Amszterdamba, hogy meghódítsa művészetének a várost és az egész Németalföldet. Életének boldog és szomorú időszakai, nagy sikerei és bukásai elevenednek meg a könyv lapjain, melyet a mester műveiről készült harminchárom fekete-fehér és színes reprodukció egészít ki.

Carol ​és férje, Miche, hosszú távollét után érkezik haza provence-i birtokukra, azt remélve, hogy együtt tölthetik a nyarat. De váratlan sorscsapás éri őket, s Carol egyedül marad. Nem lehet tudni, mit hoz a holnap. A Boldogság és Provence lapjain nem csak hősnőnk olívaligeteiben, de a birtok határát átlépve abban a mesés világban is kalandozhatunk, amelyet vadászok, költők, méhészek és vaddisznók népesítenek be. Miközben a trubadúrok emlékeinek nyomába eredünk, megnyílik előttünk a szépséges, ám olykor embertelenül kegyetlen Provence szíve, míg az állhatatos Carol a gyönyörű természet, a csodálatos dél-francia táj meg a bőséges szüret segítségével újra rátalál a boldogsághoz vezető útra. Carol Drinkwater fényes színésznői karrierrel, és világsikerű regények sorával büszkélkedhet. Provence-i emlékeit felidéző trilógiájának első és második része - Szerelem és Provence, illetve Érzékek és Provence - után, a befejező rész minden eddiginél elevenebb, színpompásabb mediterrán világa minden bizonnyal el fogja bűvölni rajongóit.

Vágó ​Istvánt senkinek sem kell bemutatni, hiszen a kvízprofesszor vetélkedőit milliók nézik esténként a képernyőn. Korábban a Mindent vagy semmit!, most éppen a Legyen Ön is milliomos! műsorvezetőjeként, de számos más szórakoztató, ismeretterjesztő és egyéb adás moderátoraként is figyelemmel kísérhettük elegáns és élvezetes stílusát. Önarckép ez, és rokonok, barátok véleménye, amelyből kitetszik: eddig nem sokat tudtunk a nagy játékosról. Ezúttal ő ül a vallatószékben, s talán kiderül, kicsoda valójában Vágó István. Ami bizonyos: sokarcú ember. Nézőpont kérdése, ki hogyan látja. Tessék választani!

Mint ​annyi, harmincas éveit taposó ember, én is a két John által fémjelzett bimbózó játékkultúrán nőttem fel. Legkedvesebb születésnapi ajándékom egy zsetonokkal teli papírzacskó volt, amit a helyi játékteremben játszhattam el. A Wizard’s játékterem volt a legkirályabb hely! Sötét, ablak nélküli terem volt, a fal mellett pedig ott sorakoztak a legújabb villózó-prüttyögő automaták. Nehezen megkeresett zsebpénzem igen nagy részét vertem el itt. Enyém volt a legmagasabb pontszám a Crazy Climberben, és egy kihívást jelentő éjjel után, melyet egy üveg bor társaságában töltöttem el itt, dicsőségesen lehánytam az Omega Race nevű játékgépet. Csak egy kölyök voltam, de ha valami, hát az biztos, hogy szabadnak éreztem magam. A videojátékok segítségével fedeztem fel a fantázia, az önirányítás, és a lázadás világát. Egyik alkalommal füstbombát helyeztünk egy repedésbe, és röhögve néztük a felcsapó kétméteres lángokat. Soha életemben nem futottam olyan gyorsan, mint akkor. Másnap Dungeons & Dragonst játszottunk, vagy a kietlen külvárosban kis gyíkokra lövöldöztünk minirakétáinkkal. Első számítógépes csínytevésem az Atari Nolan Bushnell által megalkotott beszélő játékgéphez kötődik. Egy zsetonért cserébe a gép bármilyen begépelt rövid szöveget felolvasott. Természetesen mi azonnal trágárságokkal próbálkoztunk, de a gép úgy volt programozva, hogy ezeket ne fogadja el. Így hát a jól ismert általános négybetűs kifejezést helyett „phuck the manager”-t ütöttünk be, majd rátenyereltünk a gombokra, így a gép folyamatosan ezt ismételgette… (A két könyvhöz egy tartalom található.) ld. David Kushner: A Doom legendája: Külön utakon

