Ajax-loader

Saláta / #465

Négy évesek voltunk! - Rukkola rendezvény

Dscf0660

Ezt is megértük: 4 éves a Rukkola!
Zajlott az élet ebben a negyedik évben, néhányan távoztak, sokan jöttek, mások temették, mi meg csak.. dolgoztunk és dolgozunk ezen a formáción, hogy legyen, meglegyen, jó legyen.
Örömmel jelentjük: élünk, létezünk, ahogy a Rukkola is.

DSCF0633.JPG

Szerkesztői csapat munkában

DSCF0644.JPG

A három grácia: Gasztonyi Reni, Arthur, Strémen-Buzás Judit
Nagyon sok múlt az ő munkájukon

A születésnap reggelén derűs napsütésre ébredtünk, amely 10 óra körül már égetett, 12-13 óra magasságában pedig normális ember nem mászkált az utcákon. Senki, csak aki dolga után sietett (aléltan vonszolta magát), muszájból.

Yes.

Meg a Rukkola 4. születésnapjára szervezett rendezvény résztvevői loholtak a könyvtolvaj Rukkoboldok után nyomozva százezer fokban, kitikkadva, piros arccal követve a kis rablók nyomait. Mondom én, hogy a Rukkola tagok fáradhatatlanok.

Kik ezek a Rukkoboldok? Egy mese szereplői, akiket két szerkesztő álmodott meg, Gasztonyi Renáta és Arthur (Csata Alexandra, de így senki sem ismeri, fogadjunk?). Sok energiát öltek bele abba, hogy ez a születésnapi rendezvény ütős legyen. Kádár Rozi, Balás Eszter és még sokan mások önként tesztelték a kitalált útvonalat – amiért cserébe ők nem vehettek részt a versenyen (amúgy Kádár Rozi nélkül néha behalna a szerkesztői gárda, komolyan mondom, jön, megy, intézkedik – Rozi, nem akarsz visszajönni szerkesztőnek?).

Térjünk vissza a konkrét eseményekhez. Reggel 9-kor elindultak a csapatok az utcára, és kezdetét vette a nyomozás. Mire jómagam fél 10 magasságában beestem, már sokan ott tipródtak a szerkesztőségi tagokból is: Gasztonyi Reni, Arthur, Strémen-Buzás Judit nyitott kora reggel, utána megérkezett Garamvölgyi Andi, Opálka Tamara, később pedig Fichó Erzsó is.

DSCF0647.JPG

Fichó Erzsó pózol a frissen megjelent Mesék Rukkoláriából
c. kötettel

Amíg vártuk a csapatokat vissza, nem maradtunk rágcsa nélkül, voltak ropik, hókifli, barack, sőt, Pándi Ági egy óriási tepsi barackos pitét sütött – ami osztatlan sikert aratott, és a leghamarabb elfogyott: mindenki dicsérte. Sőt, Fichó Erzsó odanyilatkozott, hogy ő tulajdonképpen most döbbent rá, hogy csak a sütemény miatt jött. Pándi Ági amúgy is emlékezetes maradt, egy batikolt hatású, könnyű blúzban suhant be a terembe. A lenge ruhadarab mutatós volt egyébként, mindenki szeme megakadt rajta, de legjobban Garamvölgyi Andi cuppant rá, szia helyett lelkesen megkérdezte:
- De jó a pólód! Amúgy szia! Tényleg szuper a pólód, na – cserélünk?
Andi a Rukkola Stáb feliratú, jajzöld egyenpólónkat gondolta érte adni. Ki érti, hogy Ági eleresztette a füle mellett az ajánlatot…?

DSCF0641.JPG

Pándi Ági és az ő nevezetes blúza…

DSCF0645.JPG

…és a még nevezetesebb barackos pitéje

Leghamarabb egy fiatal pár alkotta csapat jött vissza a nyomozásból, legnagyobb hüledezésünkre: egy órával később érkeztek, mint ahogy a többi csapat kiindult, és miután befutottak a megoldásokkal, jó óra múlva kezdtek szállingózni az elsőnek elindult csapatok (azt hittük, abszolút favoritok – és ha nem felejtik el odaírni az évszámokat, így is lett volna). Látva a döbbenetünket a gyorsaságukon, a pár így nyilatkozott:
- Azt mondtátok, számít az idő, nem?