Mint ​annyi, harmincas éveit taposó ember, én is a két John által fémjelzett bimbózó játékkultúrán nőttem fel. Legkedvesebb születésnapi ajándékom egy zsetonokkal teli papírzacskó volt, amit a helyi játékteremben játszhattam el. A Wizard's játékterem volt a legkirályabb hely! Sötét, ablak nélküli terem volt, a fal mellett pedig ott sorakoztak a legújabb villózó-prüttyögő automaták. Nehezen megkeresett zsebpénzem igen nagy részét vertem el itt. Enyém volt a legmagasabb pontszám a Crazy Climberben, és egy kihívást jelentő éjjel után, melyet egy üveg bor társaságában töltöttem el itt, dicsőségesen lehánytam az Omega Race nevű játékgépet. Csak egy kölyök voltam, de ha valami, hát az biztos, hogy szabadnak éreztem magam. A videojátékok segítségével fedeztem fel a fantázia, az önirányítás, és a lázadás világát. Egyik alkalommal füstbombát helyeztünk egy repedésbe, és röhögve néztük a felcsapó kétméteres lángokat. Soha életemben nem futottam olyan gyorsan, mint akkor. Másnap Dungeons & Dragonst játszottunk, vagy a kietlen külvárosban kis gyíkokra lövöldöztünk minirakétáinkkal. Első számítógépes csínytevésem az Atari Nolan Bushnell által megalkotott beszélő játékgéphez kötődik. Egy zsetonért cserébe a gép bármilyen begépelt rövid szöveget felolvasott. Természetesen mi azonnal trágárságokkal próbálkoztunk, de a gép úgy volt programozva, hogy ezeket ne fogadja el. Így hát a jól ismert általános négybetűs kifejezést helyett "phuck the manager"-t ütöttünk be, majd rátenyereltünk a gombokra, így a gép folyamatosan ezt ismételgette... (A két könyvhöz egy tartalom található.) ld. David Kushner: A Doom legendája: A kezdet

Albert ​Schweitzer, neves orgonaművész, a strassburgi egyetem tanára, harminc éves korában orvosi tanulmányokba kezdett. 1913-ban friss diplomával a zsebében, ápolónővé átképzett felesége társaságában, elindult Egyenlítői-Afrikába. Elhatározásában az a cél vezérelte, hogy segítsen nyomorúsággal, betegséggel küzdő afrikai embertársain, s jóvátegyen valamit a gyarmatosítók okozta mérhetetlen szenvedésekből. "Orvos az őserdőben" című könyvében első afrikai útjáról, a lambarenei kórház megalapításáról, gyógyítómunkájának kezdeteiről ír lebilincselően érdekesen. Kiadónk a mű 1935-ös magyar kiadásának megjelentetésével tiszteleg a nagy humanista emléke előtt a Nemzetközi Albert Schweitzer Társaság 1990. évi, Budapesten megrendezett konferencia alkalmából.

Shvoy ​Kálmán horthysta altábornagy és politikus titkos, nem a nyilvánosság számára készült naplójának és emlékiratának közreadásával olyan történeti értéket képviselő anyagot nyújtunk át az olvasónak, amelynek forgatása hozzájárulhat az ellenforradalmi korszak történetének árnyaltabb megismeréséhez. A napló és emlékirat szerzője a jelzett időszakban fontos tisztségeket töltött be, közelről ismerte a korszak vezetőit, bizalmukat bírta. Shvoy Kálmán 1881. február 12-én született Budapesten. 1899-ben fejezte be tanulmányait a Ludovika Akadémián. Végigharcolta az első világháborút, 1918 végén érkezett vissza Szegedre. Itt először a Katonatanács vezetője volt, majd 1919 júniusától a forradalom ellen szervezkedő nemzeti hadsereg vezérkari főnöke. Gyorsan emelkedett beosztásaiban. 1922-ben Budapesten a vezérkari főnök szárnysegéde, majd 1923-tól a honvédfőparancsnok vezérkari főnöke lett. 1926-ban nevezték ki tábornokká. 1930-ban a szegedi vegyesdandár parancsnoki tisztét kapja. 1931-ben altábornagyi rangot. 1934 hozta a törést katonai pályafutásában. Az első világháborúban elesett zsidó katonák emlékművének felavatásánál mondott beszéde miatt nyugállományba helyezték. Ekkor kezdett bekapcsolódni a politikai életbe. 1935 januárjában a kormánypárt szegedi szervezetének elnökévé választották, s még ugyanebben az évben országgyűlési képviselővé. 1936-ban lett a kormánypárt Véderő Bizottságának elnöke, a kormánypárt vezetőségének tagja. Mint politikus először Gömbös híve, aztán csak Gömbös halála akadályozza meg, hogy szembeforduljon politikájával. Részt vesz Imrédy miniszterelnök megbuktatásában a kormánypárt szakadását előidéző disszidens csoport tagjaként. Ettől kezdve szembefordul mind a kormánypárttal, mind az egyre inkább előretörő "fajvédő", jobboldali és nyilas irányzatokkal. Az 1939-es választásokon már a Kisgazdapárt jelöltjeként indul, de nem sikerül bejutnia a parlamentbe, s ettől kezdve kiterjedt politikai hajsza indul ellene. A nyilasok "közismert baloldali kapcsolatai" miatt internálják, internáltként éli át a háború utolsó hónapjait. Az események részeseként írja le naplójában a Szegeden szervezkedő ellenforradalmat, a fővezérség létrejöttét, "bennfentesként" jellemzi a konszolidálódó ellenforradalmi rendszer vezető figuráit, a kormánypártot, az azon belüli csoportokat és egymás elleni harcukat, a horthysta rendszer igazságszolgáltatási apparátusát, de vázolja a baloldali erők mozgását, szerveződését is. Érdekesen és találóan jellemzi a korszak vezető alakjait, Horthyt, Gömböst, Darányit, Imrédyt és a többieket, hozzájárul a róluk kialakult történeti kép színesebbé válásához. Mint vérbeli katona, természetesen élénk figyelemmel kíséri a második világháború hadszínterén folytatott küzdelmeket, különösen a keleti front eseményeit. Ezeket rögzíti, sőt térképeken is követi naplójában. Naplója és emlékirata hozzásegíthet bennünket történelmünk e korszakának emberközelibb értékeléséhez - jóllehet figyelembe kell vennünk a szerző szubjektivitását, ahogy minden emlékirat szerzője esetében számolnunk kell ezzel.

A ​kötet életrajzai a hellén világba kalauzolják az olvasót. Ki volt a legboldogabb ember Szolón szerint? Mivel vette rá Periklész az athéni népgyűlést arra, hogy újjáépítsék az Akropoliszt? Mi volt Démoszthenész véleménye II. Philipposz makedón királyról, aki a "hatalomért kiüttette a fél szemét"? Hogyan tudta Philipposz nagyhatalommá varázsolni országát? Miképp hódította meg Nagy Sándor a Perzsa Birodalmat? Mindezekre és más kérdésekre választ kapunk a könyvből, amely az említett államférfiakon kívül Agészilaosz spártai király és Epameinóndasz thébai hadvezér kalandos életútjával is megismertet.

A ​szerző életrajzi regényében fiával való kapcsolatát tárja elénk, a gyermek születésétől napjainkig, tinédzser koráig. Zsombi Asperger-szindrómás, és mint ahogy az alcím is írja, nem zseni. Nincs 130-as IQ-ja, nincsenek különleges képességei, legalábbis olyanok, amilyeneket a hollywoodi filmek vagy a média olykor hamis képei alapján képzelnénk róla. Az autisták és Asperger-szindrómások közössége egy meg nem értett közösség. „Autista? Na és mit tud?” hangzik el rendre velük kapcsolatban, és Kartali Zsuzsanna hiánypótló könyvében megkísérli megválaszolni az unásig ismert kérdéseket, no meg a kimondatlanokat is. Bemutatni az értetlen, gunyoros, rosszindulatú vagy éppen kedvesen kíváncsi tekintetektől kísért „más” gyerekek mindennapjait, életét, lehetőségeit a bölcsődétől az iskoláig. Az Anyacsavar és Kockafej a megismerésről szól, arról, mennyire érthetsz meg egy másik embert, az anyaságról és a gyermeklétről, olyan életekről, melyek a külvilág számára különösnek, akár furcsának is tűnnek, de van, akinek ez a valóság. Fontos könyv, irodalmi igényességgel megírt, humorral és empátiával átszőtt kis kötet egy nőről, aki szeretné, hogy gyermeke a „normális” társadalom részévé válhasson, és a fiúról, aki megtalálja a saját útját, legyen az mégoly kacskaringós. És nem utolsósorban: a toleranciáról.

Pallavicini-Andrássy ​Borbála kitelepítési és 1956-os naplója könyvszenzáció a javából. Azzá teszi a naplóíró személye és a napló tartalma egyaránt. Andrássy Borbála Pallavicini György őrgróf, az egyik legnagyobb tekintélyű magyar arisztokrata felesége volt és a „vörös grófnö", Andrássy Katinka édeshúga. Legidősebb fiát, Györgyöt antifasiszta nézetei és tevékenysége miatt a németek elhurcolták Dachauba, ahonnan csodálatos módon épségben visszatért, hogy azután soha többé ne térjen vissza Szibériából, ahová az oroszok hurcolták el 1946-ban. Másik fia Pálinkás Antal néven a néphadsereg tisztje lett, páncélos őrnagy; 1956. október végén ő hozta Budapestre a tankján Mindszenty hercegprímást, a parlament egyenes utasítására. Ezért a „szörrryű bűnéért" - noha fegyver soha nem volt a kezében - 1957-ben fölakasztották. De a naplóíró anyai sorsánál nem kevésbé megrázó saját sorsa sem. Ő is végigjárta azt az utat, amit osztálya számára századunk keservekkel és keserűséggel terhes magyar történelme kijelölt: a mesés jólétből és kivételezettségből egyszeriben még a zsellérsors nyomorúságánál is mélyebbre hullott. Nemcsak megfosztották minden vagyonától és kiűzték otthonából, hanem emberi mivoltában is megalázták és meggyalázták, puszta létében is fenyegették. Mégis, mint osztályának számos tagja, ő is képes volt a legnagyobb megpróbáltatások idején is megőrizni emberi tartását, benső derűjét. Naplója, amelynek első része az 1951 májusa és 1953 októbere közötti időszakot öleli át, egy erős, ugyanakkor minden szépre fogékony lélek megnyilatkozása. Ezt a két és fél esztendőt Andrássy Borbála a Tisza menti Besenyszög közelében lévő Fokorupuszta egyik „kulák"-tanyájára kitelepítve élte át, a padlásföljáró alatti kis kamrában, ahol legsűrűbben az egerek látogatták. Panaszszót emiatt mégsem hallunk tőle; csak a rendőrség gonosz vegzatúrája az, ami elkeseríti, még inkább fölháborítja. A mindennapok eseményeiből és a hozzá fűzött reflexiókból érzékletesen és színesen rajzolódik ki a puszta élete, sorstársai és kuláknak bélyegzett házigazdái keserves küszködése. A tájat és embereit a festő szemével látja és láttatja-természetleírásai a magyar irodalom legszebb Alföld-képeivel vetekszenek. A kötet második részét kitevő 1956-os napló egy hazája és népe sorsáért aggódó, sokat átélt ember beszámolója az októbert megelőző hónapok történéseiről és a forradalom lázas napjairól. Elégikus búcsú mindattól, ami egykor Andrássy Borbála életét jelentette.