DSCF0655.JPG

Ők értek vissza leghamarabb, orcánk leesett gyorsaságukra
Kristóf Ibolya és párja

De. Tényleg azt mondtuk.
Az egyik versenyző csapat tagjai, akik 9 körül indultak, mondták is, hogy látták őket. Ühüm, emlékezett vissza valamelyikük, igen… mi ott bénáskodtunk, és haldokoltunk a melegben, húztuk magunk után a nyelvünket a forró aszfalton, ezek meg balról beelőztek, kicsit matattak a szobron, majd elhúztak, frissen, vidáman, mint akiknek meg sem kottyan a tűző nap.

DSCF0671.JPG

Bátor Timiék is befutottak

Többen is érkeztek még a nap folyamán, Jakabné Kaudersz Orsi, aki párba állt Pándi Ágival, és így mentek végig az úton. Bátor Timi is befutott a családjával. Tatai Niki aranyos volt, amikor faggattuk, hogy kitölti-e a jelentkezési lapot, egyik kezével a telefonját böködve, éppen csak felnézett, hogy bocs, persze, csak előbb prerukkolok egy könyvet (igazi rukkolina, áldassék a neve). Köntös Anikó is beköszönt a férjével, aki rettenetesen ingatta a fejét a részt vesztek-e a nyomozásban kérdésre. Anikó hajlott rá, hogy végigmenjen az útvonalon, de a férfiú hajthatatlan maradt, nem és nem. Aztán mégis. Ám, amikor kifulladva visszaértek, elég csúnyán nézett az ember mindenkire, hogy na, ugye mondtam, hogy nem kellett volna elindulni?! Öööö.. nem is értettük.

DSCF0672.JPG

Visszaérkezőben a csapatok

Amíg minden csapat beérkezett, a vállalkozó kedvű résztvevők kipróbálhatták tudásukat (tippelő szerencséjüket) különféle – főleg – könyves kvízekben – amelyeket később pontokra lehetett váltani a Rukkolán. Hogy a nehézségi fokról legyen valami fogalmatok, tájékoztatásul közlöm, hogy az egyik adatlapot nemes egyszerűséggel áthúztam, hogy akinek két anyja van, az küszködjön vele. Pár éve olvastam Az éhezők viadalát, ki emlékszik már arra, hogy X melyik kötetben nyert viadalt; vagy a Gyűrűk urát is legalább 10 éve láttam, nem is olvastam (sosem voltam jóban Tolkiennel), belőle is bevillan még Gandalf, meg Zsákos Frodó, oszt’jóvan’, nemhogy valami nevenincssenkire emlékeznék belőle, hogy mikor és milyen csatában halt meg (?!).

DSCF0642.JPG

Kviztöltés – mondom, hogy nehéz volt
Kádár Rozi, Opálka Tamara, Garamvölgyi Andi

DSCF0659.JPG

Jakabné Kaudersz Orsi is töltögette

Később activityztünk – szintén Rukkola pontokért -, mulatságos események kerekedtek ki belőle. Könyvcímeket kellett elmutogatni. Borzasztóan nehezen indult be, valahogy senkinek sem akaródzott kezdeni. Gasztonyi Reni ki is fakadt:
- És ha pontot ajánlunk fel annak, aki el meri kezdeni…?
Az egyik csapat kamasz gyereke, Bence lett a legmerészebb, legvállalkozóbb kedvű, és hetykén kijelentette: na, majd én! Kihúzta a cetlit, aztán kivonult a teremből (nem értettük, miért), majd kisvártatva visszaoldalgott, hogy nem megy. Akkor kiment vele az édesapja is, hogy segítsen. Papa vissza, gyerek bejön, piros az arca, és megint kijelenti, hogy nem, akkor sem megy. Erre az édesanyja ment ki vele, Bence megint vissza, elkezdett mutogatni, ismét kétségbeesett, hogy nem jó, mert a szót sem érti. Végül mégis kitalálta Garamvölgyi Andi, nagy volt az öröm! Andi is kihúzta a következő címet, és automatikusan elindult ki a teremből. Kórusban üvöltöttük neki, hogy Andi, nem muszáj ám kimenni a teremből!