„Jól ​tudom, egyre kevésbé értenek engem. Mit bánom én, ha a többiek eltávolodnak tőlem! A tömeg szemében talány leszek, egyik-másik embernek költő, s előbb vagy utóbb, de a jó elfoglalja méltó helyét. Mindegy, akárhogy áll is a dolog; elsőrendű dolgokat fogok festeni, biztos vagyok ebben… Alapjában véve mindig igazam van a művészetben.” Gauguin

Az ​1992-es év legnagyobb angol könyvsikere Andrew Morton könyve, amely tucatnyi, rózsaszín portré után először mutatja be megdöbbentő nyíltsággal az angol trónörököspár valódi életét, háttérben a Buckingham-palota nyilvánosságtól szigorúan elkülönített világával. Miért boldogtalan a világ legnépszerűbb asszonya, aki szinte Hamupipőkeként bekerült a legrangosabb európai dinasztiába, férje az angol trón várományosa, két gyermeke rajongásig szereti, ruhakölteményei a legelegánsabb asszonyok sorába emelik, minden lépését a világ figyelme kíséri. O pedig nem élvezi a világ dicsőségét, ellenkezőleg boldogtalanságában többször kísérelt meg öngyilkosságot. Milyen tragikus események állnak a háttérben, féltékenység, elhidegülés? Az olvasó első ízben tekinthet be a Buckingham-palota, a népes királyi család hétköznapjaiba, ahol a protokoll rideg szabályai mögött szenvedélyek forrnak, emberi tragédiák zajlanak a fény és pompa színfalai mögött. Megrendítő és izgalmas olvasmány Diana hercegnő sorsa, aki bájos külső mellett nagyszerű emberi tulajdonságokkal rendelkezik. A külföldön világsikert aratott, a folyóiratok hasábjain első helyet elfoglaló eseményeket most a magyar olvasó is teljes egészében megismerheti. A kötet eddig soha nem publikált fotóanyaga jól illusztrálja a történetet. A könnyebb eligazodás kedvéért közöljük a dinasztia teljes családfáját.

Orwell ​"visszatérése" , a Hódolat Katalóniának, egy sorozat második kötete. Alapkönyv a másik két nagy műhöz, az Állatfarmhoz és az 1984-hez. A szerző őszinte lelkesedéssel utazott Spanyolországba 1936-ban, hogy riportot készítsen a köztársaságiak hősi harcáról, sőt megérkezvén csatlakozott a milíciához, hogy vérét hullassa az "eszméért" a frankoisták ellen az aragóniai fronton. Néhány hónap múlva aztán űzöttként kellett kimenekülni az országból, pusztán azért, mert azok közé sorolták, akik ellen valóságos hajtóvadászatot, irtóháborút folytattak a spanyol kommunisták a sztálinista Komintern és a szovjet államvédelmisek irányítása mellett. A "nagy terror" , amely 1936-ban vette kezdetét a Szovjetunióban, e polgárháborún belüli elvtársháborúval terjedt nemzetközivé. A trockistákkal, az anarchistákkal és a szovjet totalitárius rendszerrel szembeforduló európai baloldaliakkal való leszámoláshoz ideális terepet kínált Moszkva számára (dicstelen magyar részvétellel, lásd Gerő Ernő működése) a spanyol nép szabadságharca. Az elmúlt 40 év eszméket idealizáló és tényeket hamisító magyar történelemtanítását e könyv végre dokumentatív erővel szembesíti a nyers valósággal. Interart Stúdió, 1989

Ki ​ez a pimasz figura, aki utánozhatatlan zsenialitással alkotja meg a legegyszerűbb alapanyagokból a legfenségesebb ételkölteményeket, és már most legendává vált? Jamie Oliver, a brit szakácsfejedelem nemcsak a konyhában szított forradalmat, de reformjaival társadalmi változásokat is sürget. Nem hagyta szó nélkül a gyermekétkeztetés hiányosságait, és étterme, a Fifteen tizenöt hátrányos helyzetű fiatalnak ad munkát. Mindenkit arra bátorít, hogy ne gyorsétterembe járjon, hanem ragadjon fakanalat, és csapjon a lecsóba! Jamie felismerte, hogy a gasztronómia nem puszta táplálékbevitelt jelent, de egész kultúrákat is meghatároz. Mert az vagy, amit megeszel… Jamie megtalálta a hangot az emberekkel, és persze nem feledkezik meg a helyi gazdákról sem. Aki tőlük vásárol, nem csak friss, szezonális terményekből készült ételeket tehet a tányérjára, de még a helyi gazdaságot is támogatja. De miért pucér a szakács? Mert főzőshow-jában lefejtette a több száz éves misztikumot a konyhaművészetről. Főzni nem nehéz, csak meg kell próbálni!

Covers_154081
Frédéric ​Chopin Ismeretlen szerző
0
4

A ​ kötetben a klasszikus zene géniuszának életútjával, gondolkodásával, alkotói stílusával ismerkedhetünk meg. Sok színes történet, érdekesség, gazdagon illusztrálva. A CD-n ismert műveik hallhatók a neves londoni Royal Filharmonikusok előadásában.

"Ez ​a könyv arra tesz kísérletet, hogy bemutassa nemzetünk történelmének ötvenhat uralkodóját, de arra is hogy rövid életrajzokban felvillantsa a magyarság ezeréves államiságának legfontosabb mozzanatait" - írja a szerző. Valóban vakmerő vállalkozás; királyaink összefüggő portrésorozatát utoljára XIX. századi tudós pap történészek szerkesztették kötetekbe. Ezeket ma már szinte lehetetlen fellelni, és sok esetben adataik pontosságához is kétség férkőzött. Vég Gábor a történeti kutatások mai szintjéhez igazította kézikönyve dátumait. Ez az első munka, amelyben Szent Istvántól IV. Károlyig minden magyar király szerepel. Az uralkodók családi kapcsolódását, a dinasztiák átmeneteit leszármazási táblázatok teszik szemléletessé. A könyv olvastán megismerjük királyaink életét, de a koronát és palástot viselő személyiségek mögött felsejlik népünk hosszú és mindvégig eseménydús históriájának vázrendszere is.

"Érett ​ésszel mondom, őszülő fejjel, bármilyen bajos sokszor a kicsi gyerekekkel, utólag az ember majdnem mindig úgy gondol vissza a velük átvergődött évekre: soha annyi örömben, nevetésben, boldogságban nem volt része. Nem mintha elfelejtené a rosszat. Én se felejtem el, mikor egyik-másik negyvenfokos lázban égett. De azt se: hogy bújt akkor is az ölembe, s nyomta hozzám a tüzes arcát."

Sosem ​fogod elfelejteni Joni-t. Hogyan küzd egy fiatal nő teljes bénultsága és a depresszió ellen. Erről szól ez a történet. 17 éves korában Joni Eareckson fejesugrás közben balesetet szenvedett, és ennek következtében teljesen megbénult a vállától lefelé. Másodpercek alatt egész élete megváltozott, az addigi élénk tevékenységet és függetlenséget a teljes kiszolgáltatottság és függőség váltotta fel. Első ízben tárul fel ebben a felejthetetlen önéletrajzban Joni küzdelmének minden lépése afelé, hogy elfogadja bénultságát és keserű, reménytelen keresésében megtalálja az élet értelmét. Az a szenvedés, amit ki kellett állnia, életének minden területén éreztette hatását - nem volt könnyű Joni számára legyőzni a keserűséget, zavart, a miérteket és a könnyeket, és megtanulni, hogy bízzon a szerető Istenben, aki "megengedte", hogy ez történjen. Ma, amikor még mindig csak nyakát és fejét képes mozgatni, Joni Eareckson ügyes művésszé fejlődött ki: a szájával fogja a ceruzát. Miután megbékélt Istennel, nem gondolt többé öngyilkosságra, sőt, bénasága ellenére nagy, céllal teljes életet kapott. Joni története egy olyan Valaki létezéséről beszél, aki megtervezi a sorsokat.

Ehhez a könyvhöz nincs fülszöveg, de ettől függetlenül még rukkolható/happolható.

A ​Dr. Pol állatklinikája című televíziós sorozat sztárja most az olvasókkal is megosztja őszinte, szívmelengető és időnként kacagtató történeteit, amelyeket négy évtizedes pályafutása során gyűjtött csokorba. Dr. Jan Pol nem hétköznapi állatorvos. A holland származású doki csaknem negyven éve gyógyítja az állatokat egy michigani kisvárosban és környékén. Több mint félmillió páciense között nem csupán kutyák és macskák akadnak: a fehéregerektől kezdve a teheneken és birkákon át egészen a lovakig mindent látott és kezelt már. Dr. Pol sok mai állatorvossal ellentétben nem bízza magát a legmodernebb, drága szerkezetekre, ha meg kell állapítania, hogy érzi magát, mitől szenved egy állat. Jobban bízik a hagyományos módszerekben, még ha ez sokszor meglehetősen kellemetlen helyzetekkel is jár. A szívvel-lélekkel megírt, lebilincselő stílusú visszaemlékezéseket olvasva hamar kiderül, miért vált dr. Pol Amerika kedvenc állatorvosává. Akik pedig szerették Gerald Durrell könyveit, Jan Pol sem fog csalódást okozni. Minden állatbarát számára kötelező olvasmány! Mindazok, akik marhákkal foglalkoznak, őszintén örülhetnek annak, hogy ezek a jószágok nincsenek tisztában a saját erejükkel.