DSCF0676.JPG

Schubert Milán – mutogatunk, mint állat
A kép jobb szélén a legmerészebb kisfiú, Bence

Számtalan mulatságos helyzetből végül is három esemény maradt meg bennem: az egyik Gasztonyi Renivel kapcsolatos, amikor valamiféle félelmet jelentő szó fejezte ki a címet (Borzongás), Andi pedig mutogatott bőszen. Már felsoroltunk egy csomó szinonimát, félelem, rémület, rettegés, ijedelem, pánik, de Reni csak ingatta a fejét mindegyikre, hogy jó, jó, de nem jó. Valaki élesen ki is fakadt, hogy:
- Mondd csak, nem tudsz másképp félni?!

DSCF0681.JPG

Gasztonyi Reni, ahogy a borzot próbálja mutatni…

DSCF0682.JPG

…és nem érti, hogy mit nem értünk

A második élmény is Renivel kapcsolatos (még mindig a Borzongás c. könyv): bőszen mutogatott, de senki sem vette az adást. Látni lehetett rajta, hogy öcsém, de béna banda, mit csináljak már, hogy megértsék… így aztán mutogatás közben egyszer csak eldobta magát a földön, és ott rugdalódzott. Mint kiderült, a borz nevű állatot utánozta… Hát nem mondom, szó bennszakadt, szem felakadt… de szinte azonnal kitaláltuk a könyvcímet!

A harmadik eseményt Schubert Milán tette emlékezetessé. Kihúzta a címet, megvakarta a tarkóját, mormogott valamit az orra alatt a vállalkozás lehetetlenségéről, majd közölte, ha lehet, ő inkább a szerző nevét mutogatná el.

DSCF0693.JPG

Surnyák Judit kisfiával és a Kósa lányokkal

Vidám hangulatban érkeztünk el az eredményhirdetés időpontjáig – amikor is Kósáné Bajnóczi Bea és Surnyák Judit is befutott három orgonasíppal – na jó, gyerekkel. Judit húsz percig kábé a fülén is lélegzett…
Amikor utólag statisztikát készítettünk az eseményről, kiderült, hogy 41 résztvevő indult neki a nyomozásnak. Az összesítés után az alábbi eredmények születtek:

A nyomozás győztesei: Andrási Nikoletta, SzimSzim, Szabó Zsófia.
A kvízjáték nyertese: Kristóf Ibolya.
Activity győztes: Schubert Milán.
Leggyorsabb nyomozók Kristóf Ibolya és párja, akik egy óra huszonöt perc alatt száguldottak végig a Rukkoboldok nyomában.

DSCF0686.JPG

A nyomozóverseny győztesei: Andrási Nikoletta, SzimSzim, Szabó Zsófia

DSCF0697.JPG

A kvizjáték nyertese: Kristóf Ibolya

DSCF0690.JPG

Az Activityben Schubert Milán volt a legjobb

DSCF0689.JPG

A leggyorsabb csapat, naná, hogy Kristóf Ibolyáék

DSCF0700.JPG

Mosolyogni tessék, nyertem!

DSCF0692.JPG

Azért a szerkesztői csapat is teljesitett
Garamvölgyi Andi, Opálka Tamara, Fichó Erzsó

DSCF0694.JPG

Jakabné, Kaudersz Orsi is nyert

Valamennyi nyertes választhatott magának könyvet, illetve minden résztvevő Rukkola bögrével távozhatott a rendezvényről.

DSCF0701.JPG

Általános bögreosztás – Kósáné Bajnóczi Bea veszi át a csipetcsapatának
Mögötte Baborják Zsuzsa mosolyog tele szájjal

Mindenkinek köszönjük szépen, hogy velünk ünnepelte ezt a jeles eseményt! Köszönjük az Alexandra, Magvető és a Partvonal kiadóknak a nyereményként rendelkezésünkre bocsátott könyveket!

DSCF0651.JPG

Kocsis-Nagy Noémi és kislánya is benevezett a nyomozásba

DSCF0656.JPG

Sófalvy Judit és a tesztlap

DSCF0664.JPG

A MagNet happont az esemény alatt zavartalanul üzemelt

DSCF0698.JPG

Eredményhirdetés…

DSCF0699.JPG

…és még mindig

DSCF0683.JPG

A nap végére mintha elfáradtunk volna

A nyomozós verseny keretének szolgáló mese itt olvasható: http://rukkola.hu/blog/bejegyzesek/464-rukkoboldok_uton_es_a_kulisszak_mogott

Blog_logo