Philip ​K. Dick egyszerre volt ragyogó sci-fi író és látnok filozófus, aki elmélkedéseit fikcióba ágyazta. Miközben androidokról és virtuális valóságról, skizofrén prófétákról és amnéziás istenekről írt, fundamentális kérdésekkel is foglalkozott: Mi a valóság? Mi az ember? Ebben a kötetben változatos témák és hangulatok mutatják be érdeklődésének széles skáláját, önéletrajzokból, science fiction kritikákból és provokatív esszékből kapunk bepillantást egyedi gondolkodásmódjába. A szellemes, alapos és gondolatébresztő írások tovább gyarapítják Dick szellemi örökségét, és növelik hírnevét.

Sheila ​Hocken gyengénlátó családba született. Vele született szembetegsége az évek alatt annyit romlott, hogy húsz éves korára teljesen megvakult. Ez mindannyiunknak nehezen kezelhető tragédia lenne, Sheila azonban erőt merített belőle. Dolgozott, sportolt, szórakozott, mint bármely látó ember. Így a tudatos lány jutalma, hogy egymásra találtak Emmával, a játékos, vakvezető labrador kutyával. Megismerkedésük és egy életen át tartó barátságuk történetét írja le Sheila Hocken a boldog feleség és családanya, aki az orvostudomány fejlődésének köszönhetően közben visszanyerte a látását. Sheila Hocken Notthingamben vakvezetőkutyaiskolát nyitott, hogy megadja másoknak is azt az általa is tapasztalt szabadságot, amit egy jól képzett vakvezetőkutya, barát nyújthat egy gyengénlátó vagy vak ember számára

Tizenkilencedik ​századi történelmünk egyik legendás alakja Simonyi József ezredes, aki a napóleoni háborúk idején egész Európát megismertette a magyar huszárság vitézségével. A kis József az iskolapadból megszökve került a huszárok közé, s rövid időn belül rendjelek sokasága jelezte ragyogó pályafutását.

Bill ​Clinton elnök Életem című könyve a világ egy olyan vezetőjének őszinte vallomása, aki már ifjúkorában úgy döntött, szellemi és politikai tehetségét, valamint a kemény munkára való különleges képességét a köz szolgálatának kívánja szentelni. A könyv feltárja előttünk ennek a figyelemre méltó amerikainak a felfelé ívelő pályáját s azt, hogy lenyűgöző energiája révén tette meg az arkansasi Hope-tól a Fehér Házig tartó, valószínütlenül hosszú utat. Útján végigkísérte a politika iránti szenvedélyes érdelkődése, amely élete minden állomásán megmutatkozott - a főiskolán, William Fulbright szenátor csapatában; Oxfordban, ahol bekapcsolódott a vietnami háborút ellenző fiatalok mozgalmába; a Yale Egyetemen, a demokraták jelöltjei mellett folytatott kampány során, majd újra Arkansasban, ahol a kongresszusi, a főügyészi és a kormányzói választásokon egyaránt indult. Láthatjuk, milyen eltökélten igyekezett jobbá tenni honfitársai életét; milyen rendíthetetlenül kötelezte el magát az emberi jogok mellett, s milyen kivételes mélységben értette a politika mindennapi gyakorlatát. Clinton könyve a legkimerítőbb, legrészletesebb, legárnyaltabb beszámoló, amelyet elnökségről valaha írtak. Nem csupán a csúcspontokról és a mélypontokról szól, hanem az elnöki lét mindennapjairól is - arról, hogyan ütik fel fejüket nap mint nap a gondok, mi történik, ha különböző személyiségek egymásnak feszülnek, ha viszályok törnek ki, ha az elnököt csapások érik, s ha ő ér el eredményeket.

1976-ban ​Tony Sciacca, a híres New York-i szerkesztő _Ki ölte meg Marilynt?_ című dokumentum-regénye időzített bombaként robban, hiszen már címében is elveti az öngyilkosság gondolatát, és csupán azt a kérdést teszi fel: ki ölte meg az akkori idők egyik legizgalmasabb szexszimbólumát? A szerző az eredeti boncolási jegyzőkönyvet is közzéteszi (ezt is közli a most először megjelenő magyar változat!), s eszerint csak külső beavatkozás útján juthatott a filmsztár szervezetébe a kábítószer és csak a halál beállta után. 1962. augusztus 4-én halva találták Marilyn Monroe-t, a tízezrek által bálványozott amerikai filmsztárt. Öngyilkos lett! - írta akkor a világsajtó. Ám gyorsan kiderült, hogy a rendőrnyomozó, aki a bejelentésre megjelent a helyszínen, olyan körülményeket észlelt, amelyek gyilkosságra utaltak. Köztudott, hogy a Kennedy-testvérek: John, az USA akkori elnöke és öccse egyidőben álltak intim kapcsolatban az ellenállhatatlan filmcsillaggal. Tudtak-e a gyilkosságról a Kennedyek? Akik a mocskos munkát elvégezték, biztosra akartak menni. Csaknem sikerült is nekik, de a gyanú árnyékát teljesen nem sikerült eloszlatni. Tony Sciacca dokumentum-regénye, miközben végigkíséri egy filmcsillag erőszakos haláláig elvezető életútját, hiteles kor- és társadalomrajzot is nyújt a korabeli Amerikáról. S az, ha csak a titkos ügynökökre és az elhárítással kapcsolatos hírekre gondolunk, aligha különbözik attól, amelyet ma ismerünk. Tony Sciacca könyve azokba a titkokba avat be, amelyek közelébe csak nagyon kevesen juthattak.

Az ​író legjelentősebb alkotásában - a két világháború közötti magyar irodalom egyik remekművében - egy városhoz: Kassához, egy osztályhoz: a polgársághoz, s egy életformához: az európai kultúrához való elkötelezettségéről vall, gyermekévei tájaira, a Felvidékre, ifjúkori élményeinek színhelyeire: Berlinbe, Párizsba, Velencébe kalauzolja el olvasóit. "S utolsó pillanatig, amíg a betűt leírnom engedik, tanúskodni akarok erről: hogy volt egy kor és élt néhány nemzedék, mely az értelem diadalát hirdette az ösztönök felett, s hitt a szellem ellenálló erejében... láttam és hallottam Európát, megéltem egy kultúrát... kaphattam-e sokkal többet az élettől?" A népszerű mű, most hangoskönyv formájában jelent meg.

"Csupán ​egy személynek származott nyilvánvalóan előnye Drezda pusztulásából. Én vagyok az a személy. Tetemenként legalább öt dollárt kerestem, ha a mai honoráriumot is beleszámítom." "Látniuk kellett volna a uzsiráfot a tűzvész után. (Én láttam.)" Ebben az önéletrajzi kötetében Kurt Vonnegut, a fekete humorú humanista mindenről és mindenkiről leszedi a keresztvizet - elsősorban saját magáról. Ő, az örök kétkedő sokszor az elérzékenyülésig ellágyul, ha kisebb vagy nagyobb családjáról van szó - az utóbbin természetesen a világmindenség értendő, amelynek sorsa mindenekfelett aggasztja. Előadásainak, önéletrajzi írásainak, interjúinak, barátok és rokonok írásainak kaleidoszkópszerűen tarka és változatos válogatása ez a könyv - egy szenzációsan érdekes író és ember szemérmes és egyben gátlástalan kitárulkozása.

A ​legendák Mátyás királyát írta meg Harsányi: az álruhában járó, keménykezű, de igazságos, a trónra született uralkodót. Ez a Mátyás harcra és tudományra nevelődött: országa első bajvívója, s műveltsége, gyors észjárása tudósokat megszégyenítő. Apja - a család hite szerint Zsigmond király természetes fia - a törekvő Hunyadi János és bátyja, a Czillei-Gara szövetség áldozatául esett László a lovag eszményképei, a királyé azonban Nagy Lajos is, Zsigmond is: erős hadsereget, fejlett gazdaságot, virágzó tudományt és művészetet akar. Titkos álma, a német-római császárság űzi, hajtja egyre nyugat felé, miközben már a török is készülődik. A nemzeti király mítoszát Harsányi ügyesen egyezteti, kapcsolja össze a történeti valósággal. A modern történeti kutatások, elsősorban Szekfű Gyula, Mályusz Elemér eredményeit az életrajz, a történelmi regény színes, vonzó módszerével közvetítette olvasóinak. Mátyás királya hús-vér ember, reneszánsz zsarnok, szerelmében megcsúfolt, meggyötört férfi, fiáért aggódó, büszke apa.

A ​gyilkos tsunami megváltoztatta mindannyiunk életét. Örök nyomot hagyott. Isten szörnyetege a tenger. Tombolt, városokat döntött romba, szigeteket törölt le a Föld színéről, kibillentette a földet egyensúlyából. Halált, gyászt és rémületet hagyott maga után. Vajon mit akarhatott? Ott voltam Phuketen, amikor feltámadott a tenger. Átélni a tragédiát nem olyan szörnyű, mint együtt élni vele nap mint nap. Önhibánkon kívül belekerültünk egy természeti katasztrófába, de a programot végig kellett csinálni. Más megoldás nem volt. Nem igaz, hogy bonyodalmak nélkül hazajöhettünk volna, csak mi nem akartunk. Ez a hivatalos verzió. Most megismerhetik az enyémet. A tenger üzent, és a világ vette az üzenetet! Sosem látott összefogás kezdődött el. De vajon tanult-e belőle a világ? A halottak már megnyugodtak, de mit mondjunk az élőknek? Csakis azt, hogy van küldetésük az életben. Valamiért megmenekültek. És megmenekültünk mi magyarok is mind. Szinte hihetetlen. Vér tapad a tengerhez. Rajtunk múlik csak, hogy új vér ne tapadjon hozzá. A lecke egyszerű!? Meg kell tanulnunk vigyázni egymásra. Ki kell nyitnunk a szívünket szeretteink és a világ felé. Ha így teszünk, a tenger meghálálja ezt.

Paul ​Auster (1947-) a nyolcvanas évek elején robbant be az amerikai irodalomba, és sorra megjelenő regényeivel előkelő helyett szerzett magának abban a fajta elit szépirodalomban, amely születési helyétől függetlenül a világon mindenütt érthető és értelmezhető. A Máról holnapra nem fikció, hanem klasszikus önéletrajz, amelyben a szerző visszaemlékszik gyerekkorára, középosztálybeli családjának anyagi helyzetére, szüleinek a pénzhez való viszonyára, majd a maga írói pályájának több mint egy évtizeden át tartó kudarcos, kilátástalan szakaszára. A könyv története végig az írói munkához szükséges anyagi háttér megteremtése körül forog, és érzékletes portrét ad mindazokról, akik hosszabb-rövidebb időre Auster mellé vetődtek, valamilyen módon életének fontos szereplői, kapcsolatai, barátai, munkatársai vagy ismerősei lettek. A hatvanas-hetvenes évek New York-i és párizsi szellemi életének jó néhány közismert vagy névtelen szereplője megjelenik az önéletrajzban Mary McCarthytól, John Lennontól Jerzy Kosinskin át Arthur Cohenig, filmproducerektől galériatulajdonosokig, játékkereskedőktől könyvkiadókig, művészeti kurátoroktól kortárs költőkig és hajléktalanokig - sokan közülük így vagy úgy ismerősek már az Auster-regények lapjairól.

Kellner ​Henrik uradalmi tiszttartó három fia, Sándor, Vince és Zoltán Túrkeve mellől, egy tanyáról vágott neki az országnak, majd a világnak. Már a kezdet kezdetén kiderült, hogy a határozott, erős egyéniségű Sándor a legtehetségesebb köztük. Az 1910-es években Budapesten tevékenykedett filmkritikusként, később rendezőként. A Tanácsköztársaság idején direktóriumi tagként a filmgyártás művészeti vezetője volt, ezért októberben el kellett hagynia Magyarországot. Ausztriában, Németországban, Hollywoodban dolgozott, majd 1932-ben megalapította a London Films céget, s az angol filmipar legmarkánsabb alakja, felvirágoztatója lett. (Ezért is kapta meg, a filmvilágban elsőként, a lovagi címet). Testvéreit maga után hozatva rendkívül összetartó, közös és nagy sikerű munkákra,de családi perpatvarokra is mindig kész együttest szervezett maga köré. A festőnek készülő Vincéből ötletes díszlettervezőt faragott, a függetlenebb természetű Zoltán pedig a maga tehetségéből (de természetesen bátyja támogatásával) lett kiváló filmrendező. Barátaik, közeli munkatársaik között tarthatták számon Winston Churchillt, H. G. Wellst, Graham Greene-t, Charles Laughtont, Laurence Oliviert, Vivien Leigh-t és másokat, akikről e könyv szerzője, Michael Korda, mulatságos, érdekes adomák egész sorozatát jegyezte föl. Filmjeik – a VIII. Henrik magánélete, a Lady Hamilton, a Szép Heléna szerelmei, Az eszményi férj, a Négy toll, a Sanders, a folyam ura, a Kiáltsd, ez kedves vidék! – a mozitörténet klasszikusai. Michael Korda, Vince fia, aki a három testvér mesébe illő karrierjének történetéből eleven, színes, információgazdag biográfiát írt, más téren, az irodalom területén tett szert hírnévre. Egy patinás könyvkiadó vállalat igazgatóhelyettese és több sikeres könyv szerzője.

Ez ​a lexikonként is forgatható, gazdagon illusztrált regény valójában születésnapi ajándék. Kurt Vonnegut, Jr. írta önmagának, az ötvenedik születésnapjára. Az volt vele a célja, hogy - miként hajdan a rabszolgatartók tették a rabszolgákkal - felszabadítsa kitalált szereplõit. Személyesen. A Bajnokok reggelije világszerte sokmillió olvasót nevettetett meg és gondolkodtatott el, mert bizony nagyon különös könyv. Sok-sok könyv született arról, hogy a Bajnokok reggelije mennyire nagyon különös könyv.

Kollekciók